Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

560. országos ülés 1896, február 15-én, szoinbatoa. tétele ntán még talán meghallgatná a felettes szakférfiú bírálatára vonatkozólag a szaktanárt, mert a felettes szakférfiú véleménye lehet téves is, bár igazságos színben feltűnő. És nem volna fölösleges, ha a szaktanár utólagosan felhozhatná a helyi viszonyokat és körülményeket, melyek követelik esetleg, hogy az új tankönyv behozassék. Nem volna-e tanácsos, hogy azután a két bírálat után még egyszer megkérdeztessék a szaktanár a felettes szakértő bírálataira vonatkozólag? Különben pedig nagyon helyeslem a t. miniszter úrnak a közoktatási tanáescsal szemben eddig tanúsított eljárását és a kiadott tervezetet. Molnár Antal jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: Elállók a szótól! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Hévizy János t. képviselőtársam az országos közoktatásügyi tanács újjászervezésére vonatkozólag néhány észrevételt tett és ezen alkalomból azon indokokkal is foglalkozott, melyek talán irányadók voltak arra nézve, hogy a régi közoktatásügyi tanács feloszlattassék. T. ház! Én egész nyiltan megmondtam a közoktatásügyi tanácshoz intézett leiratomban is, hogy mi az oka, a miért a régi tanácsot feloszlatom. Semmi egyéb, mint az, hogy a tankönyvbirálatot ki akarom venni hatásköréből és ennek következtében új szervezetre van szükség. Ez lényegében a régi rendszertől nem is tér el, és ki kell mondanom, hogy tévedésben van a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy a régi tanács nem véleményező orgánum volt. Ez is az volt, most is az lesz, és csakis oly kritikákban, melyek nem szoktak mindig egész tárgyilagosak lenni, volt úgy föltűntetve a közoktatásügyi tanács, mintha tényleges adminisztráczióval foglalkoznék, mintha nem volna véleményező szerv, Az ellen is határozottan tiltakoznom kell, hogy ott bizonyos klikkek irányzatosan teljesítették a tankönyvbírálatot. (Helyeslésjobbfelöl,) Én a tankönyvbírálatot nem tartottam kollegiális elintézés alá valónak, ezért vettem ki a tanács hatásköréből, de azon iráuyzatos vád ellen, mintha ott klikkek egyéni vagy bármely érdekből jártak volna el, azon tiszteletreméltó férfiak érdekében, kik itt meg nem védhetik magukat, határozottan tiltakoznom kell. {Helyelés jobhfelől.) Magának a tankönyvbirálat mikéntjének részletezésébe nem megyek bele, mert magát a rendeletet még ki sem adtam, tehát a képviselő úr mást, mint az előadói tervezetet, nem ismerhet. Ez lényeges változáson ment keresztül, de nagyban és egészben az egyéni felelősség nagy elvét és a bírálat nyilvánosságát reprezentálja, úgy, hogy nem lehet jövőre ellenvetni, hogy a tankönyvbirálat titokban és nem objektív alapon nyugszik. Ezt kérem figyelembe venni és kérem egyúttal a tétel megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Senki sem kivan. A yitát bezárom. E szerint a 10.600 forint megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások 3300 forint. Elnök: Megszavaztatik Molnár Antal jegyző (olvassa): Budapesti királyi egyetem. Rendes kiadások : XX. fejezet, 3. ezím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 2. ezím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 825.932 forint. Balogh Géza jegyző: Hoitoványi József! Hortoványi József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A kultusz-budget tárgyalásánál az egyetem tételénél folyton történtek egyszerű elvi tiltakozások az iránt, hogy a budapesti katholikus egyetem a budgetbe fel ne vétessék. E tiltakozásoknak mág czélja nem is volt, mint a folytonos óvás által a budapesti katholikus egyetem katholikus jellegének megvédése, hogy e budgetbe felvétel által ez egyetem tulajdonáról a magyar katholikusok le nem mondottak, s e jogaik érvényesítését fentartsák arra az időpontra, a midőn az egyház és állam közötti viszony rendezésével követelhetik a magyar katholikusok az egyház mindazon alapjait, azon vagyonát, melyeket az állam ideiglenesen e megoldásig kezelt, s követelhetik első sorban a budapesti katholikus egyetemet, annak összes alapjait. Ma már, a midőn az egyház és állam közötti viszony radikálisan és oly gyorsan rendeztetett, a midőn az egyház és állam közötti kapocs mintegy széttépetett, az elvi tiltakozások ideje lejárt s ma már teljes joggal követelhetjük, hogy az állam mindazon javakat, melyek minden kétséget kizárólag a magyar katholikusokat illetik meg, azoknak haladéktalanul vissza is adassanak, követelhetjük és követeljük ezt teljes joggal, különösen a budapesti katholikus egyetemnél nemcsak azért, mert az intézet kizárólagos katholikus jellege minden kétséget kizárólag bebizonyítva van, de követelhetjük most, a midőn a katholikusok hitelvei sérelmével megalkotott egyházpolitikai reformokkal az állam a katholikus egyházat minden térről, melyet az állami életben elfoglalt, visszaszorított, a midőn minden e hazában létező felekezetet egyenjogosítva, azokat fejlődés és kulturális haladás tekintetében saját körükre utalta: akkor ezen tisztán felekezetlenné lett államnak nincs többé semmiféle jogezíme arra, hogy épen ez ország túlnyomó többségének, a magyar katholikusoknak tulajdonát képező vagyont vissz'i-