Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

m 544. országos ülés 1896. január 28-án, kedden. bolygassuk, nem lehet kiszakítani a mai rendszer testéből. De ebből nem az következik, t. képviselőtársaim, hogy a főispáni állást tartsuk meg, hanem következik az, hogy a főispán a rendszerrel együtt pusztuljon el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, vannak még főispánok, a kik közszeretetnek örvendenek. Ez is igaz; bála Isten, vannak. Hanem itt egy kérdés merül fel megint; vájjon ezeket a főispánokat ki szereti? Szereti-e a nép, szeretik-e azok, a kik kormányzatára vannak bízva, vagy szereti-e a kormány? Nohát, én magamis bizonyítom, hogy igenis közszeretetnek örvendenek némely főispánok lefelé, de sehogysem szereti ezeket a kormány. Csodálatosan épen a napokban olvastuk ezen állítás kétségtelen bizonyítását. Ott van Szepesmegye főispánja. (Halljuk ! Halljuk!) Az a főispán azt tartotta, hogy miután »oly vármegye főispánja, a melynek talaja szegén}-, bányászata kimerült, kereskedelme az új forgalmi eszközök, kisipara a gyári ipar következtében megszűnt, földbirtokosai kipusztultak, a föld bérlete 3000 forintra szállt le ott, a hol ezelőtt 9000 forint volt; népessége 200.000-ről 180.000 olvadt le egy évtized alatt, — az oly vármegyében az, a ki ott a kormány hatalmát képviseli, az én felfogásom szerint, erkölcsileg köteles arról gondoskodni, hogy a közjólét megvalósúljon,« a ki továbbá azt tartja, hogy »a főispán az alkotmány és törvény őre, és a pártokon kivííí van a helye,« ez a főispánja a kormánynnak nem tetszett, hanem igen tetszett a kormánynak az a főispán, a ki kész volt minden erőszakoskodásra, a ki kész volt a kormánynak akár törvényes, akár törvénytelen rendeleteit teljesíteni; ezt a főispánt tartotta a kormány az utolsóig. Amazt a főispánt ellenben nemcsak nem tartotta, hanem mindent elkövetett, hogy helyét otthagyja. Furcsa, midőn t. képviselőtársam azt mondja, hogy a fenforgó határozati javaslatok tekintetében mértéket kell tartanj, túlságosan messze elmenni nem szabad, és itt egy példát hoz fel az ügyvédekről. Azt mondja, hogy az ügyvéd is felhasználja befolyását, és mert rá nézve abból, persze nem a kormánytól, nem illegális módon, hanem a klienseitől haszon származik, miért nem terjesztik ki tehát az ügyvédekre is ezt az inkompatibilitást? (Mozgás a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Ki mondta ezt a bolondot ? Szalay Károly: Hát én azt kérdem Sréter t. képviselőtársamtól, hogy ki hát annak az oka, hogy Magyarországon az igazságnak is. érvényt szerezni csak befolyással lehet? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És hogy az igaztalanságnak is befolyással érvényesülnie lehet? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól észlelhette t. képviselőtársam mindezeket a bajokat a saját pártjában, és akkor hiába tiltakozik az ellen, hogy az a szimptoma, a melynek tanúi vagyunk a napokban, vissza nem hat a kormányra és pártjára. Igenis vissza hat, mert ez csak a betegség kitörése. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Furcsák ezek a mi közállapotaink, és bármennyiszer ismételtetett, nem fölösleges újra és ismételten előhozni, s ez az, hogy a kormányt és kormánypártot egyetlenegy igyekezet vezérli, saját hatalmának bármiféle eszközzel, bármi módon niegerő&ítése. Ennek a következése mind az, a mi az országban rossz van. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Nézzük csak a kormány és a kormánypárt rozzant épületét, tatarozni egyideig elég volt, hogy azt évenkint jó vastagon bécsi mészszel bemeszelték; (Derültség a szélsőbalon.) de elkövetkezett az az idő, hogy annak a korhadt épületnek téglái elkérezkedtek egymástól. És akkor mi történik ? Kölcsön vesznek a nemzeti párttól egy gerendát, az állami közigazgatást. Hanem, az én nézetem szerint, az a gerenda nem volt valami egészséges, nem is igen sokáig tartott annak a támasztéka. (Tetszés a szélsőbalon.) Megjöttek megint az idők keservei. S akkor mi történik ? A kormány kölcsön vesz egy erősebb gerendát, Eötvös Károly t. barátomtól, az egyházpolitikát. (Általános derültség.) Ez jó kemény fából volt. Azonban alig hogy letámasztottäk, vagy az alja, vagy a föle, vagy a közepe, de valamije szúvasodni kezdett. És, ime, mit csinál a t. kormány és t. kormánypárt ? Midőn látja, hogy most már nem csak nagy repedések vannak az épületen, hanem immár kezdenek a szegletkövek mozogni, sőt egy már ki is dőlt: a becsületesség vasgerendájával támasztja meg a házat. De ne gondolja a t. kormány, hogy ezzel valamit elér, örökre megerősítette hajlékát. Azok a vaggerendák ott maradnak örök emlékéül az önök cselekedeteinek, de a ház összedől okvetlenül, mert az tarthatatlan ; annak alapja nincs, mert homokra van építve. (Ügy van! balfelől.) Hát, nagy a felháborodás a kormánypárton. Hanem engedjenek meg nekem egy hasonlatot. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudok szabadulni attól a képtől : mintha azt látnám, midőn a farkasok neki rohannak egy megsebzett pajtásuknak csak azért, hogy a történt megsebezés nyomait eltüntessék. De ne higyje a t. kormány és a t. kormánypárt, hogy mi oly együgyűek leszünk, s azt hiszszük, hogy ezáltal a farkasokból bárányok lesznek'. (Derültség a bal- és stélsö baloldalon.) Azok megtartják eredeti ter-