Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

4f 544. orsságos ülés 1896. január 28-án, kedden. látom magam előtt. Szerintem helyesebb lett volna azt javasolni, vizsgáltassanak meg azok a viezinális vasúti engedélyiratok, melyek ebben a törvényhozási cziklusban adattak ki, mert ha batárnélkűli időre akarjuk visszavinni a vizsgálatot, megtörténik az, hogy túlságos sokat karolunk fel s a vizsgálatnak eredménye nem tesz; továbbá oly egyénekre terjedhet ki a vizsgálat, kik vagy meghaltak, vagy a törvényhozásnak megszűntek tagjai lenni. Már pedig, ha a vizsgálatot megejtjük, sőt ha csak fel is említtetett e házban a vizsgálat szükséges volta: nemcsak az lehetetlen, hogy meg ne tartassák is, de az sem szabad, hogy eredménytelenül végződjék. Nem szabad engednünk, hogy pártokokból leszavaztassék oly javaslat, a minőt Bartha Miklós t. képviselőtársam tett; mert mindazok, a kik viezinális vasutakkal foglalkoztak, lelkükben érzik, és kell hogy érezzék annak szükségét, hogy kimutassák, miszerint ők nem jártak el helytelenül; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azok pedig, a kik nem érzik ennek szükségét, nemcsak helytelenül járnak el, hanem az országgyűlés tekintélyét is csökkentik, saját maguk tekintélyét pedig eljátszszák. (Ügy van! a sméhő haloldalon.) Kérem a t. házat, hogy midőn Bartha Miklós javaslata felett szxvazni fog, ne vezettesse magát párturalmi szempontoktól; ég nagyon sajnálom, hogy máris kijelentette a t. miniszter úr, hogy e javaslatot el nem fogadja. Ismétlem, mihelyt ily javaslat felhozatalára alkalom volt, és fel lehetett, sőt fel kellett hozni a házban, a ház kötelességévé lesz a kérdés fenekére nézni. Én nem tartozom azok közé, a kik szeretik a botrányok felidézését, sőt teljes szívemből, lelkemből irtózom a botrányoktól, én elítélném azt, a ki botrány kedvéért reszkírozná meg a botrány felidézését; továbbá azt hiszem, hogy a midőn egy országgyűlés körül történik a botrány, a hazának mindig nagy ártalmára van, de most a botrány az országgyűlésen kívtíl történt, és e házban tett indítványok csak arra czéloznak, hogy a képviselőház tagjaira, kik ezt meg nem érdemlik, ne vessen árnyat a botrány által felkorbácsolt közvélemény gyanúja; bármilyen nagygyá lehetne is a vizsgálat által okozott botrány, még nagyobb ártalmára lenne a képviselőház tekintélyének az, ha aat látná a közvélemény, hogy e házban nemcsak egy egyén, nemcsak egy párt, de több párt követelte azt, hogy a ház némely tagjainak eljárása iránt vizsgálat indíttassák meg, és mégis a ház az indítványt visszavetné. Igenis ez nagyobb botrány lenne, mint a milyen a vizsgálat során keletkezhetnék. Pártolom tehát Bartha Miklós indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Péchy Tamás ! Péchy Tamás: Ha valaki bejön e háznak karzatára s itt hallgatja a beszédeket, bizonyára el fog csodálkozni azon, hogy a belügyi tárezánál mindnyájan közlekedésügyi politikáról beszélünk. Ez a dolog azonban az én véleményem szerint nagyon természetes, mert gyakran szellőztették már ebben a házban azt a kérdést, hogy a viezinális vasutak építése mostan rendkívül és mód nélkül megdrágult. Gr. Zselénszky Róbert t. barátom és én is, de még többen a t. ház tagjai közül, kiemelték és több ízben rámutattak arra, hogy ez nem helyes eljárás, különösen nem akkor, mikor a viezinális vasutak tömegesen építtetnek, midőn tehát a közvélemény táplálékot nyert arra, hogy ezen viezinális vasutak építése bizonyos kedvezményeket rejt magában. Azonban minden szó hiábavaló volt; nem méltóztattak ránk figyelni, s utoljára csakugyan olyan tény adta elő magát, a mely most már az egész parlamentet foglalkoztatja; nemcsak azon szempontból, hogy ezen egy tény toroltassék meg, hanem azért is, hogy a viezinális vasutak ügyére vonatkozólag miként lehetne a közvéleményt megnyugtatni. Minthogy ez épen a belügyi tárczánál merült fel, azon alkalomból, mert azon egyén, a kiről szó van, főispán volt, nagyon természetes, hogy ebből úgyszólván közlekedési vita keletkezett. Megvallom, hogy magával az úgynevezett borsodi kérdéssel foglalkozni nem akarok, és pedig azért nem, mert az iratok le vannak téve a ház asztalára, és így mindenki meggyőződést szerezhet magának az ügyről; de itt e házban több oldalról szellőztették a kérdést, és ezt a kérdést nem tartom olyannak, a melyet szóbeli előadások után meg lehet ítélni. Itt vannak az adatok, a melyek alapján helyes ítéletet lehet alkotni ez ügyben. Ismétlem, ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni, hanem kötelességemnek tartom véleményemet nyilvánítani azon határozati javaslatokra nézve, a melyek ezen alkalomból itt fölmerültek. (Malijuk! Halljuk !) Ugron Gábor t. képviselő úr határozati javaslata, a mely e tekintetben első volt, azt mutatja, hogy a képviselő úr meggyőződése szerint, de azt hiszem, az egész ház meggyőződése szerint is, múlhatatlanul szükséges, hogy a főispánokra nézve, a kikre t. képviselőtársam indítványa vonatkozik, az illető vizsgálatok megindíttassanak az irányban, hogy vájjon a főispánok a maguk megyéjük területén és a gondozásukra bízott lakosság között nem éltek-e vissza hatalmukkal akként, hogy egyesek javára a községeket túlságos terhekkel rótták meg. Azt hiszem, ez volt Ugron Gábor képviselő úr tulaj-