Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

140 565. országos Illés 1896. február 21-én s pénteken. is olyan áron veszik búzáinkat, mint a milyen árnál olcsóbban a külföldről nem lehet be­hozni. Már pedig minthogy az 1867 : IX. tör­vénycikk 8. §-a szerint: a birodalom keres­kedelmi szerződését csak a két fél minisztériu­mával egyetértésben és azok belegyezésével lehet megkötni s minthogy ez sarkalatos törvény, ennek következtében teljesen lehetetlen volna az osztrákoknak leszállítani a külföld vámtételeit a mi beleegyezésünk nélkül, mi pedig nem egyez­nénk bele oly lesszállításba, a mely nekünk ár­tana, így tehát lehetetlen volna, hogy az osztrá­kok például az orosz búzáért kevesebb vámot szedjenek be, mint ma; csupán azért, hogy a mi búzánk árát leverjék, mert akkor, a mikor újabb vámszerződést kellene kötni Oroszországgal, nem egyeznénk bele az ilyen vámtételbe, mert külön­ben érdemesek lennénk arra, hogy mint elbutult nemzetet gyámság alá vegyenek. (Úgy van! Úgy van! a szélső halóid álon) De nem csak a vám- és kereskedelmi szer­ződés következtében szenvedett Magyarország óriási károkat, hanem a fogyasztási adóknál is. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a vámszövetséget megkötötték, csak oly czikkeket vontak a kö­zösségbe, a melyekből sokkal többet hozott be Ausztria,, mint a mennyit mi kivittünk. Ezek a csikkek: a szesz, sör és czukor, de nagyon vigyáztak arra, hogy például a húst és bort be ne vonják. Az adóvisszatéréseket a közös vám­terület jövedelméből fedezik, a melyhez Magyar­ország a quóta arányában 31-4 százalékkal járul. Nézzük, hogy ennek folytán mennyit vesztett Magyarország? (Halljuk! Halljuk!) Az első tíz év alatt Magyarország kapott a szeszből 6,549.689 forintot, a sörből 197,217 forintot, ezukorból 2,369.226 forintot, ellenben a következő összegekkel járult az adóvissza­térítésekhez : szesznél 3,362.938 forinttal, sörnél 1,098.109 forinttal, czukornál 19,647.689 fo­rinttal, összesen tehát kaptunk 9,116.132 forin­tot, ellenben fizettünk 24,108.734 forintot. Az első tíz év alatt tehát károsultunk 14,992.602 forinttal. A második tíz év alatt meg lett szűntetve az adóvisszatérítések teljes aránytalansága, és mindegyik ország termelé­seihez, illetve adóbevételéhez kötötték, hogy mennyit viseljen az adóvisszatérítésből. E meg­állapodás szerint Magyarország kapott: szeszből 14,800.046 forintot, sörből 171.642 forintot, ezukorból 8,852.700 forintot; ellenben fizetett szesznél 9,853.898 forintot, sörnél 202.435 fo­rintot, czukornál 18,703.122 forintot. Tehát a vám- és kereskedelmi szerződés második év­tizedében kaptunk 22,682.388 forintot és fizet­tünk 28,489.000 forintot; és így károsodtunk — kevesebbel, mint az előző évtizedben — 5,800.000 forinttal. Csakhogy szerencsétlen­ségünk van, hogy nekünk nagyon okos osztrákok­kal van dolgunk. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Van egy magyar közmondás, melyet itt nem akarok ismételni, de mindenki tudja, hogy micsoda. (Derültség a szélső lalóldalon.) Én csak azt mondom, hogy »okos a német«. A harmadik tfa év alatt még kévéseitek az osztrákok azt, a mivel a második tíz évben megkárosítottak, észrevették, hogy a szesznél túlságosan sokat kapott Magyarország, és olyan szépen likerűit — triviálisan szólva — becsapni minket, hogy a szeszért 1893-ig, a meddig a statisztikát láttam, már csak 108.948 forintot kaptunk 14 millió helyett, a sörnél 45.149 forintot, (Mozgás a szélső baloldalon.) a czukornál 12,108.295 fo­rintot. Most igazan félek, hogy, mikor ez a szerződés megköttetik, — ha ugyan megkötte­tik — akkor a czukor 12 milliója is el fog tűnni. De ez a jövő dolga, most csak azt tudom, hogy fizettünk a szesznél 204.806 fo­rintot, a sörnél 207.478 forintot, a czukornál 31,787.644 forintot, összesen tehát 1888-tól 1893-ig Magyarország kapott 12,262.392 fo­rintot, s fizetett 32,199.928 forintot. így tehát vesztett 19,937.536 forintot; visszatérek az előbbi számokra, hogy kiemeljem, hogy a má­sodik vámszerződésnél az osztrák észrevette, hogy mi csak öt millió forintot vesztettünk, azonnal rendelkezett, hogy csupán 1893-ig, tehát öt év alatt már 19,900.000 forintot vesz­tettünk öt millió helyett; ez mutatja, hogy mibe kerül az nekünk, ha az osztrák az eszére tér. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Még azt kell megemlítenem, hogy ha mi az átlagot megcsináljuk, és kiszámítjuk azt, hogy a harmadik évtized alatt mennyit fogunk vesz­teni, azt találjuk, hogy évenkint 3,322.922 forintot vesztettünk, tehát ez tízzel sokszorozva 33 millió forint veszteséget tesz ki a tíz éves szerződés alatt a megelőző tíz év öt milliós vesztesége helyett. Együtt véve a három szerződés alatt a fogyasztási adón 54,028.889 forintot vesztünk. Eléggé kimutattam azt, mily óriási veszte­ségeket szenvedtünk a fogyasztási adónál, tehát áttérek a quóta kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) 1867-ben azon óriási szerénységgel, a mely a magyart, fájdalom, mindig jellemezte akkor, mikor az osztrákokkal kellett alkudnia, mást nem kért a magyar, mint azt, hogy a quóta kiszabásánál vegyék mértékűi azt, hogy az abszolút-kormány korszaka alatt milyen arány­ban viselték Magyarország és Ausztria a köz­terheket, a következők voltak a bizottság sza­vai (olvassa): »Az 1860—65. évekre készített és az illető minisztériumok útján mindkét kül­döttséggel hivatalosan közölt zárszámadási ada­tok átlaga szerint az állami központból fedezett

Next

/
Thumbnails
Contents