Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

130 564. országos ülés 1896. február ÍO-án, csütörtökön. de különben is még minden oldaláról a dolog megállapítva nincs. Helfy Ignácz : Az összeg sem? Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Az összegre nézve szintén bátor vagyok már most jelezni azt, hogy tekintettel arra, hogy mi szükséges ma és mi szükséges a legközelebbi években, a mely szükségletnek a keresztülvitelét egy tíz éves munkaprogrammal fedezni lehetne, ha ezt tekintetbe veszszük, úgy bátor vagyok már most kijelenteni, hogy különösen azon függő kölcsönök leszámításával, a melyek most befektetésekre felvétetnek s melyek még 42,000.000 forintra rúgnak, ezeknek beszámításával 150 millió forinton alul e beruházásokat nem igen lehet tenni. (Mozgás a szélső baloldalon.) E beruházások pedig fognak állni első sorban kocsik és gépeknek kiegészítésében, műhelyek és járműielepek létesítésében, a vasutak felépítményének erősítésében, némely vasúti műtárgyak megerősítésében és átalakításában, különösen hidak átalakításában, második vágányok építésében, állomások kibővítésében és a szolgálat szempontjából elkerülhetetlenül szükséges némely kiegészítő új vasutak létesítésében. (Halljuk/ Halljuk!) És most engedje meg a t. ház, hogy még egy különösen fontos kérdésről emlékezzem meg, a melynek különös aktualitást az utolsó időkben lefolyt tárgyalások adtuk. Ez a helyi érdekű vasutak kérdése. (Halljuk! Halljuk) A helyi érdekű vasutak kérdésével mindjárt, a hogy helyemet elfoglaltam, a legbehutóbban kezdtem foglalkozni s már akkor beláttam, hogy e tekintetben a viczinális vas utakról szóló törvény revíziót követel és ebből a szempontból kiindulva, már a tanulmányokat is megtétettem a múlt év nyarán s egy igen nagy anyag fekszik e tekintetben előttem. Pedig, ha azokat az eredményeket tekintjük, melyeket az 1880-ikiés 1888 iki törvények alapján a viczinális vasutak terén felmutathatnék s melyekre elődeim mindig büszkén hivatkoztak (Mozgás a seélsó baloldalon.) és a mely eredményeket a t. ház igen nagy örömmel vett tudó másul, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) úgy azt találjuk, hogy azok a sikerek és eredmények valóban alig győzhetnének meg bennünket e törvények revíziójának szükségességéről. Mert 1894 végén azt találjuk, hogy 4.983 kilométer volt már kiépítve és e vasutak költsége összesen 160 millióra terjedt, a melyhez az érdekeltek 32, az állam csak 22, a magánvállalkozás pedig 107 millióval járult hozzá. í895-ben e hálózat újabb szaporulatot nyert, a mennyiben 1.300 kilométer éptíit ki 48y2 millió építési költséggel, a melyhez az állam 6 millióval, az éjdekeltek 10, a magán vállalkozás pedig 31 millióval járult. Azt látjuk tehát, hogy egy igen nagy és nevezetes viczinális vasúti hálózat épült ki az országban, a mely mindenesetre az ország anyagi érdekeit szolgálja, a nélkül, hogy akár az állam, akár az érdekeltek túlságosan járultak volna hozzá az építési költségekhez. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Egy hang a szélsöb Ion: Hát a községek?!) Ha tehát mindennek daczára a magam részéről is azon nézetben vagyok, hogy bizonyos irányban a vasútakról szóló törvény revizora szorul, ezen meggyőződésre azok a tapasztalatok vittek, melyeket e helyen a viczinális vasutak építése körűi szereztem Ezen tapasztalatok első sorban oda irányúinak, hogy a hálózat folytonos sűrűsödése következtében a tuíajdonképeni viczinális vasút, mely tisztán és kizárólag a helyi érdek Szolgálatára van hivatva, háttérbe szorul és a viczinális érdekű vasutak helyett oly vasutak épülnek ki, melyek természetüknél fogva nem viczinális vasutak, hanem az átmeneti forgalmat vannak hivatva közvetíteni. Tehát itt viczinális vasutak elnevezése alatt nagyobb jelentőségű vasutak is épültek ki és az 1880. és 1888-iki törvények alapján s azok szellemében nem volt eszköz arra, hogy azon vasutakat más elbánás alá vegyem, mint a tisztán viczinális érdekű vasutakat. A másik körülmény, mely nézetem szerint szükségessé teszi a törvény revízióját, abban áll, hogy a viczinális vasutak keletkezése nem mindig kifolyása az illető vidék szükségletének. Horánszky Nándor: A legritkább esetben! Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Nem a legritkább esetben, t. képviselő úr, hanem vannak esetek, hol ez nem forog fenn. A harmadik körülmény az a módja a finanszírozásnak, melynél fogva igen nagy értékek vesznek el. Mert igaz ugyan, hogy az engedélyezési tárgyalások alkalmával az elsőbbségi részvényeknek árfolyama megállapíttatik, azonban mégis bátor vagyok rámutatni arra, hogy ezen árfolyam mellett azok az elsőbbségi részvények a legritkább esetben értékesúhetők; a valódi árfolyam, mely mellett értékesíthetők, tetemesen alul van a megállapított árfolyamon s itt mutatkozik egy bizonyos különbözet. Innen származik az a körülmény is, hogy a viczinális vasutak építési tőkéjénél nem lehetett egész szigorúan megállapítani az összegeket és egy bizonyos ktitűdöt kellett hagyni már abból a ezélból is, hogy ezen ür, mely az értékesítés mellett feumarad, fedezetét találja. Nézetem szerint ennek a hátránynak az eliminálására csak egy mód mutatkozik: ha a mostani kisebb hitelű értékpapírok helyett nagyobb hiteltí pa-