Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

564. országos ülés 1896, február SO-án, csütörtökön. 125 lag a legjobb és legelőnyösebb megoldásra jutni. r Én ezen intézkedésekkel javítottam az altisztek és szolgák sorsát, a mennyire lehet; (Helyeslés.) azonban kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy mindennek daczára az altisztek és szolgák sorsa még bizonyos javítást megérdemel. Leghatározottabban és leghatályosabban úgy vélném elérni a czélt, ha a rendszeres fizetésekben történhetnék emelés, azonban e tekintetben kezeim az 1893 : IV. t.-cz, által meg vannak kötve és ezt a czélt csakis bizonyos novelláris intézkedések útján lehetne elérni, a mit most ez alkalommal annál kevésbé volnék bátor propoziczióba hozni, mert akkor nemcsak a posta- és távírdánál alkalmazott altisztek és szolgák, de az állam egyéb intézményeinél alkalmazottak is rögtön ily ázetésemelési igényekkel lépnének elő. Én tehát egyelőre a rendelkezésemre álló forrásokból fogok iparkodni jövőre is sorsukon javítani, a radikális javítást pedig arra az időre tartom fenn, mikor a körülmények erre alkalmasak lesznek. A posta- és távírda-intézmény fejlesztésére különben több intézkedést tartok szükségesnek létesíteni, még pedig a postamesterek illetményeinek szabályozását, különösen azon postamesterekét, kik a legalsóbb osztályban vannak, továbbá új posta- és távírda-hivatalok felállítását; a budapesti távírdahálózat összpontosítását egy a fővárosi területen kívül álló helyen; a budapest-berlini, a budapest-fiumei és a budapest-kolozsvári távbeszélő létesítését, úgyszintén a törvényhatósági távbeszélők fejlesztését. T. képviselőház! Úgy az ipar, mint a kereskedelem érdekeivel a legszorosabb kapcsolatban állanak a közlekedési eszközök. (Halljuk! Halljuk!) A közlekedési eszközökre vonatkozólag mindenekelőtt megjegyzem, hogy az állami utakra nézve valamivel nagyobb dotáeziót proponáltam mint 1895-ben volt, még pedig azért, mert az államútaknak rendezése folytán, a melyet már a múlt esztendőben helyeselt a törvényhozás, némely állami út át lesz adandó a törvényhatóságnak, viszont több törvényhatósági út átmegy állami kezelésbe. És minthogy azoknak a száma, a melyek a törvényhatóságoktól állami kezelésbe vétettek át, nagyobb, mint azoké, a melyek az állam által adatnak át a törvényhatóságoknak, ennélfogva ezen nagyobb úthálózat indokolja azon előirányzott többletet, a mely itt észlelhető. Nagy fontossággal bir hazánkban, t. ház, a folyamhajózás is. A folyamhajózás a múlt esztendőben már bizonyos megoldást nyert a folyam- és tengeri gőzhajózási társulat keletkezése óta. És most, a midőn ezen társulat körülbelül egy évi működést tud felmutatni, mondhatom, hogy ezen intézet körülbelül beváltnak tekintendő, a mennyiben az évi eredménye már olyan, a mely fennállásának és prosperálásának garancziáit minden kétségen kívül helyezi. Azonban, t. képviselőház, annak daczára ki kell jelentenem azt, hogy nálunk a hajókázható folyók oly mértékben, mint#a melyben az kívánatos volna, kihasználva nincsenek; és pedig nemcsak azért, a mit sok oldalról hallottam, hogy oly nagy társaságokkal kell versenyezni, a melyek a verseny lehetőségét már előre is kizárják, hanem nézetem szerint még egy más ok miatt is, és ez az, hogy hiányzik az a szellemi erő, az a szellemi képzettség, hiányzanak azok az egyének, a kik alkalmasak volnának arra, hogy a folyamhajózásnál alkalmaztassanak. Ennek a hiánynak megszüntetésére bátor voltam ez évben intézkedni olyféleképen, hogy a hajóstiszti tanfolyamot léptettem életbe, (Helyeslés.) és úgy gondolom, hogy ezen tanfolyam az e téren mutatkozó hiányokat meg fogja szüntetni. Egy másik körülményt pedig, bogy a folyamok kellő mértékben ki nem használtatnak, abban látok, hogy az az összefüggés, az a kapcsolat a vasutak és a folyamok között nincsen helyreállítva és nincsen eszközölve, a mely szükségessé teszi, hogy ezen két forgalmi eszköznek működése egymást kiegészítse. Hogy ez eddig meg nem történt, hogy különösen a vasutak bizonyos távolságban tartották magukat a folyóktól és mindig óvatosan kerülték azt el, hogy forgalmuknak egy részét a folyamoknak, a hajóknak átadják: ez eddig teljesen indokolva is volt, mert utóvégre arról a jövedelemről, melyet az államvasutak nyújtottak, az államkincstár nem mondhatott le. Most azonban, t. ház, mikor az államvasutak jövedelmei oly irányban fejlődnek, hogy különösen látjuk azt, hogy a gazdasági termények, különösen a gabona már nem bír oly nagy befolyással az államvasutak jövedelmezőségére, mint a hogyan bírt eddig; amidőn látjuk azt, hogy a vasúti szállításoknál nagyon szaporodnak az úgynevezett darabárúk és az olyan árúk, melyek nem a mezőgazdaságból magából származnak : azt gondolom, hogy most ez a kérdés már abba a stádiumba lépett, hogy foglalkoznunk kell azzal az ideával, hogy azt a szerves összeköttetést a vasutak és a hajók között létesítsük, a mely még eddig itt hiányzott. (Helyeslés.) Meg vagyok arról győződve, hogy azon vasúti szállításoknak nagy részét, a melyek eddig csak a vasúton szállíttattak tovább, a vasutak le fogják adni a folyamhajózásnak, mert utóvégre is akármily nagy versenyt fejtsenek ki az államvasutak, a hajózás mindig olcsóbb