Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

544, orsxigo* Mim ÍS9fi, miniszter úr e javaslatát csak mély felháborodásában előadott véleményének tartom. Gróf Csáky Albin t. képviselő úr határozati javaslatának nem az a javaslat a konzequencziája, melyet a t. kereskedelmi miniszter úr előterjesztett, hanem az, melyet Bartha Miklós t. barátom nyújtott be. Ha a t. ház kimondja, hogy köztisztviselő vagy képviselő engedélyekben nem részesülhet, egyenesen megbélyegzi nemcsak a köztisztviselőt, nemcsak a képviselőt, hanem magát a képviselőházat is, mert rámutat, hogy íme itt van a korrupczió, és ennek eorrektivuma nem az, hogy ne adjunk konczessziót semmiféle körülmények közt, még ha gyanú nem is forog fenn, hanem a valódi korrektivum az, hogy ha voltak visszaélések, azokat orvosoljuk, s erre más mód nincs, mint parlamenti bizottság kiküldése, a melyet Baitha Miklós t. barátom indítványozott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a vizsgálat teszi lehetővé, ha majd abban az időben, a mikor a viczinális vasátakról szóló törvény revidiáltatik, vagy nz inkompatibilitási törvény új tárgyalásának ideje elérkezik, e vizsgálat adataiból meglássuk, vájjon abba a yiczinális vasúti vagy abba az összeférhetlenségi törvénybe micsoda intézkedések veendők föl? En, t. ház, pártolom gróf Csáky Albin képviselő úrnak határozati javaslatát, azon kiegészítéssel, a melyet ahhoz Bartha Miklós képviselő úr javasolt, de kérem is a t. túloldalt, hogy méltóztassék e javaslatot elfogadni, mert nem tartanám nagyon helyesnek, hogy ha esetleg két hónap múlva, vagy előbb, vagy később is a t. ház abba a helyzetbe jutna, hogy egy leszavazott javaslatot saját inicziativájából önmagának kellene megtennie és azt megszavaznia. Pártolom azt a javaslatot is, a melyet Ivánka Oszkár képviselő úr terjesztett elő a főispáni nyugdíj megszűntetése iránt, mert a mai körülmények között, midőn már a főispáni hutáskor betöltésében a közszolgálatéval egészen egyforma terjedelmet képez a pártszolgálat feladata is, nem tarthatom megengedhetőnek, hogy ezen szolgálatért a főispánok az állam kasszájából nyugdíjaztassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha megengedi a t. ház, egy tartozásomat fogom most leróni. (Halljuk! Halljuk!) Tuba János t. képviselő úr, ki — nagyon sajnálom, hogy most nincs jelen, abban az ülésben, a melyben viszont én nem lehettem jelen, — megemlékezett Péchy Tamás igen t. képviselő úr után rólam is. Fogadja érte köszönetemet, mert valóban Péchy Tamás után egy és ugyanazon országgyűlési felszólalásban együtt megemlíttetni, azt tartom, hogy az becsületemre válik. . jftitnár 38-AB, kedden. 29 A t. képviselő úr arra czélozván, hogy én közigazgatásunkat gyöngének, rossznak, sőt ismét kimondom nyíltan, a legalsóbb foktól a leg felsőbbig megbízhatatlannak tartom, azt kérdezte, hogy ha most rossz a közigazgatás, úgy rossz volt az akkor is, a mikor ő és vele egyidejűleg én is törvényhatósági szolgálatban állottunk, vájjon én a pártszolgálatnak, természetesen nem az ellenzékinek nyűgét, hanem annak, melyet a közigazgatás ágazata is szolgál, éreztem-e, mert akkor is az ellenzékhez tartoztam ? Azt hiszem, a t. képviselő úr ezt a kérdést szombat vagy mondjuk péntek óta nem intézte volna hozzám, mert ez körülbelül olyan kérdés, mintha ma én azt mondanám, hogy miután megvan ma a miskolczi viczinális baj, ez megvolt ezelőtt tíz esztendővel is, és ha nem volt baj akkor, miért van baj most? A t. képviselő úr nagyon jól tudja azt, hogy az a hivatalos állás, melyben szolgáltunk nem is nagy, nem is igen kicsi ; és bármennyi lelkiismerettel és jóakarattal iparkodik is az a tisztviselő azt betölteni, annak a sziík hatáskörén kivűi Magyarország határáig kiterjedő s a kormányzati rendszerre semmi befolyása nincs. A mi pedig azt illeti, hogy éreztem -e én a nyomást,, vagy a hogy ő nevezte, a pártszolgálat bilincseit, ha meg kell mondanom, biz én éreztem, hátrányát tapasztaltam, shogy mindezeknek reám nézve sikere nem volt, ennek oka benn foglal tátik a t. képviselő úr szavaiban, mikor elismeri, hogy én ellenzéki voltam. Tehát egy táborban nem szolgáltunk. Ugyanabban a beszédben egy közbeszólásra megyjegyzést téve, ismét rám hivatkozott a t. képviselő úr és azt mondja, hogy Rudnay főispánsága idejéből adatokat én sem szolgáltathatok. Nem szolgáltathatok; nekem nincsenek sem közjegyzői okirataim, (Derültség a szélső baloldalon.) sem más irataim nincsenek kezeimben, de a nélkül, hogy én Rudnay Béla urat bármi tekintetben vádolni vagy gyanusítani akarnám, csak köztudomású és a törvényhatóságok irataiból konstatálható tényeket vagyok kénytelen előadni. (Halljuk! Halljuk!) Például Rudnay Béla úrnak Komárommegye főispánjává történt kineveztetése Komárommegye közigazgatásának egész területén némi felfordulást okozott. Alig volt ott egy pár hónapig, lemondott az alispán, a főjegyző, a négy főbíró közül lemondott kettő, s mikor betöltettek az állások, sohasem jelentkezett egy állásra több egynél, mert semmiféle kilátása nem lehetett, hogy a főispán állásfoglalása ellen az állást elnyerhesse. Ebben a t. belügyminiszter úr megtalálhatja a vármegyék autonómiájának tulajdonított azt a szegénységet, hogy íme ma ott vagyunk, hogy egy-egy állásra egynél több vállalkozó nem is akad.