Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos Ülés 1896. január 29-én, szerdán. 55 erejénél fogva az anyakönyvvezetőknek meg­hagyja, hogy senkit a jelentkező jegyesek közül el ne utasítsanak azért, mert a meny­asszony fején koszorú nincsen, vagy mert nász­néppel nem jelenik meg. Ennek daczára az anyakönyvvezetők egy jelentékeny része még mindig alkalmatlankodik ezen követelésekkel, még mindig elífzi a jelentkező jegyeseket, hogy ha koszorú nincs fa menyasszony fején, vagy násznéppel, lakodalmas néppel, zenével ott meg nem jelennek. Hát kérem a belügyminiszter urat, az annyiszor hangoztatott államkormányzati tekintély érdekében méltóztassék az iránt intéz­kedni, hogy ilyen túlkövetelések ne fordúljauak elő, és ne kisebbítsék a belügyminiszteri tekintélyt. De arra nézve, hogy a lelkek megújhodása, megtisztulása bekövetkezzék, szükséges az ön­megtagadás szellemét terjeszteni az egész köz­életben, az egész társadalomban, a közéletnek minden rétegében. Azonban az önmegtagadás SEellemét nem terjeszthetjük, az önmegtagadás isteni személyesítőjének megvetésével és annak eltűrésével, hogy az isteni megváltót képes ábrázolatban az oltárról egj nyíllal lelövő egyén gonosztettét az igazságügyminiszter, mint a törvény őre, meg ne torolja. Ebben az irány­ban már történt a törvényhozásban felszólalás; az igazságügyminiszter már vehetett volna erről tudomást: ha ő maga nem lett volna is jelen, lehettek volna, kik arra figyelmeztessék, hogy az államügyész nem teszi e tekintetben köte­lességét. Kérnem kell tehát ax igazságügy­miniszter urat, ki esküt tett az igazság őrizetére, tartsa feladatának az államügyészt kötelességé­nek teljesítésére szorítani. T. képviselőház ! A belügyi tárcza költség­vetésének tárgyalása folyamán, azon szomorú incziden-5 alkalmából, a mely a múlt hét végén történt, itt különböző indítványok és határozati javaslatok terjesztettek be. Én ezen indítvá­nyokhoz és határozati j'avaslatokhoz hozzájárulok, mint olyan intézkedésekhez, a melyektől a visszaélések orvoslását részben várom. Azonban mégis különös figyelmet kell szentelnem Bartha Miklós t. képviselőtársam indítványának, és kérem, hogy ezen indítvány elfogadása vagy viászautasdtása tekintetében a t. ház ne helyez­kedjék pártpolitikai tekintetek alapjára. Másként mindazok a csakugyan tisztességes férfiak, a kik egész képességűket, férfi életök munkáját Önzet­lenül a közéletnek szentelték azért, hogy a köz­lekedési eszközök viczinálisok alakjában léte­süljenek, csakugyan nem lesznek megkímélve attól a gyanútól, hogy oly elbírálás alá esik az az egyetlen eset, a hol tényleg a visszaélésnek kézzelfogható bizonyítékai fenforognak. Ezeknek előrebocsátása után van szeren­csém kijelenteni, hogy a benyújtott határozati javaslatokat elfogadom, a tételt pedig vissza­utasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Horánszky Nán­dor! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Tisztelt képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha én ezen, szerintem a kelleténél már hosszabbra nyúló vitának jelen végső perczeiben felszólalok, teszem ezt fő­képen azért, hogy azon határozati javaslatokra, melyek a ház különböző oldalairól benyújtat­tak, nézetemet magam is megmondjam; még pedig azért is, mert azóta, mióta a háznak ezen oldaláról, a melyen én is ülök, az utolsó fel­szólalás elhangzott, olyan javaslatok nyújtattak be, a melyekre vonatkozólag úgy a magam, mint t. elvbarátaimnak a véleményét kifejezésre kell juttatnom. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy rövid és nagy vonásokban magára a főispáni intézményre vonatkozólag is néhány észrevételt tegyek. Ezen intézménynek a természete ma, az én felfogásom szerint, leg­alább legálisan napirenden nincs. Meg fog ennek az ideje jönni akkor, a midőn a képviselőház a közigazgatási reformnak nagy kérdésével fog foglalkozni, akkor lesz ideje annak, hogy ezen intézménynek természetét és jelentőségét, külö­nösen & mi viszonyainkra tekintettel, a kép­viselőház konsziderácziója alá vegye. Azonban, t, ház, a magam részéről ez alkalommal sem mulasztom el megmondani azt, a mit e házban már több alkalommal megmond­tam: hogy én a főispáni intézményt azon szer­kezetében és szervezetében, azon hatáskörben, melyet a törvény rá ruház, de főképen azon hivatás betöltéséhen, melyet a mai rendszer annek vállaira rak, nemesak az adminisztráczió, de a közélet egyik veszedelmének is tartom. (Helyeslés bal felől.) Egy monstruózus intézmény ez, t. ház, úgy, a mint ez nálunk kifejlődött. Felelőssége ab­szolúte nincsen; minden tettét, minden eljárását, minden intézkedését a kormány fedezi szakadat­lanul, és még csak képzelhető korrektivum sincs, melylyel a főispáni eljárással és intézke­déssel szemben, ha az a törvénynek meg nem felel, a segítséget, az orvoslást megszerezni lehetne. A főispán, t. ház, ma csak két esetben ejtetik el. Vagy abban az esetben, ha nem képes betölteni azon hivatás teljesítését, melyet tőle a kormány megkíván, vagy arra alkalmatlanná válik, vagy pedig ha őt balsorsa összeköttetésbe hozza olyan inkorrektségekkel, a melyek következtében axután a törvényes meg­torló intézkedések lépnek előtérbe. Innen van az, t. ház, hogy ehhez az intézményhez a vissza­éléseknek és a korrupcziónak eszméi elválha-

Next

/
Thumbnails
Contents