Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

546. országos ülés 1896. január 30-án, csütörtökön. 83 nek a kérdésnek, a mely az egész beszédem folyamán engem vezetett. Azonkívül is lehet válogatni, hogyha különbek is volnának benne. Másfelől pedig a végén annyi jogom nekem is van, hogy hivatkozzam arra, hogy én soha ez életben senkitől sem kértem, hogy az én tisztességemet, presztigemet védje meg. Én ezen feladatot — fájdalom — ötven esztendős koromig magamnak tartottam fenn, és most 50 esztendő után sem fogok ezen módhoz nyúlni. Hanem az megtörtént, hogy másoknak megtámadott tisztességét is akárhányszor a házban, és a házon kivtíl is megvédelmeztem; de nem kértem, és nem is kívántam senkinek a támogatását. Hát, t. képviselőház, én azt mondottam a beszédemben : »Hát hiszen én nem mondom, hogy csak a parlamenti bizottság az, a mely ezekbe a kérdésekbe világosságot vihet, sőt elismerem, hogy a parlamenti bizottságok ha kiküldettek, rendesen azt a világosságot, a melyet tőlük vártak, nem tudták bevinni a kérdésekbe. De ha, van jobb mód, méltóztassék egy jobb módot ajánlani, mert ez elől a kérdés elől, uraim, nem lehet kitérni. Mert hiába szavazzák meg a gr. Csáky Albin indítványát, hiába tartanak ismét, és ismét beszédeket, melyekkel egyes egyéneknek a presztigét akarják helyreállítani, hiába tiltakozik Olay Lajos t. képviselőtársam, hogy ö személye szerint intakt. Hiszen nem arra kíváncsi az ország, hogy Olay Lajos személyileg intakt-e, vagy sem; arra kíváncsi az ország az ezredik évben, hogy az ország ügyei a múltban tisztességesen és becsületesen kezeltettek-e?* Másutt pedig azt mondtam: »De nem arra van szükségünk, hogy az egyes képviselők álljanak gyanútlanul és presztizszsel, hanem az országnak arra van szüksége, hogy az ország maga álljon itt gyanútlanul, és presztizszsel.« Már most méltóztassék a t. h-'znak összehasonlítani, hogy az én beszédemben semmi sem fordult elő abból, a mit az én számba ad Grajári t. előadó úr és felpanaszolja, hogy köztünk nincs egyetértés, mert ő neki az a nézete, a mit tegnap mondottam. Méltóztassanak tehát konstatálni azt, hogy köztünk bámulatos egyetértés van. Elnök: Az előadó úr kivan személyes kérdésben szólani! Gajári Ödön előadó: T. ház! Én csakugyan csodálkozom azon felháborodás fölött, melyet az én szavaim t. barátomnál keltettek. Én tegnapi beszéde egész következtetéséből azt az egyet emeltem ki rövid néhány szóval, hogy azon eljárás, mely a 15 tagú bizottság kiküldésével czéloztatik, arra irányúi, hogy az illető vasutaknál részt vett képviselők egyéni integritása állíttassák helyre. Horváth Gyula: Én épen az ellenkezőt mondottam. Gajári Ödön előadó: Ha a t. képviselőtársam sokszor tiltakozott is az ily felfogás ellen, mégis a végeredményben, a mikor tudniillik Bartha Miklós határozati javaslatát elfogadta, erre, az általam elvi szempontból ellentétesnek tartott álláspontra helyezkedett. És én készséggel konstatálom, hogy az elvi szempontunk azonos, de eltérnek ezen elvi szemponttól a czélok és eszközök, a melyekre nézve köztünk a különbség mégis fenforog. Elnök: Hock János képviselő úr kivan szólani személyes kérdésben. Hock János: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. A t. előadó úr polémiájának kapcsán volt szíves az én személyemmel is foglalkozni, még pedig azzal a szimpathikus kijelentéssel, hogy állásomra való tekintettel velem szemben agreszsziv térre lépni nem kivan. Nagyon köszönöm ezt a megkülönböztető figyelmet, és meg tudom benne becsülni azt az előzékenységet, hogy épen velem szemben tér el áll alános szokásától. (Derültség a hal- és szélső haloldalon.) Ez a t. előadó úr beszédének alaki részére vonatkozik. Az pedig, a mi a t. előadó úr beszédében lényegileg az én személyemre vonatkozik, az a vád, hogy épen nekem nem lenne szabad a pártot megvádolni Miklós Gyula elejtéseért, a ki valaha annak a pártnak tagja voltam. Nyolcz éves igazságot ismételget a t. előadó űr; de azóta új választás volt, és én azon programm és megbízás alapján jutottam be a házba, melyet hivatalos erőszak és csendőr-fedezet nélkííl az én elvi kijelentéseimre nekem választóim megadtak, hogy érdekeiket ama programm alapján képviseljem e házban. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő urnak tehát nincs joga nekem szememre vetni, hogy én abból a pártból átjöttem erre az oldalra, mert, higyje meg, ez nem a>í érdemnek, nem a magánérdek tanának az érvényesítése, hanem lemondás sok oly előnyről, mely ott amaz oldalon a képviselőséggel összefügg. (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) T. ház ! Ha egy politikus egyéni meggyőződését s politikai belátását követve, ott hagy egy másik pártot, hogy átjöjjön az ellenzék támogatására, az épen oly kevéssé ítélhető el, mint a mikor egy politikai párt elveit és programmját időnként változtatja. (Derültség balfelől.) És ha az a politikai párt a maga hatalmának fentartása kedvéért programmot töröl és programmot sajátít ki napról-napra, akkor egy ily párt tagjának nincs joga nekem szememre vetni, hogy politikai meggyőződésemet ezen 11*