Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos ülés 1896. január 29-éu, szerdán. DG megbízóinkkal szemben végleges álláspontunkat elfoglalhassuk, Exezelltncziád döntéséről sürgős választ kérünk.« Ez volt a mi táviratunk s vártunk, míg másodnap megérkezett a belügyminiszter úrnak válasza, melyben az foglaltatott: »Leküldöttem véleményezés végett az iratokat a megyéhez, esak akkor fogok végleges választ adni.« Itt a házban azután én interpelláczió tárgyává tettem az ügyet, és a miniszter úr, a mikor az interpelláczióra pár nap múlva felelt, mutatott nekem egy iratot, a melyben az alispán jelenti, hogy igaz ugyan, hogy a dolog törvénytelenség, de ez a régi szabályrendelet, tehát hagyja helyben a miniszter úr. A miniszter úr pedig így okoskodott: Miután új szabályrendeletet kellene a törvény ellenében alkotói, s erre 40 napi határidő szükséges, ennél fogva Csongrádmegyében megejtetem a megyei tisztviselőválasztást a nélkííl, hogy magában Csongrád városában elrendelném a megyei faizotfsági tagok választását. Pedig nem ez a helyes válasz. Ha a törvény va^mifc rendel, és a választás formaságait előírja, akkor a miniszter úrnak kötelessége utasítani a megyét, hogy a törvényt tartsa be, és szabályrendelet czímén ne opponáljon a törvénynek. Ha a miniszter úr igazán pártatlan és lelkiismeretes buzgósággal akart volna eljárni, akkor nem úgy vélekedik, hogy így is törvénysértés, úgy is törvénysértés, bármiként cselekszem is, hanem egyszerűen elcsapja azt a főispánt, a ki őt a törvénysértés e kolliziója elé állította. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert a mai kormánypárti viszonyokra a legtisztább világosságot veti az, hogy mig a törvény biztosítja egyeB városoknak egyes megyék területén, hogy ők megyebizottsági tagokat választván, ők is részt vehessenek az autonóm élet közösségében, addig a miniszter úr intézkedésére Csongrádmegyének legnagyobb és legtekintélyesebb városa : Csongrád ki volt zárva abból a jogból, hogy a megyei tisztújításban részt vehessen és a megyei köztisztviselők megválasztásába befolyhasson. Ez a rendelet, ez az intézkedés az, a mi törvep.ysértés, és ezt nem lehet sem ürügyekkel palástolni, sem pedig mentségekkel takargatni. De hogyha már egyszer n csongrádi állapotoknál vagyunk, ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe azt a másik dolgot is, melyet itt a házban egy alkalommal már felemlítettem: hogyan lehetséges, hogy egy fegyelmi eljárás alá vont tisztviselő, ki a fegyelmi eljárás alól úgy menekedett meg, hogy leköszönt, ugyanabban a szesszióban a főispán által helyettes főszolgabíróvá lett kinevezve, és ugyancsak a jelen tisztújítás kaprán Csongrád városában főszolgabíróvá lett megválasztva. Bocsássa meg gEPVB. NAPLÓ 1892—97. XXIX. KÖTBT. a t. belügyminiszter úr, de Csongrád vármegye, mely a legutóbbi évek óta teljesen a főispán befolyása és kezelése alatt áll, ki instrukczióit a belügyminiszter úrtól bizalmasan nyeri, bizonyára nem fog megválasztani egy oda nem illő tisztviselőt, ha erre a belügyminiszter úrnak politikai czéljai nincsenek. De vannak politikai czéíjai, és büszkén, önérzettel ismerem el, hogy az ő politikai czéljaiban én is Qgy motívum vagyok. (Derültség.) Nincs ott más kormányzati gondolat, csak az, hogyan lehetne onnan az ellenzéket kibuktatni, s mivel a jelenlegi főispán úr körülbelül e

gy olyan levelet küldött a belügyminiszter úrnak, mint egykor Cziliey Brankovicsnak, hogy két lapdát ígért neki, a két Himyady fejét, akként a főispán úr is megígérte, hogy két alkalmatlan főtől fogja e parlament tanácskozását megfosztani, és a felügy miniszter úr napjait kellemesebbekké fogja tenni. (Élénk derültség.) Perczel Dezső belügyminiszter: Kis önhízelgés van ebben! Hock János: A politikai küzdelem szerintem teljesen jogosult és kifogástalan, ha törvényes és lojális. Ha a kormánypárt szervezkedik, erejét összeméri, és az ellenzéket legyőzi, akkor itt egy alkotmányos tiszta küzdelem folyik le, de mikor a főispánt küldi ki a miniszter úr, hogy az hivatalos hatáskörében szervezze a nem létező kormáiiypártot; ha a miniszter úr megbízza azzal, hogy: »eltűrök minden törvénysértést, előttem minden eszköz jó, mihelyt a kortespolitika érdekét szolgálja; eltűröm azt, hogy Csongrádmegyében egy fegyelmi úton elmozdított ember lehet főszolgabíró, mert < ez a legmegbízhatóbb és leginkább kézben tartható eszköz a párt czéljaira« ; ha eltűrik azt, hogy egy megyei tisztviselőválasztás, egy tekintélyes község meghallgatása nélkül keresztül erőszakoltassék, csak azért, hogy ott a kormánypárti többség biztosítva legyen, ez a politikai mérkőzésnek nem megengedett, vagy legalább nem legális módja. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Igaz, hogy a miniszter úr, midőn e sérelmeket előtte felemlítettem, szavakkal iparkodott elégtételt adni. De nem szavakat kérünk ; tetteket, kormányzati cselekményeket, mert az minden Demosthénesnél szebben beszél. És akkor, mikor a miniszter úrnak rendelkezésére bocsájtunk választási visszaéléseket, mikor rendelkezésükre bocsátunk közigazgatási botrányokat, ne méltóztassék az utólagos vizsgálat palástjával eltakargatni a dolgot, hanem indítson szigorú, komoly kormányzati akcziót annak gyors bebizonyítására, hogy ezek a visszaélések itt a parlamentben nem találnak süket fülekre, mert az a miniszter úr nem csupán egy párt meg 9