Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-544

30 544. országos ülés 1896. január 28-án, kedden. De még egy másik téren is; nem gyanúsítom, nem is akarom, csak tényeket mondok el. Komárom vármegyében 1890/91-ben viezinális vasúti tárgyalásokat alig ismertünk; egyetlenegy vasaihoz való hozzájárulás kérdését tárgyalta a törvényhatóság, ez pedig nz esztergomfüzitői vasútvonal volt, s a vármegye nagy nehezen megszavazott rá 25,000 forintot. Rudnay főispán úr a viezinális vasút ügyét nagy melegséggel karolta fel ; egyszerre két viezinális vasút kiépítése merült fel; az egyik az érsekújvári vonalé, a másik pedig a komárom-dunaszerdaliclyié. Mindkét viezinális vasútra (Igás! Úgy van !) úgy a vármegyei, mint a tőrvényhatósággal bjró városi közgyűlés száz-százezer forintot szavazott meg. Elismeréssel kell megemlítenem, hogy az akkori t. belügyminiszter úr: Hieronymi ezen hozzájárulási összegeket úgy a megye, valamint a város erejéhez mérten nagyoknak találván, azokat tetemesen leszállította. De egy másik jelenség is volt, t, ház. A t. földmívelésügyi miniszter úr ismeri a csallóközi községeket, a melyeken ez a viezinális vasút keresztül vezetendő, ezek meghatározott összegek meg szavazására hívattak fel, és ezek a vármegyei tisztikar tagjai által, — például főjegyző, főszolgabíró, személyesen megjelenvén a helyszínén, — kapaczitáltattak is. Hisz a t. kereskedelemügyi miniszter úr tudhatja, hogy e tekintetben — ha jól vagyok értesülve — Nagy-Megyer község részéről felebbezés is adatott be. Én tehát arra kérem a t. képviselő urat, hogy akkor, a mikor nincsen szükség arra, hogy előálljon bármivel, ne méltóztassék provokálni és ok nélkül hivatkozni erre vagy arra a képviselőre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyához most érkeztem el. Nagyon sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr nincs jelen. A belügyi költségvetésnek a főispáni fizetéseket tartalmazó részében azt olvasom, hogy Vas vármegye főispánjának ezer forinttal több fizetés adatik, mint a mennyi az első osztályú főispánságok számára meg van állapítva; adatik pedig azért, mert Vas vármegyének különben igen tisztelt főispánja a minisztériumnak államtitkára volt és mint államtitkár főispánná tétetvén ismét, lehetetlen neki kevesebbet adni, mint a mennyit államtitkár korában húzott, tehát a vasmegyei 5000 forinthoz képest, még egy ezer forintos — hogy úgy fejezzem ki magam, — pótlékot kap. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Borravalót !) A másik tétel, t. képviselőház, Szalavszky volt államtitkár fizetésére vonatkozik, és az a különös, hogy itt a t. belügyminiszter úr ege szén más indokolás és más nézetek alapján állítja fel a tételt. Szalavszky, a trencséni főispán szintén ezer forint fizetési pótlékban részesül, és pedig a t. belügyminiszter úr indokolása alapján azért, mert mielőtt ő államtitkárrá neveztetett ki, már akkor egy első osztályú főispáni vármegyében 5000 forintos főispáni hivatalt viselt; tehát, minthogy visszamegy ismét főispánnak, és nem egy első osztályú főispáni vármegye hivatalába, hanem csak egy másodikba, tehát az első és másodosztályú főispáni fizetések között mutatkozó fizetési különbséget neki meg kell téríteni. Ez is államtitkár volt, ezt az ezer forintot nem azzal indokolja, hogy mert államtitkár volt, a 6000 forintos fizetéssel el kell látni, hanem azzal, hogy mivel államtitkárrá történt kineveztetése előtt 5000 forintos főispáni fizetésben részestílt, államtitkársága után pedig csak 4000 forintos főispánságba helyeztetett vissza, ezt a különbséget ezer forinttal ki kell egyenlíteni. De még ugyancsak Békés- és Mármaros vármegyék főispánjára nézve is a költségvetés és a miniszter úrnak indokolása azt mondja, hogy noha Békés vármegye meg Mármaros vármegye is a II. osztályú fizetéssel ellátott főispánságok közé tartoznak, 5000 forinttal játtatnak el, mert az adminisztráczio érdekében az első osztályú főispánságokból a másodosztályúba tétetvén át, ezt a fizetési kevesbbletet szenvedniök nem lehet. Én a volt államtitkár urak fizetésére nézve abban a nézetben vagyok, hogy azoknak, az esetben, ha főispánokká neveztetnek ki, államtitkári fizetéssel való ellátása törvényesen nem indokolható. De politikailag sem indokolható, mert a politikai államtitkár tagja a kormánynak, s mikor az távozik, egyedül csak azokat az előnyöket élvezheti, a miket a törvény erre nézve meghatároz ; de azon a czímen nagyobb fizetésben részesíteni nem tartom lehetőnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bizonyos az, t. képviselőház, hogy egy miniszternek sem tart örökké a minisztersége, és a legkedvezőbb megválás a miniszteri széktől; a lemondás. Talán nem mondok valami nagyon kellemetlent, ha azt mondom, hogy ha pl. a t. belügyminiszter úr lemond a miniszteri székről és — tegyük fel azt az esetet — kineveztetik valami más, de nem 12,000 frtos állásra, hanem például kineveztetik a szervezendő közigazgatási bíróság elnökének, hát akkor lehetséges voliiii azon a czímen, hogy a kinevezett miniszter volt, annak a fizetésével azt a széket betölteni, a mely szék ennyi fizetéssel nem jár, hanem tegyük fel — én nem tudom, hogy menynyivel fog járni — csak 6000 frttal jár ? Denique sem a politikai államtitkárt, sem a minisztert, azon az alapon, hogy államtitkár vagy miniszter volt, egy újabb állomáson, mely annyi fizetéssel összekötve nincs, alkalmazni nem lehet.