Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

• S45. orwágo* ül ég 1896. január 89-én, szerdán. tatlanúl hozzáfííződnek, még akkor is, ha maga a főispán mindent elkövet arra, hogy ilyen akcziótól, ilyen intézkedésektől magát távoltartsa. Miért? Mert azokat a szolgálatokat, melyeket a mai rendszer a főispántól megkíván, nem teljesíthetik a nélkül, hogy jobbra vagy balra a fennálló törvényekkel szemben oly intézkedéseket ne tegyenek, melyeket törvényeseknek és korrekteknek elismerni nem lehet. Visszás "dolog már maga az, hogy egy intézménynek természetében feküdjék, miszerint az esetben, ha a maga hivatását úgy akarja betölteni, a mint az tőle megkívántatik, kénytelen belemenni oly dolgokba, a melyeket sem törvényesen, sem korrektül, sem úgy, a mint az adminisztráczió magas érdekeivel és tekintélyével összegfüggésben vannak, teljesíteni nem lehet, kénytelen belemenni oly eljárásba, a mely eljárás szüli azon súlyos bajokat, a melyeknek visszahatása ez idő szerint itt is jelentkezik a törvényhozásban. (Úgy van! halfélék) T. képviselőház! Mi ennek az eredménye, s hatása a közéletben? Szerintem kettő: Feldúlja künn, az ország polgárai közt a közbékét, befolyást gyakorol indirekté magának a törvényhozásnak működésére azon eljárásával, a mely eljárás politikai természetű, a mely távol kell hogy álljon az ő hivatásától, de beavatkozásával mégis a politikai életnek a legfőbb fokuson, a törvényhozásban való fejlődését és intézését közvetve befolyásolja. Ebből származik azután, t. képviselőház, az elégedetlenség künn az országban; ebből származik itt benn a parlamentben a hevesség, a nyugtalanság, elfajulása a parlamentarizmus működésének; ebből származik megrendülése magának a közéletnek, a melylyel szemben, ha orvoslás nem kerestetik, tartok tőle, hogy oly nagy érdekek veszélyeztetése fog bekövetkezni, a melyek visszahatnak magára az államéletre is, visszahatnak az állami tekintélyre, visszahatnak mindazon nagy alapvető eszmékre, a mely alapeszméken magának az államnak tekintélye, hatalma és erős kifejlődése nyugszik. Lélektani dolog, t. ház, hogyha ez az intézmény abban a szellemben működik tovább, a mely szellem ebbe ma beleoltva van, akkor csak két irány fejlődhetik. Vagy az, hogy az államhatalom magát ezen eszközökkel kénytelen tovább is érvényesíteni, vagy az, hogy a közérzület fog oly irányokba belemenni, a mely*ek az államhatalom egészséges és erőteljes kifejlődésével ellentétben állnak. Egy antagonizmus fog kifejlődni, egyfelől az államhatalom, másfelől a közérzület közt, és ha mindkettő győzni akar, mi lesz az eredmény ? Az eredmény csak az lehet, hogy vagy az államhatalom kerekedik felül, és oly eszközökkel kénytelen dolgozni, hogy saját tekintélyét megóvja, a mily eszközökkel eddig dolgozott, hogy tudniillik elnyomja a közérzületet, vagy hogy a közérzület kerekedik feltíl, s akkor le lesz rombolva az államhatalom ereje és tekintélye, holott az államéletet mindkettőtől távol kell tartani. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem a főispánokat akarom én, t. hát, támadni, hiszen azoknak legtöbbje, mindenki, jóizléstí, és társadalmilag is magas pozicziót elfoglaló egyén. A mit én perhorreszkálok, a mi ellen nekem a közérdek szempontjából kifogásom van, az azon kormányzati szellem, a mely ezen főispáni intézmény tői oly dolgok végrehajtását követeli, a melyeknek végrehajtása ezen intézményt is odiozussá teszi. Merem állítani, ég nem hiszem, hogy bárki is ellent mondana nem csak itt, de az egész országban annak, hogy csak rövid ideig méltóztassék megkísérlem azt, hogy a főispánok és a főispáni intézmény ne nyúljon bele a politikai életbe, engedje meg a politikai élet szabad megnyilatkozását: és akkor sem kint az országban, sem e parlamentben nem fognak hangok emelkedni a főispánok és a főispáni intézmény ellen. (Úgy van! Tetsxés balfelöl.) Már csak azért is érdemes megtenni e kísérletet, hogy majd, ha az adminisztráczió nagy reformját meg akarjuk valósítani, a kormány akkor tapasztalásból is tudhassa, hogy vájjon a főispáni intézmény normális viszonyok között miként fungál. Azért én a köznyugalomnak, a parlamenti működés sikerének és az adminisztráczió nagy érdekének szempontjából semmit sem kívánhatok melegebben, mint hogy a törvényhozás jusson el valaha oda, hogy — az adminisztráczió nagy kérdésének reformjához fogva, — magát az intézményt definiálja, úgy hogy az ne állhasson ellentétben az ország politikai érzületével, a közszabadsággal, a politikai tisztességgel, hanem helyeztessék el a közigazgatás nagy apparátusába úgy hogy az valóban előre is vigye az adminisztráczió érdekeit. Mielőtt a főispáni intézménytől áttérnék a benyújtott határozati javaslatokra, legyen szabad néhány megjegyzést tennem a költségvetés azon tételére, mely a főispánok, a budapesti főpolgármester és a főispáni titkárok fizetésére vonatkozik. A t. kormány e czímen az idén 978Í frttaí többet kér, mint a múlt évben. Indokolása egy részét azonban, megvallom, -nem értem, más részét pedig egyáltalán nem méltányolhatom. Ezer forint emelés kívántatik a zempléni főispán részére, azon az — elismerem — törvényes alapon, hogy a megye lakosságának száma immár a 300 ezret meghaladja. Hát ez helyes, de én azt óhajtanám itt is, hogy a megye lakosságának száma mindig az általános