Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

564. országos ülós 1896. február 20-án, csütörtök5n. 121 perálni tudnak, erre nézve utasítottam szak­közegeimet, az iparfelügyelőségeket, hogy ki­merítő jelentést tegyenek, mert abban a né­zetben vagyok, ha egyáltalában ípartámoga­tásról szólunk oly értelemben, hogy az ipari érdekeket előmozdítsuk és e tekintetben áldoza­tokat is hozunk, akkor ezen áldozatoknak esak úgy lesz sikere, csak úgy lesznek azok áldás­dúsak, ha azokat az iparágakat támogatjuk, a melyeknek a prosperálására és életképességére nézve a feltételek megvannak és nem pazarol­juk az áldozatokat olyan iparágakra, a melyek életfeltételekkel egyáltalán nem bírnak és a melyeket a legnagyobb áldozatok árán sem bírnánk új életre kelteni. (Élénk helyeslés jobb­felől.) Az ilyen életképes kisipari ágakat nézetem szerint okvetetlenül szükséges áldozatok árán is fejleszteni. De az állami áldozatok is csak akkor lesznek hasznosak, ha bizonyos rend­szerrel fognak a kisiparra fordíttatni, Különösen szükségesnek tartom pedig a kisipar érdekeinek előmozdítására azt, hogy három irányban fejt­sünk ki tevékenységet: és pedig első sorban a szakképzettség elsajátítására, másodsorban a hitelképesség emelésére és harmadsorban arra nézve, hogy gépekkel, hajtóerőkkel közvetlen támogassuk őket. A mi a szakképzettség elsajátítását érdekli, e tekintetben első sorban említendők, mint leg­hatalmasabb tényezők, az ipariskolák. Az ipar­iskoláknak e tekintetben befolyását, azt gondol­tam, nem vonja senki sem kétségbe. Azonban az ipariskoláknak eddig egy nagy hibájuk volt, mely abban állott, hogy az ipariskolák nem bírtak az állandóság természetével, hogy azok bármikor besziíntethetők voltak. Ebből az következett, hogy azok a taní­tók, a kik az ipariskoláknál alkalmazva voltak, létüket egyáltalán nem látták biztosítva; már pedig az a tanító, a kinek létele folyton két­ségben forog, semmi esetre sem képes oly oda­adással folytatni a szakoktatást, mint a minőre szükség volna, hogy kellő sikert mutathassunk fel. Első feladatomnak ismertem tehát, t. ház, midőn ezen állásomat elfoglaltam, hogy komo­lyan foglalkozzam ezen kérdéssel és ezen foglal­kozásnak az volt az eredménye, hogy keresztül vittem, miszerint a nagyobb ipariskolák államo­síttassanak s így azok állandósága biztosítva legyen. Ezzel kapcsolatban, t. ház, gondoskodtam arról is, hogy az ipari szakoktatás felügyelete konczentráltassék egy állandó kézben és pedig egy főigazgató személyében, mert eddig a fel­ügyelet az ipariskolákra nézve egyáltalában szervezve nem volt, az a minisztérium egyik­másik osztályában úgy lett beosztva, a mint a KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XXX, KÖTET. körülmények épen legczélszerübbnek mutatták. Ezzel együtt egy megfelelő ügyosztályt is szer­veztem a minisztériumban, melynek egyéb fel­adata sincs, mint folytonosan az iparoktatási ügyekkel foglalkozni. Intézkedtem tan- és szak­könyvek kiadására nézve, melyek eddig egy­általán nem léteztek. E kiadások körülbelül 42.000 frtot fognak igénybe venni, mely ösz­szeget azonban nem egy éven át akarom fel­használni, hanem fokozatosan hat évre beosztva. Végre intézkedtem az iránt, hogy új ipar­iskolák létesíttessenek ; és pedig Uj-Pesten egy műasztalos ipariskola, Békésen egy kosárfonó ipariskola. Fejlesztettem továbbá az aradi és maros-vásárhelyi fa- és fémipariskolákat azáltal, hogy azokat tauműhelylyel láttam el; a vallás­os közoktatásügyi miniszter úrral pedig oly megállapodásra jutottunk, hogy az állami ipar­iskolák és a technológiai iparmúzeumok, melyek eddig az ő tárczájához tartoztak, átengedi az én tárczámba, úgy, hogy ezzel keresztülvigyük azt, miszerint minden, a mi az elméleti okta­tásra vonatkozik, az ő tárczájához tartozzék; viszont minden, a mi a gyakorlati oktatáshoz tartozik, az én tárczámba legyen beosztva. (Helyeslés.) Ezek azok az intézkedések, t. ház, melyeket az iparoktatás szempontjából az 1895. évben már véghezvittem és teljesítettem; de ezen intézkedések önként követelik, hogy' a jövőben kiegészíttessenek. Ezzel kapcsolatban okvetlenül, mint első szükséglet fog felmerülni, hogy a tanárok és művezetők képzése is rendszeresen történjék, hogy a technológiai iparmúzeum hasznosíttassék a kis ipar érdekében oly módon, hogy különféle, úgymint: gép-, fa-, fém- és elektrotechnikai szakosztályokra felosztatván, a kisipar szolgálatában álló gépek működjenek, hogy a kisiparosok személyesen meggyőződ­jenek, hogy ezek a gépek mikép működnek, hogy megítélhessék, vájjon ők azokat fel tudják-e használni. Szükséges továbbá, hogy állandóan és időnkónt gépkiállítások rendeztessenek és bizonyos összeköttetés létesíttessék a vidéki technológiai múzeumokkal úgy, hogy a gépek ismerete mentül tágabb körben terjedjen el az iparosok közt. Szükségesnek tartom továbbá, t. ház, hogy az ipariskolák szaporíttassanak a jövőre is, és hogy különösen némely tanműhelyek állami iskolákká alakíttassanak át. Ily énekül kínál­koznak, t. ház, a csipkeverő-tanmű'hely Kormö­czön, az órás-ipariskola Budapesten, a gyermek­játék-tanműhely Szélaknán; továbbá a kosárfonó­műhelyek Belluson és Tokajban. Uj iskolákat kívánok még felállítani Fiúméban és pedig hajó­gépészeti iskolát azért, hogy a hajóslegényeket, és különösen hajógépészeket Fiumében legyünk 16

Next

/
Thumbnails
Contents