Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

566. országos lilés 1896. február 22-én, szombaton. 153 szemben az osztrákkal, a közgazdasági kérdéseket, s ennek folytán, ágy a parlament, mint a kormányzat is az ily kérdések alatt rejlő közgazdasági feladatokat, (tfgy van! a szélső baloldalon.) Hisz elég példáit láttuk annak, hogy igen fontos és mélyreható kereskedelmi szerződéseket nemcsak a bizottságokban, hímem a nyilvános ülésekben is néhány nap alatt hajtottak keresztül, a mely idő pedig alig elég arra, hogy az illető kereskedelmi határozmányok hatása felől tiszta képet alkosson magának az ember, nem hogy komolyan állást foglalhasson mellette vagy ellene. Mind ez onnan van, mert ezeket úgy a parlament, mint a közvélemény nem tekinti úgynevezett nagy politikai kérdéseknek. Maga a kormány pedig, leggyakrabban kéuyteleníttetvén helytelen közgazdasági politikát vinni, örül, ha közgazdaságunk bajai nem növik ki magukat nagy kérdésekké. A jelen esetben is egyenesen a parlamentáris kormányzat meghamisításának tekintem a kormánynak azt az eljárását, hogy egy idegen ország kormányával a közgazdasági kiegyezés föltételeire nézve alkudozásba bocsátkozik, a nélkül, hogy azt a képviselőházzal közölte, vagy legalább csak érintette volna kiegyezési programmját. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tegnapelőtt a t. kereskedelmi miniszter úr és ezelőtt néhány hónappal a pénzügyminiszter úr mindössze csak annyit jelentettek ki e tekintetben, hogy nem illendő a tárgyalások részleteit közölni a parlamenttel, és hogy tárgyalásaik és alkudozásaikban van egy határvonal és ez Magyarország közgazdasági érdekeinek megóvása. Engedelmet kérek ez egy frázis, a mely alatt szavaztatott meg idáig mindig a kereskedelmi és vámszövetség és közös vámterület. (Úgy van ! Úgy van! a saélsö baloldalon.) Ez oly frázis, a mely alatt, a mint az eddigi példa mutatja, épúgy elfér a fogyasztási adók által való megrövidítésünk, mint minden kereskedelmi és gazdasági érdekeink háttérbe szorítása. (Helyeslés a smélső baloldalon.) Valóban nagy erkölcsi merészség az, hogy a t. kereskedelmi és pénzügyminiszter urak, vagy a t. miniszterelnök úr Magyarország nevében alkudozásba bocsájtkozzanak az osztrák kormánynyal oly kérdések felett, a melyek hosszú időre lekötik a nemzet kezét, és amely kérdések tekintetében nemhogy támogatást nyertek volna itt a parlamentben, de azok felől még csak nem is nyilatkoztak. (Úgy van! Úgy van! a seélső baloldalon.) Honnan veszik maguknak a t. miniszter urak a bátorságot ahhoz, hogy a közgazdasági rendszerünk rendezését magukra vállalják, mielőtt egyéni nézeteiket itt a ház többsége, illetőleg maga a parlament jóvá nem hagyta, vagy mielőtt irányt nem kaptak a parlamenttől, I KÉPVII. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. hogy mely úton kell haladniok az alkudozások közben? (Helyeslés a seélső baloldalon.) Tekintsük akár a bankkérdést, akár a fogyasztási adók kérdését, akár a vámszövetség feltételeinek megállapítását- mindezek oly nagy fontosságú kérdések, hogy azoknak bármely módon való megoldása még nem jelenti az ezen kérdések alatt lévő közgazdasági feladatok megoldását. (Igaz! Úgy van! a szélstt baloldalon.) Pedig a mai korban már a közgazdasági kérdéseknek helyes megoldása életbevágó első rangú szükség; ma már egy állam hatalmi ereje nagyrészt annak a nemzetnek közgazdasági erejétől függ, a mely nemzet azt az államot lakja; eltűnt már régen az az idő, midőn a szegény nemzetek megtarthatták függetlenségöket, ha különben politikai erkölcsük elég szilárd volt, mert mä már ott van erő és függetlenség is, a hol a nemzet közgazdaságilag vagyonos és erős. Én részemről azonban azt a politikát, a melyet közgazdasági tekintetben az eddigi egymás után következett miniszterek folytattak, nem tartom alkalmatosnak arra, hogy Magyarország közgazdasági erejét fokozza, hanem az csak arra való volt, hogy egyrészt az idegen nagy tőke mennél több tért foglaljon és mennél több közgazdasági faktor felett domináljon; arra való volt különösen, hogy Ausztria ipara, minőségének silánysága daczára, egy nagy fogyasztási területen meggazdagodjék, és megzsírosodjék, (Igán! Úgy van ! a szélső báloldalon.) és ennek következtében Magyarország nagy tömege ép e miatt közgazdasági erejében mind jobban Összezsugorodjék. Ha tehát a jelenlegi kormány a közgazdasági kiegyezésnél ugyanazt a közgazdasági politikát tartja sem előtt, melyet elődei, akkor nagyon rászolgált a t. kormány arra, hogy a mindinkább feltornyosuló közgazdasági bajok okozóinak tekintsük. Jelenlegi közgazdasági rendszerűnk legfőbb hibája az, hogg saját közgazdasági érdekeink felett nem kizárólag magunk rendelkezünk, hanem olyanok is, kiknek velünk ellentétes érdekeik vannak és kik irányunkban semminemű jóakarattal eltelve nincsenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Micsoda politikai vakság kell tehát annak eltűrésére, hogy az osztrákok megvédhetik és megvédik a mi külön magyar közgazdasági érdekeinket, mikor ezek az érdekek egyenes ellentétben állanak az ő érdekeikkel, vagy ha nem ilyenek, akkor viszont az osztrákok irántunk irigységgel, rosszakarattal vannak eltelve, vagy ha nem is ilyenek, hanem semlegesek, akkor teljesen járatlanok és tudatlanok Magyarország közgazdasági viszonyainak ismerésében. (Igaz! Ügy van! a szélső báloldalon.) El sem képzelhető tehát, hogy a jelenlegi közgazdasági rendszer bármely formában is Magyarország közgazdasági előnyére 20