Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

544. országos ülés 1896. >. január 28-án, kedden. ^7 donképeni czélja, ezért a magam részéről határozati javaslatát elfogadandónak tartom. Azonban ennek következtében gr. Csáky Albin t. barátom adott be határozati javaslatot, mely ezen túlment, és Ugron indítványát nemcsak a főispánokra terjesztette ki, — kiket ugyan nem nevez meg nyíltan, hanem a közhivatalnokok alatt őket is érti, — de egyszersmind a képviselőkre is. Nem is volna talán szükséges említenem, hogy ezt a határozati javaslatot egész terjedelmében elfogadom. Azonban, minthogy mindenki ki szokta jelenteni, én is kijelentem, hogy elfogadom, és pedig igen nagy örömmé], mert nem jó világot vet egy képviselőházra, ha annak tagjai olyan üzletekbe és vállalatokba bocsátkoznak, melyek azt a gyanút kelthetik, hogy azokkal kisebbnagyobb haszon jár. T. barátom, Bartha Miklós ezt kiegészítette azzal, hogy, minthogy ezen javaslatok és beszédek szerint a viczinális vasutak kérdése most már olyanná vált, hogy azok a képviselők és közhivatalnokok, kik azokban részesek voltak, könnyen érdemetlentíl megrovásoknak volnának a többivel együtt kitéve, mert hiszen nagyon nehéz disztingválni ott, hol adatok nincsenek kéznél, — hogy minden ily viczinális vasútra vovatkoző írat tétessék le a ház asztalára s egy komisszió küldessék ki, mely ezeket megvizsgálja, és a háznak jelentést tegyen, hogy meg lehessen ítélni, kik azok, kik semmi egyebet nem tettek, mint igyekeztek a közjót előmozdítani, — mert hiszen a viczinális vasutak a közjót mozdítják +lő, ha jól vannak megcsinálva, —• azok pedig, kik a viczinális vasutakat nemcsak a közjó szempontjából, de saját zsebeik szempontjából is igyekeztek létesíteni, megkapják a maguk elítéltetését. Az igen tisztelt miniszter úr méltóztatott nyilvánítani azon nézetét, hogy azon adatokból, melyek előterjesztendők, igen nehéz volna megítélni azt, hogy ki az, a ki elítélendő, és ki az, a ki felmentendő volna. Elismerem, hogy azokban az adatokban nem lehet minden tekintetben támpontot találni arra, hogy egész határozottsággal kiraondathassék, hogy ez csakugyan haBznot keresett, az pedig a közügyet szolgálta. De még is lesznek azokban oly részletek, melyek a tiszta ítéletre támpontot nyújtanak. Nem most építünk mi először viczinális vasutat; évtizedek óta foglalkozik ezzel a ház s különösen az ország; hiszen mikor még én voltam közlekedésügyi miniszter 1875. után, már akkor kezdtünk viczinális vasutakat építeni, de rendkívül keveset, mert pénz nem volt. De azért még is akkor olcsóbb volt, mint ma. Azután is igen gyakran építettek vasutakat, de ezekről azért nem beszélek, mert, mint t. barátom, Vargics Imre mondotta, volt egy időszak, mikor az állam kamat-garancziákkal épített igen drága főfontosságú vonalakat, és azokból kiágazólag viczinális vasutakat is. Ezeket borzasztó módon megfizették. Az első vasutak, mint a nyíregyházaungvári, mértföldenként 400.000 forintba kerültek, mikor pedig sokkal olcsóbb volt a munka. Már 1875., 1876., 1877 ben épültek viczinális vasutak, így az arad-csanádi, a mezőtúr-szarvasi vasút, és határozottan emlékszem, hogy különösen az előbbi, sokkal olcsóbban épült, mint a mostani vasutak közül nem egy, ámbár ezek között is van olyan, mely olcsón építtetett. Ha tehát nézzük az épült vasutak engedély-okmányait, és azt, hogy adattak-e kedvezmények vagy sem, ha nézzük azon összegeket, a melyekkel az állam és a községek hozzájárulnak, akkor igen könnyen konstatálható, hogy túlságosan magas áron épült-e az illető vasút, vagy sem, és ha az összeg nem oly magas, könnyen lehet az illető ügy felett napirendre térni. (Helyeslés a baloldalon.) De ha az tetszik ki, hogy akadály nélkül is rendkívüli magas összegek adattak, akkor az ügyet vizsgálat tárgyává kell tenni. Nem mondom, hogy nem fog előfordulni ily esetben is az az eredmény, hogy visszaélés nem történt. Ez tehát igen egyszerű dolog szerintem. De úgy a ház, mint az egyes képviselők tekintélye megkívánja, hogy a dolog tisztáztassék, mert nem volna helyes, hogy bármelyik képviselő egy kalap alá kerüljön olyanokkal, a kiknek ügyét már tisztázni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát Bartha Miklós t. képviselő úr határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, most tulajdonkép a főispánok tételéről van szó. Méltóztassék megengedni, hogy e kérdéssel is röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Nekem az a meggyőződésein, hogy Magyarország mai állami szervezete mellett a főispáni intézményt teljesen eltörölni lehetetlen ; mert ha azt eltörölnők, a helyett valami újat kellene kitalálni, mert különben egy hézag támadna, a melynek következtében abnormitások következnének be. És higyje meg Madarász József t. képviselőtársam, hogy bárki kerüljön a kormányra, a mai viszonyok között neki Magyarországon kormányozni lehetetlen anélkül, hogy kezét az ország összes területére ki ne terjeszthesse. A legjobb intézményt is el lehet rontani anynyira, hogy mindenki félni fog tőle. Itt is az az eset forog fenn, hogy miután egyes főispán urak eljárása előtt szemet hunytak, a visszaélések mindinkább elharapóztak. Méltóztassék elhinni, hogy egy belügyminiszter, a ki erős kézzel felügyelne arra, hogy a főispánok a maguk kötelességét híven teljesítsék az admiaisztráczió