Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

564. országosfllés 1896. február 20-án, csütörtökön. \%q a bizonyos expanzivitása a bevételeknek, a mely 1892. és 1893-ban és egyáltalában a 90-es évek elején mutatkozott, már kezd megszűnni és másodszor, hogy a kiadások azonban egy folyton nagy mértékben emelkedő tendeucziát mutatnak, a melylyel okvetetlenül számolni kell. Ezen előirányzat különben, t. képviselőház, megfelel azon teljesítményeknek is, a melyek az államvasutaknál az 1896, évre várhatók. A teljesítmények az utolsó években így alakultak: 1884-ben 45 millió vonat-kilométer teljesítményt mutattak fel az államvasutak; 1895-ben az előirányzat 44 millió volt ugyan, de a tényleges eredmény 47 millió vonat-kilométert tüntetett fel; az előirányzat az 1896. évre pedig 49 millió vonat-kilométert tesz ki. Azt gondolom, hogy ez a teljesítmény is az előző évek adatai szerint teljesen indokolva van. Mert, ha egyebet nem veszek figyelembe, mint azt, hogy a múlt év óta megnyílt vasutak száma legalább is 1300 vonat-kilométert fog igénybe venni és így a 13,000.000-t hozzá adva a különben 1895-ben már elért teljesítményhez, ha a természetes fejlődésre egyáltalában nem számítok, már akkor is az az előirányzati tétel a teljesúmcnyekre, tudniillik a 49,000.000 vonat-kilométer adva van. Azonban az óvatosságot még más tekintetben is tovább fejlesztettem. Mig tudniillik 1894-ben a vonat-kilométerek átlag 1 forint 15 krajczárba kerültek, már 1896-ra a vonat-kilométerek egységköltségét 1 forint 17 krajczárra emeltem. Kellett pedig ezt tennem azért, mert utóvégre sem tudnék elzárkózni azon körülménytől, hogy habár a vasúthálózat folytonos emelkedésben van, ezen emelkedés mégis legnagyobbrészt olyan viezinális vasuhikra esik, melyek ugyan bizonyos kiadásokkal folyton öszsze vannak kötve, de a melyek viszont azt a jövedelmet, a mely egy bizonyos plust is idézhetne elő a bevételekben, nem szolgáltatják és alig adnak annyit, hogy azok a kiadások fedeztessenek, a melyek vele járnak. Az előirányzat részletei, t. ház, ugyanazokon az elveken és alapokon nyugszanak, mint az előző költségvetések, a melyek eddig a törvényhozásnak helyeslésével mindig találkoztak. Hogy vájjon szükséges-e ezeken az elveken és alapokon változtatni, erre határozott választ most még nem tudok adui. Hiszen sokkal rövidebb idő óta foglalkozom az államvasutak kérdésével, semhogy most már messze menő reformok előterjesztésére szánhattam volna el magamat. Utóvégre is kérdés alá vehető, vájjon egy ily nagy vasúthálózat, mint a milyen a magyar államvasutak, czélszerú'eii és előnyösen van-e kezelve egy igazgatóság által, vagy nem volna-e czélszerííbb az igazgatóságot magát deczentralizálni és több igazgatóságot létesíteni? Azonban azt hiszem, t. ház, hogy mindaddig, míg ezekre nézve teljesen megbízható adatokkal nem rendelkezhetünk, igen óvakodnunk kell a kísérletektől, mert utóvégre az államvasutak, melyek oly nagy misszióra vannak hivatva úgy közgazdasági, mint financziális szempontból az állammal szemben, nem tűrhetik el, hogy olyan kísérleti objektumoknak tekintessenek. Hiszen ezt a szak • közegek is komoly vita tárgyává tették a legutóbbi évben tartott londoni kongresszuson is és ott is annyira eltérők voltak a nézetek e kérdések felett, hogy egyértelmű határozatra jutni nem tudtak. Egy bizonyos mértékét a reformnak azonban igyekeztem létesíteni a kiadásoknál és pedig annyiban, a mennyiben a befekteted és beruházási tőkét, a mennyire lehetett, iparkodtam az üzemi kiadásokból kihasítani. Különben erre a kérdésre később még majd vissza fogok térni. Most foglalkozván az előirányzat részleteivel, mindenekelőtt a bevételeknél azt találjuk, hogy a múlt évhez képest a személyszállításnál a bevétel 2,600.000 forinttal van magasabb őszszegben preliminálva, az áruszállításnál pedig 2,400.000 forinttal. A bevételek ezen emelkedése a természetes fejlődésnek a következése. Különösen a mi a személyszállítási bevételek előirányzását illeti, ez annyira megközelíti az 1895. évben elért tényleges eredményt, hogy alig tekinthető valami nagy emelésnek, különösen ha tekintetbe veszszük azt, hogy az 1896-iki év egyúttal a millenáris ünnepségek és kiállítás éve is, a mi a személyforgalomban mindenesetre tetemes emelkedést fog előidézni. Ennek daczára azonban, t. ház, hogy ezen előirányzatot teljes mértékben biztosítsam, komolyan foglalkoztam és gondolkozom oly módosításokról és javításokról, melyek képesek legyenek a vasúti személyforgalom bevételeit emelni. Első sorban, t. ház, foglalkoznom kellett a szomszéJos forgalom díjszabásának revíziójával és pedig nem annyira ezen díjszabási olcsósága miatt, a mely ellen alig teszek a magam részéről kifogást vagy észrevételt, mint inkább azon szempontnál fogva, hogy az eddigi szomszédos forgalomnál az állomások és a megállóhelyek valóban — hogy úgy mondjam — minden terv nélkül, ötletszerűleg voltak beosztva az egyes vonalszakaszokba és ennek következtében az utasok száma aránytalanul jelentkezett az egyes vonatoknál, úgy, hogy a nagyobb forgalmú vonatoknál gyakran lehetetlenné vált a menetrendeket pontosan megtartani. Hozzájárult, hogy a visszaélések is fokozták ezen bajokat, de azonkívül az igazsággal és a méltányosság követelményeivel sem látszott teljes összhangban lenni az a körülmény, hogy oly távolságokra, melyek 5—10 kilométerre voltak, ugyanazon