Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

124 564. országos ülés 1896. febrnár 80-án, csütörtököa. fessenek és intéztessenek el, (Gróf Zichy Jenő megjelenik a teremben. Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) mert nézetem szerint a fegyelmi kérdéseknek szigorú kezelése kezdettől fogva sok visszaélésnek már elejét veszi. Megbeszélendő volna a tőzsdei bíróságok hatásköre, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az értékpapírok kottirozása, a gabona-felmondás és szállítás körüli eljárás stb. Polónyi Géza: A tőzsdeadó! Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Esetleg az is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Esetleg !) Mindezeken kívül és míg ezek iránt a szaktanácskozmány végleges megállapodásra nem jut, azt gondolom, van egy kérdés^ melyet ettől függetlenül lehet elintézni és életbe léptetni és ez a tőzsdének hatályos ellenőrzése. (Helyeslés.) Ez iránt már nemcsak a tárgyalások folynak, hanem már a pénzügyminiszter úrral is sűrű levelezést váltottam, és azt gondolom, a legközelebbi napokban oly stádiumba jut a dolog, hogy ezt a hatályosabb ellenőrzést már életbe is fogjuk léptetni. T. képviselőház! Az ipar és kereskedelem érdekeivel legszorosabb kapcsolatban áll a posta-, távírda- és távbeszélő-intézmény. Ezen intézmény folytonos fejlődésben van. 1895-ben a bevételek 117.000 forinttal haladták meg az előirányzatot, a mellett túlkiadás egyáltalában nem fordult elő. He ezen nagy fejlődése az intézménynek fokozottabb feladatokat is tűz ki. Ezért tartottam szükségesnek az előirányzatot is már úgy készíteni elő, hogy a fokozottabb feladatoknak képesek legyünk megfelelni. A kiadásokat 830.000 forinttal, a bevételeket pedig 1,075.000 forinttal emeltem úgy, hogy a postának a tiszta fölöslege 4,714.000 forintra rúg. Nézetem szerint, t. ház, a posta, távírda és távbeszélő intézménye legkevésbbé tekinthető oly intézménynek, mely hívatva van csupán jövedelmet, hasznot hajtani; elegendő, ha aunyi jövedelme vau, a mennyiből saját kiadásait fedezheti. Azonban pénzügyi helyzetünknél fogva ama nevezetes többletet, a melyet a postakezelés nyújt, így könnyen az államháztartás egyensúlyának főntartására való tekintetből nem nélkülözhetjük. Mindenesetre szükséges, hogy a szolgálatnak tökéletesbítésére igen messze menő intézkedéseket létesítsünk és azt hiszem, jó úton járok az intézkedések tekintetében, ha elmondom mily irányban létesítem azokat. Első sorban egy központi igazgatóságot létesítettem, vezérigazgatóság elnevezése alatt és pedig oly módon, hogy a miniszteririmnak azt az osztályát, a mely eddig mint posta, távírda és távbeszélő I. osztály működött, megszüntettem és átalakítottam a posta, távírda és távbeszélő vezérigazgatóságává. Ez által elérjük azt a czélt, hogy egy részt a tisztviselők javadalmazása kedvezőbb lett, másrészt pedig előléptetésük chaneeai is kedvezőbben alakultak. Eddig a posta, távírda és távbeszélőnél alkalmazott tisztviselők az állam egyéb intézményeinél és egyéb alkalmazásban levő tiszti viselőinél sokkal rosszabb helyzetbea voltak ; míg ugyanis másutt 5 — 6000 forint fizetésig vihették föl, addig a postánál, a közigazgatási szolgálatban csak 3000 forint fizetésig juthattak, a kezelési szolgálatban pláne csak 1800 forintig. Ez a körülmény volt egyik oka annak, hogy értelmesebb, tehetségesebb egyének nem vállalkoztak a postai szolgálatra, inkább más úton akartak alkalmazásba jutni, s így magának az intézménynek szellemi nivója is bizonyos mértékben lesülyedt. Azt hiszem, hogy ez intézkedés által sikerülni fog igen tehetséges egyéneket megnyerni ezen pályának és odavinni a dolgot, hogy a posta, távírda és távbeszélőnél alkalmazottak szellemi nivója tökéletesen egyenlő legyen az állam egyéb intézményeinél alkalmazottakéval. (Általános helyeslés.) Bizonyos mértékben ily mostoha sorsban voltak a posta, távírda és távbeszélőnél alkalmazott altisztek és szolgák is. Az 1893: IV. t.-cz., midőn nagyban és egészben kedvezően gondoskodott az altisztek és szolgák sorsáról, épen a postánál alkalmazott altiszteket és szolgákat találta olykép, hogy azoknak anyagi helyzetét nem kedvezőbbé, hanem bizonyos mértékben kedvezőtlenebbé tette. E tekintetben némi elégedetlenség mutatkozott a postai altisztek és szolgák körében és nem tehettem róla, de ezen elégedetlenséget a múltakra nézve bizonyos mértékben indokoltnak is tartottam azon oknál fogva, melyet a t. háznak bátor voltam előterjeszteni. Szükségesnek tartottam tehát intézkedni a postai altisztek és szolgák anyagi sorsának javításáról és pedig oly módon, hogy azon altiszteknek, a kik terhesebb feladatokkal voltak megbízva, a fizetés mellett bizonyos jutalmat is tűztem ki, mely a teendők fontossága szerint havi 10, 8 és 5 forint között mozog. Szükségesnek tartottam, hogy a távírda kézbesítők fizetése az eddigi 18 forintnyi minimumról 21 forint minimumra és a 24 forint maximumról 30 forint maximumra emeltessék. (Helyeslés a sséiső baloldalon) És mert a szolgák és altisztek nagy része még késő estig is szolgálatban állott, úgy, hogy hazajövet a hivatalból, kénytelennek voltak még kapupénzt is fizetni, intézkedtem, hogy azon szolgák ós altisztek, kik késő estig vannak elfoglalva a hivatalban, kapupénzzel is láttassanak el. (Helyeslés.) Végre utasítottam a postaigazgatóságot, hogy komolyan foglalkozzék, tegyen tanulmányokat és előterjesztéseket az iránt, mikép lehetne a postai altisztek és szolgák lakásaira vonatkozó-