Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-565
565. országos ülés 1896. február 21-én, péntekeu. 141 kiadásokhoz az érintett idő alatt tényleg járultunk*. Mi magyarok akkor tehát azt akartuk, hogy oly igazságosak legyenek az osztrákok velünk az alkotmányos korszak alatt, mint a mily igazságosak voltak az elnyomatás korszakában a kényurak, pedig az nem volt valami nagy kívánság részünkről. (Derültség a baloldalon.) Mégis az osztrákok ebben sem nyugodtak meg, mert kiszámítván ez alapon a quóta-arányt. azt látták, hogy ez alapon 27% lett volna. Ők pedig 33Y2%" ot hoztak javaslatba. A tény az, hogy ha azt a szerződést fogadták volna el, hogy úgy bánjanak velünk, mint az abszolutisztikus kormány bánt, akkor a precipuumtól és a vámfeleslegektó'l eltekintve • összesen 264,721.770 forintot kellett volna fizetnünk, holott 294,135.300 forintot fizettünk. Az osztrák számítás szerint tehát mindjárt az első tíz év alatt 29,413.530 forinttal fizettünk többet, mint a mennyi megilletett volna minket. De a magyar számítással még sokkal többet károsodtunk volna, mert a magyar számítás 25 szá- : zalékra tette a quótát, és ha 25 százalékkal számítanák ki azt, hogy mit fizettünk volna, azt látjuk, hogy 245,112.750 forintot kellett volna fizetnünk, holott fizettünk 294,135.300 forintot, tehát az első tíz év alatt 49,022.550 forinttal károsodtunk. A magyarok elfogadták, hogy 30 százalék quótát fizessen Magyarország; elfogadták abban a reményben, hogy az ország fel fog virágozni és ipara, mezőgazdasága, kereskedelme erős fellendülést fog nyerni. Részben, de csakis részben, igaza is volt a magyar hazafias reményeknek, 1868-tól 1872-ig a quóta szempontjából figyelembe veendő jövedelem Magyarországon 1.155,885.530 forint volt, Ausztriában 2.773,217.488 forint, tehát tényleg a magyar quótának 29 x /2 százaléknak kellett volna lennie; de az osztrákok, ne hogy megközelítse Magyarország azt a quótát, a melyet igazán fizetnie kellene, mindjárt 1872-ben megnyerték azt, hogy a quóta 31*4 százalék legyen; más szóval fizetnie kellett volna Magyarországnak 326,987.440 forintot, holott fizetett 348,047.648 forintot, tehát a javult tényállás mellett is 21,060.208 forintot vesztett az ország a quótán. (Mozgás a szélső baloldalon.) A másik tíz év alatt, ha összehasonlítjuk az osztrák és a magyar tényleges jövedelmeket, azt látjuk, hogy 29"7 százalék lett volna a valódi quóta-arány, holott 1872 óta — mint azt megemlítettem — 31 4 százalék volt. Tehát a második évtized alatt 23 millióval károsodott az ország. Végre valahára ma érte el Magyarország azt a quóta-arányt, a melyet 1872 óta — tehát 24 év óta — visel. Mert statisztikai adatok kimutatják, hogy most az igazi quóta-arány 31*6 százalék lenne, mert a quóta eme kiszámításának alapúi vehető jövedelem összege 1886-tól 1884-ig Magyarországon 1.606,912.148 frt, Ausztriában pedig 3.475,673.859 forint, tehát ha ezen számokat összevetjük, azt látjuk, hogy épen csak most érte el Magyarország azt a quótaarányt, a melyet eddig csaknem 30 évig fizetett, ennek folytán e 30 év alatt az ország 44 milliót vesztett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tartok tőle, hogy visszaéltem a ház türelmével. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Míg egyrészt szívemből megköszönöm azoknak becses figyelmét, a kik jelen vannak az ülésen, másrészt lehetetlen, hogy fájó szívvel ne jegyezném meg azt, hogy a ház padjai aránylag üresek akkor, midőn Magyarországnak legfontosabb érdekéről van szó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kell, hogy az ország megtudja azt, hogy milyen kevés érdeklődés mutatkozik a t. kormánypárt távol levő tagjainál az iránt, hogy mikép fog Magyarország a jövő évtized alatt megélni. T. ház ! Tíz év esrv nemzet életében rövid idő, de tíz év a közgazdászat! viszonyokban óriási hosszú idő, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) kivált a XIX. századnak a végén. Tíz év alatt Magyarország felvirágozhatik oly fokra, hogy boldogság lesz Magyarország helyzetét látni, vagy pedig a tönk szélére juthat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen tehát fájó szívvel nem nézni azt, hogy milyen kevés érdeklődést mutat a háznak nagy része a fontos kérdésekben ;' de a függetlenségi és 48-as párt ezekben körömszakadtáig fog küzdeni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház, arra kérem, és nemcsak kérem, de erre nézve határozati javaslatot is adok be, hogy úgy, a mint az osztrák parlament élni akar a joggal felmondani a vámszerződést, éljen e joggal a magyar kormány is, e fegyver már az osztrákok kezei közt ott van, de a mi kezeink között még nincs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá, minthogy azok a számok, a melyeket felhoztam, ékesebben szólva kimutatják, mint az én gyenge magyarságommal birtam kimutatni, hogy mily óriásikig károsult az ország a közös vámterűlet következtében, tehát határozati javaslatot adok be arra nézve is, hogy az önálló vámterületre tegye meg a kormány a szükséges lépéseket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Határozati javaslatom így hangzik: (Olvassa.) »Határozati javaslat. Utasítja a ház a kormányt, hogy az 1887 : XXIV. tcz. értelmében mondja fel azonnal az Ausztriával ma fennálló
