Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

5C4. országos ülés 1896. február 20-án, csütörtökön. 1S9 jelezni, tudniillik a beruházások kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt még ezt a helyet elfoglaltam, figyelemmel kisértem azt a módot, a melylyel az államvasutak igényei évről-évre a költségvetések alkalmával kielégítést nyertek és már akkor az volt a nézetem, hogy a kielégítésnek ez a módja sem az államháztartás, sem az államvasutak érdekével teljes összhangba nem hozható. Nem hozható pedig összhangba azért, mert ha mindig csak a legszükségesebb kiegészítésekre és a legszükségesebb beruházásokra veszszük fel a fedezetet, könnyen megtörténhetik az, hogy az elmaradt beruházások, a melyekre az előbbi években fedezetet nem juttattunk, nagyon meg fognak szaporodni és kielégítésüket talán épen olyan időben fogják követelni, a mikor az államháztartás egyensúlyának fentartása szempontjából legkevésbbé sem leszünk abban a helyzetben, hogy ezen igényeket kielégíthessük. Midőn tehát e helyemet elfoglaltam, első feladatomnak tekintettem azt, hogy e kérdéssel bővebben foglalkozzam és e tekintetben annál könnyebb volt feladatom, mert e tekintetben már igen messzemenő tanulmányozásokat találtam, a melyek még 1892-ből származnak, de a melyek az idő előhaladtával és az igények változtával részben már meglehetősen túl voltak haladva. Azonban tudva van a t. ház előtt azon körülmény, hogy a mi államvasút-hálózatunk nem mint egy tervszerű egész, bizonyos programm szerint épült ki, hanem eredménye az időközönként eszközölt államosításoknak és így úgyszólván konglomerátuma bizonyos koczkáknak, a melyek különféle időben egészítették ki ezt a hálózatot. Már pedig ezen vasutak, a melyek államosíttattak, a melyek azelőtt bizonyos garancziával építtettek, kezdettől fogva nem bírtak azzal a felszereléssel és szervezéssel, a mi kívánatos lett volna és maga a fentartás is, tekintettel arra, hogy garantirozott vasutakkal állunk szemben, nem volt mindig a legteljesebb. ügy, hogy e vasutaknak állaga akkor, mikor azokat átvettük, bizony oly álllapotban volt, hogy sok kívánni valót hagyott hátra, úgy, hogy a forgalomnak folytonos emelkedése folytán, mely különösen a tarifáíis intézkedések és rendszabályok következtében beállott, mindinkább szükségessé vált ezen vasutaknak a magyar államvasirtak szabályai szerint való kiegészítése. Ily törekvéseknek egész sorozatával találkozunk a költségvetésekben és ha végig nézzük azokat az összegeket, melyeket ezen czélból e munkálatok igénybe vettek, azt találjuk, hogy í890-től kezdve egészen 18% jg — tehát az 1896-ki előirányzatot is beszámítom — mindössze 59 millió forint lett e czélra fordítva. E mellett azonban ezen összegekkel nem voltunk képesek KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTIT. az államvasutak összes szükségletét kielégíteni és még maradtak más beruházások, más beszerzések, melyek más úton nyertek fedezetet, tudniillik az ingó természetű befektetések, mint vasúti kocsik, gépek és más ilyenek, melyek többnyire olyan kölcsönökből fedeztettek, melyek nek csak kamatai szerepelnek az üzemi kiadások közt. Én nagyon természetesnek tartom, hogy ez a módja az igények kielégítésének lett a múltban alkalmazva; hiszen azt tudjuk, hogy az állampénztár helyzeténél fogva mindig csak egy bizonyos mértékben nyújthatja a fedezetet az ilyen beszerzésekre és hogy az a része a beszerzéseknek, mely ilyen módon nem volt fedezhető, más módon kielégítést nem nyerhetett, mint ilyen kölcsönök felvétele által. Midőn ezt megjegyzem, egyáltalában nem szándékozom rekriminacziókba bocsátkozni, hiszen ezen módját a beruházásoknak annak idején egyáltalában kikerülni nem is lehetett. De igenis, felmerült az, hogy ezen eljárást hosszú időre folytatni alig lesz lehetséges, mert ha az államvasutak felszerelése még most lehetővé is tenné, hogy ezen eljárást hosszabb ideig folytassuk, mégis bátor vagyok rámutatni, hogy épen annak következtében, hogy ilyen beruházások évről-évre nagyobb mértékben éreztették szükségességüket, évről-évre nagyobb követelményekkel léptek fel, mégis oda fejlődhetett a dolog, hogy azt a tiszta jövedelmet, a melyet már évek óta meg voltunk szokva az államvasutaknál látni, felemészti és azon összeget évről-évre csekélyebb mértékre szorítja. Én azt hiszem, hogy akkor, ha egy programmszeru terv szerint a beruházásokat és befektetéseket, melyek ma és a legközelebbi időben szükségesek, egy állandó hitelmüvelet útján eszközöljük, elérjük azt, hogy nemcsak az üzemi kiadásokon könnyítünk nagy mértékben, hanem egyúttal lehetővé teszszük azt is, hogy az államvasutak igazgatása is sokkal egészségesebb alapon mozogjon, így sok kiadást az üzemi kiadásokból lehet eliminálni, a melyek ma terhelik és nagyobb teljesítményképessé teszszük az államvasutakat és oda viszszük, hogy rentabilitásuk is jelentékenyebb lesz. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy egy ily befektetési kölcsön felvételével nemcsak, hogy nem terheljük nagyobb mértékben a budgetet, mint a mily mértékben az ma van terhelve ezen beruházási összeggel, hanem még hozzájárulunk ahhoz is, hogy az államvasutak jövedelmezőségét előmozdítjuk. T. képviselőház! E tekintetben, bár meglehetősen elkészültein az előtanulmányokkal, mégis konkrét javaslattal nem léptem még a t. ház elé, mert utóvégre is egyes alárendelt kérdések is bizonyos megfontolást igényelnek, 17