Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-566
| 54 5<56 ' országos ülés 1896. február 22-én, szombaton. válhatnék. Hiszen már maga a tény, hogy kereskedelmi szerződéseinket a külügyminiszter, igaz, mindkét államfél minisztériumának meghallgatása után, intézi és vezeti, már magában rejti a veszélyt mindazon esetekben, midőn Magyarország és Ausztria érdekei nem födik egymást, mert e küzdelemben mindig az eró'sebb fél fogja a babért és a nagyobb bért elszedni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tekintsük ép ebből a szempontból mindjárt az általános vámtarifát. Ezen vámtarifában oly tételek vannak megállapítva, hogy azon iparczikkekre, a melyek Ausztriában gyártatnak, magas védvámok vannak kitéve, és ezáltal védetnek meg a külföldi iparezikkek konkurrenozlája ellen, míg ellenben a magyarországi nagyobb tömegű czikkekre nézve épen semmi, vagy roppant kevés védelem van megállapítva. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Vagy ha ettől az általános váratarifától eltekintünk és szemügyre veszszük a legújabban kötött kereskedelmi szerződéseinket Németországgal, Belgiummal, Svájczczal, Olaszországgal, Oroszországgal Szerbiával s Bomániával; mindezen szerződésekben az általános vámtarifában érintett magas védvámokat az ipari czikkekre nézve nagy részben fentartva találjuk, míg ellenben ennek ellensúlyozásakép a magyarországi nyerstermékekre nézve az illető országokban roppant csekély vámleengedést tudtunk kieszközölni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt Oroszországgal, Szerbiával és Romániával szemben annyira leszállítottuk a vámot, hogy saját belföldi fogyasztásunknál a búzában, kakoriczában, zabban egyenes konkurrencziát csináltunk a magyar termékeknek. (Igás! Úgy van!a szélső baloldalon.) Ily rendszer mellett közgazdaságilag a számítás igen egyszerű. Ausztria iparczikkei általában véve meg vannak védve, míg ellenben a magyarországi termékek a belfogyasztás terén semmi tekintetben megvédve nincsenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Az is kétségtelen, hogy az a közös vámterület, illetőleg a kereskedelmi és vámszövetség csupán csak annak az érdekében van, hogy Ausztria az ő silány iparczikkei re nézve biztos, nagy fogyasztási terűletet kapjon Magyarországon. (Igaz! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) Az a politika tehát, mely ily eredményeket hoz létre, senki részéről sem támogatható, a ki elismeri azon axiómát, hogy valamely állam fennállásának legerősebb biztosítékát képezi az illető állam lakosságának közgazdasági vagyonosodása és erősödése. Pedig meg vagyok győződve, hogy a jövőben mind fokozottabb mérvben az összes állami élet mozgató és indító okait a közgazdasági érdekek fogják képezni mindenütt. (Helyeslés balfelöL) Hiszen látjuk, hogy oly egységes országokban is, melyek nagykiterjedésűek, mint például Oroszország, a hol Déloroszország közgazdasági érdekei ellentétben vannak Északoroszország közgazdasági érdekeivel, mindegyik országrész az ő külön érdekeinek külön eszközökkel való megvédését követeli. S az ellentétek oly élesek e tekintetben, hogy a segélykiáltások után ítélve, a mélyebben látó és élesebb látású államférfiak ebben egyenesen a különben egységes Oroszország integritásának veszélyét látják. Ha tehát egyes államok külön országrészei is külön gazdasági érdekeik megvédését kívánják, csak mi legyünk azok, a kik pedig külön államot képezünk, a kik külön saját magyar közgazdasági érdekeinket föláldozzuk Ausztria érdekeinek? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindazok a híresztelések, t. képviselőház, a melyek a különböző osztrák társadalmi rétegekben és osztrák testületekben, úgyszintén az osztrák sajtóban is az újabb időben elterjedtek Magyarország gazdasági fellendüléséről, mindezek tisztán abból a czélból vannak felállítva, hogy a quóta-tárgyalások alkalmával a közös teherviselésnél az arány minél magasabb legyen. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Hogy Magyarországon a gyári ipar tényleg ma nagyobb fellendülésben van, mint 25 évvel ezelőtt, azt senkisem tagadhatja. De hiszen 25 év egy állam közgazdasági életében oly nagy idő, hogy az alatt még sokkal szegényebb országok is tudnak közgazdaságilag valamit produkálni. De ezzel szemben kérdem én, hogy ugyancsak az osztrák gyári ipar ezen 25 év alatt nem emelkedett-e szintén nagyobb mértékben? (Igaz! Úgy van! a s*élső baloldalon) A tegnapi napon Kossuth Ferencz t. képviselőtársam adatokkal bizonyította be, hogy ezen a téren is mennyivel fokozottabb és nagyobb mérvben haladtak elő az osztrákok, mint mi. De kérdem én különösen azt, hogy vájjon az osztrák iparnak a magyar fogyasztási területen minden évben nem fokozódott-e a fogyasztása? Épen ez a körülmény, hogy mindig több és több osztrák iparczikk fogyasztatik el nálunk, mutatja, hogy az osztrákok legkevésbbé sem panaszkodhatnak ellenünk. Ennek ellenében pedig, ha nézzük az általános vagyonosodást, senki jóhiszemííleg nem állíth tja, hogy mi Magyarország igen nagy tömege a teherviselésre képesebb, mint 25 évvel ezelőtt. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A gyári kémények száma tagadhatatlanul szaporodott, de viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezen gyárak legnagyobb része külföldi tökéből épült, és ezen iparválialkozásokból származó
