Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

82 54f>. országos ülés 1896. január 30-án, csütörtökön. Hiány, vagy a szabadelvű párt követett el, akkor ezen vád teljes súlyával visszahárul az egész házra és főleg ezen ház azon részére, mely az ellenőrzésre van hivatva: az ellenzékre. (Élénk ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) Én sem magunkról nem ismerem el, hogy ily mulasztást követtünk el, sem az ellenzékről nem állítom, azért nem fogadom el Bartha Miklós t. képviselő úr határozati javaslatát. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ezek után néhány szóval kell megemlékeznem arról a határozati javaslatról, melyet a magam részéről is elfogadásra ajánlok. Többször volt erről a határozati javaslatról szó. Készségesen konczedálom, hogy van jogosultsága annak a felfogásnak is, a mely azt mondja: Az a hangulat, mely most felkelt a vicziuális vasutakkal szemben, az alapját tekintve, igaztalan hangulat. Van jogosultsága annak a felfogásnak, — a mint kell, hogy jegyen — hogy igenis, ha kizárjuk a közélet legaktívabb elemeit a viczinális vasutak építkezéséből, akkor sokkal nehezebb lesz a viczinális vasutak épí tése a jövőben, mint volt a múltban. Ezt én készséggel elismerem, valamint el kell ismernem azt is, hogy mindazon ellentétes hangulat daczára én ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a képviselő a viczinális vasutak létrehozásánál gyakorolt ingeren cziáj a miatt jogosan nem stigmatizálható, és hogy a kép viselők leggyakrabban nem magánérdekeket, hanem tisztán és önzetlenül a közérdeket szolgálták akkor, a mikor a viczinális vasutak építkezését kezdeményezték és abban résztvettek. De viszont nem szabad figyelmen kivííl hagyni, hogy immáron a közhangulat bizonyos gyanúra ébredt fel épen a vasútépítésekkel szemben. Én nem szeretek hasonlatokkal élni, t. ház, mert úgy tapasztaltam, hogy minden hasonlat sántít, és különösen azon hasonlatok, melyeket, a házban hallunk, rendszeresen még sandítanak is, (Derültség jobbfelöl,) de úgy áll előttem gr. Csáky Albin t. képviselőtársam határozati javaslata, hogy az orvos-doktoroknak szabad is, kell is mindenkit gyógyítani, senki sem tilthatja el őket még attól sem, hogy saját hozzátartozóikat ne gyógyítsák, mégis a közgyakorlatban úgy van, hogy az orvosok, még a legkiválóbbak is, legközelebbi családjaikat nem szokták maguk kezelni, hanem azok kezelését átadják egy másik, sokszor kevésbbé gyakorolt orvosnak, csak azért, mert saját elfogulatlanságukban nem bíznak. A képviselőnek is gyakran közéleti kötelessége a viczinális vasutak létesítésére közreműködni; de mert nem tanácsos, hogy a már felkeltett hangulattal szemben azt a gyanút meg is erősítsük a közönségben azzal, hogy a — megengedem — mesterségesen fölkeltett közhangulattal szemben semmitsem teszünk, másrészt pedig nem lehet elvitatni, hogy van jogosultsága annak a felfogás nak is, hogy az üzletileg érdekelt képviselőnél talán hiányözhatik az az elfogulatlanság, a mely a közérdek igazi szolgálatára kívánatos; azért én azt az intézkedést, a mely gr. Csáky Albin határozati javaslatában foglaltatik, ha adott esetben szükségesnek, helyesnek és j'ónak tartom és azt elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Horváth Gyula képviselő úr félreértett szavai értelmének helyreigazítása czímén kér szót. Horváth Gyula: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czímén kérek szót, és ez nem ravasz fondorlat részemről. Mert igaz ugyan, hogy szavaim sem félre nem értettek, sem félre nem magyaráztattak, hanem a t. előadó úr épen az ellenkező szavakat adta a számba, mint a miket mondottam; s ha már ez így van, miután házszabályunkban intézkedés arra vonatkozólag nincsen, hogy szólhasson valaki, ha épen az ellenkezőjét adják a szájába, mint a mit mondott, addig, míg erre intézkedés nem lesz, az általam hivatkozott czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Hogy pedig szórói-szóra igaz, a mit állítok, erre nézve nem teszek egy szót sem hozzá ahhoz, a mit mondottam, hanem a gyorsírói feljegyzésekből fel fogom olvasni azt, a mit a t. előadó úr mondott, s azután a gyorsírói tudósításból felolvasom azt, a mit én mondottam. Ezeket méltóztassék a t. háznak összehasonlítani, hogy e tekintetben a t. előadó úrnak volt-e joga, helyén volt-e olyan állításra hivatkozni, a mi az én számból soha ki nem került? Hát, t. képviselőház, azt mondja t. barátom : »Némely megjegyzéseket kell tennem a tegnapi felszólalások közül Horváíh Gyula t. barátom, és Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr álláspontjára, főleg Horváth Gyula t, barátom azzal okolta meg azt a meleg támogatást, a melyet igen érdekes beszédében igyekezett indokolni, hogy szükség van Bartha Miklós t. képviselőtársam határozati javaslatának elfogadására azért, hogy azáltal az egyéni integritásnak védelme biztosíttassák, az egyéni integritásnak védelme a ház határozata által. Én t. képviselőtársammal egészen ellentétes nézetben vagyok magára az elvre nézve. Az egyéni integritás megvédésének feladata, kinekkinek saját feladata ; a háznak csupán az a feladata, hogy a ház tisztességét, és általános integritását tartsa fenn.« Ezt mondotta a t. képviselő úr. Hát, t. képviselőház, a beszédem folyamán nem egy, hanem egész sorozata fordul elő en-