Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

554. országos ülés 1896. febrnár S-án, szombaton. 279 ség nélkül túlteheti magát az által, hogy a I középiskolának egy egységes tantervet ír elő, melyben megszüntetné a ktilömbséget a reáliskolák és a gimnáziumok között. A szakkörök még mindig nehéz kérdésnek tartják azt, hogy a középiskolának rai a tulajdonképeni feladata. Némelyek a középiskolában praktikus oktatást akarnak találni, a gyakorlati életre való előkészítést, mások ellenben az általános műveltség megadására szolgáló intézetnek tekintik. Nézetem szerint ezt a kérdést épen az egységes középiskola létesítésével lehetne leginkább megoldani, mert akkor ez az egységes középiskola a magasabb tudományos pályára törekvő ifjúságnak az előkészítésére és az általános műveltségnek megadására volna hivatva, míg ellenben e mellett lehetne ezután a jelenlegi poldári iskolák^s felsőbb népiskolák helyébe, ezek pénzének felhasználásával, a külön szakképzésre száut iskolákat felállítani, úgy mint: ipari, kereskedelmi és gazdasági iskolákat. A középiskolában pedig a legtöbb gondot kell fordítani arra, hogy a nemzeti szellem, a magyar történelem és a magyar irodalomtörténet tanítása által magassá fejlesztessék. A középiskolában nem elég tanítani, ott csakugyan nevelni, művelni kell az ifjúság lelkűletét és kedélyét. (Igás! a baloldalon.) Végre a népiskolákról is kívánok szólani, a mennyiben az egész elemi oktatás államosítása szóba hozatott. Én nem habozom kijelenteni, hogy én ennek az államosításnak egyáltalában híve nem vagyok. Tudom azt, hogy némely helyen az állam, a magyarság érdeke megköveteli azt, hogy az iskola feltétlenül a kormány kezében legyen, a kormány rendelkezzék azzal az iskolával és az ott tanító közegekkel. De ennek a czélnak tökéletesen megfelel az az eljárás, melyet követtünk eddig, s melyet követnünk kell nagyobb mértékben és nagyobb erélylyel ezentúl h, hogy tudniillik ott, hol nemzeti szempontból csakugyan szükség van rá, állítsunk fel állami iskolákat. Azonban nem látom sem czélszerfiségét, sem szükségét annak, hogy az összes elemi iskolákat kivegyük az azokat jelenleg fentartók kezéből, és valamennyit az állam vegye kezébe. Én a szabad szellemnek, a szabad fejlődésnek híve vagyok, s egyáltalában nem tudok lelkesülni azért a törekvésért, a mely egy idő óta a mi közvéleményünkben is kezd mutatkozni, hogy mindent államosítsunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is említem azt, hogy a közigazgatás államosítása már mint czél lebeg előttünk, de nem is kell a közigazgatást államosítanunk, hiszen a mai közigazgatási tisztviselői kar, mely választott hivatalnokokból áll, annyira függő helyzetben van a főispántól és a kormánytól, hogy semmiféle függetlenségre vagy önállóságra ott találni nem lehet. Most a felekezetek kárpótlásának kilátásba helyezésével a kormány a protestáns papságot is bizonyos várakozási helyzetbe törekszik hozni, a mely függésbe hozza őt magától az államtól. A miniszter úr legutóbbi beszédéből láttuk, hogy a kongrua rendezését is ily módon, állami közegekkel szándékozik keresztülvinni, (Egy hang a baloldalon : A$ össeeírást!) — tudom ezt a megkülönböztetést — hogy a katholikus papság is folytonosan a kormánytól való félelemállapotban tartassák, és mindig a kormánytól függőnek érezze magát. T. képviselőház! Az anyakönyvvezetők kinevezésével megteremtettünk az országban egy négy és nem tudom hány ezer emberből álló kortestesttíleteíj egy olyan hivatalnoki kart, a mely szintén a kormány kezében van, a kormánynak az akaratától, azt lehet mondani: a szeszélyétől függ. Már most, t. képviselőház, a tanítóknak eddigi függetlenségét szintén feláldozzák az államnak? Hát ki az az állam? Mi nálunk tulajdonképen a kormány, a mely mindent a maga kezébe akar összpontosítani, és a mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják,, bizonyos pártezélokra korteseszközfíl felhasználni. (Igán! Ügy van! a baloldalon.) A kik az állami iskoláknak elvben hívei, és tudják azt igen szép és helyes argumentumokkal indokolni, azoknak is vissza kell riadniok az államosítástól akkor, a mikor a mi közállapotainkat veszik figyelembe, és épen azért. én az államosításnak híve nem vagyok, és nagyon óhajtanám, hogy a miniszter úrnak tervbeveit reformja az elemi népoktatás ügyében ne is mondja ki az államosítást, a mit különben az ő nyilatkozata folytán csakugyan remélek. Ezek után, t. ház, még csak néhány szóval óhajtom kijelenteni azt, hogy a mint az iskolák tekintetében a szabadságnak és függetlenségnek vagyok a híve, úgy az egyházi életben is ezt a szabadságot a legnagyobb mértékben életbeléptetni és biztosítani óhajtom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mai korszellem hozza magával azt, hogy senkisem érzi jól magát egy testületben, a melyben neki semmiféle befolyása és jogköre nincsen, épen azért az utonómiára való törekvés az újkor szelleme. Autonómiára való törekvést látunk a katholikusoknál is; rövid idővel ezelőtt a zsidóknál is láttunk egy mozgalmat, a mely arra irányúit, hogy a zsidóságnak is legyen autonómiája. Én örömmel üdvözlök minden törekvést, mely erre irányúi, ép oly örömmel a zsidóság autonómiáját, mint bármely más felekezetét, de a legsürgősebb feladatnak tartom azt, hogy az ország túlnyomó részét képező katholikusoknak is végre megadassák az ő