Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

278 564. orssságos fllés I8WS. február 8-án, szombaton. mennyibe került e mű, én már azt is szégyenletesnek tartom, hogy a vaílAs- és közoktatásügyi minisztérium adta ki, mert e minisztériumnak ily tökéletesen ezéltalam használhatatlan dologért egy krajczárt sem szabad kiadnia. (Igaz ! a bal- és szélső haloldalon.) Aztán ott van az a végtelenül sajnálatos dolog, a mely napok óta foglalkoztatja és izgatja a közvéleményt, tudniillik a képzőművészeti múzeum ügye, melyet Várady Károly t. képviselőtársam már interpelláczió alakjában szóvá tett a t. ház előtt. Ilt már sokkal nagyobb összegekről van szó. A miniszter úrnak az interpelláczióra adott válaszából már azt látjuk, hogy a képvásárlási ügyben körülbeltíl 60.000 forint egészen nyomtalanul eltűnt. 7000 forintról maga a miniszter űr mondta, hogy a képtári igazgató nem számolt el vele, ós körülbelül 53.000 forint különbözet van a képnek a Scarpa-gallériában tartott árverésen befolyt vételára és azon ár között, melyet érte a képtár igazgatója fizetett. Ily tapasztalatok után, mikor azt látjuk, hogy ily könnyelműen és gondatlanul, czéltalanúl fecsérlik el az állam vagyonát tisztán azért, mert nincs kellő ellenőrzés: nemcsak nem fogadhatjuk örömmel a költségvetés tételeinek felemelését, hanem kénytelenek vagyunk e tapasztalatokból levonni azt a következtetést, hogy ily kormányzat, ily kezelés mellett nem vagyunk hajlandók megszavazni semmit! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a közoktatásügyek egyes ágait illeti, azokkal én most nem kívánok foglalkozni. De néhány kérdésre azért kell rátérnem, hogy a részletes vitában ne kelljen esek miatt ismét felszólalnom. Első sorban óhajtanám a t. miniszter úrnak a válaszát hallani arra a kérdésre nézve, hogy az egyetemi épületet mikor szándékoznak már felépíttetni. Évek óta áll ott az egyetemtéren a központi épület csonkán, úgy^ hogy az valóságos botrányt fog képezni a milléniumi ünnepre idesereglő idegenek szemében, a kik majd keresni fogják a budapesti egyetem központi épületét, s ott fognak találni egy hosszú, üres falat, a melyen legfölebb hirdetések vannak, s a melyen a »Magyar Újság* hirdetése foglal el néhány négyszögölnyi helyet. (Derültség a sxélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy az a terület ott. mely hivatva volna, hogy a magyar tudományos élet fejlesztésére, a tudományos életre készülő ifjúság kiképzésének, a tudományoknak csarnoka legyen, nem való arra, hogy a »Magyar Ujság«nak csináljon milléniumi reklámot, (Derültség a stélsóbalon.) annál kevésbbé, mert már évek óta tart az egyetemen az a panaiz, hogy a helyszűke oly nagy, hogy az egyes előadásokra beiratkozott hallgatóknak a fele sem fér el az illető tantermekben. Egyáltalában az egész egyetemi élet a legnagyobb mértékben rászorult a reformra. A mi egyetemi hallgatóságunk az egyetemet valósággal úgy tekinti, mint diplomájának elkészítésére szolgáló intézetet; nem járuak oda tanulni, a tudományokat kultiválni, hanem egyszerűen eltölti az egyetemi időt részint irodákban, részint magánórák adásával, (Többhang a szélső baloldalon: Kávéházakban/) vagy másképen, vagyépen hivatalokban is, sőt olyanok is vannak, a kik az egyetemi idő alatt nem is tartózkodnak a fővárosban, hanem csak eljönnek a vizsgákat letenni; akkorra jól-rosszul elkészülnek, próbálnak szerencsét, s egy kis szerencsével, s egy kis protekczióval meg is nyerik a diplomát. Azt hiszem, hogy nem ez a czélja és feladata egy oly nagy és oly sok pénzbe kerülő intézetnek, mint a minő a magyar tudomány-egyetem. A miniszter úr, mint a költségvetés indokolásából látom, a tudomány-egyetem jogi karán néhány rendkívüli tanszéket óhajt ez idén létesíteni, úgy tudom, a bűnvádi eljárásnak, a nemzetközi magán- és a közjognak rendkívüli tanszékeit. Ezek mellett bátor vagyok felemlíteni a magyar magánjogi tanszéket is, a melyre a legnagyobb mértékben volna szükség. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert méltóztassék a t. miniszter úrnak meggondolni, hogy a magyar magánjognak a budapesti egyetemen jelenleg csak egy rendes tanszéke van; már pedig a magyar magánjog kötelező tantárgy minden joghallgatóra, s lehetetlenség, hogy az összes joghallgatók egy tanártól hallgassák e tárgyat, holott ha ez meg volna osztva egy másik tanszék rendszeresítésével, sokkal többen férhetnének az előadásokhoz. A középiskolákról szólva, sajnálattal nélkülözöm a miniszter úrnak idei nyilatkozataiban, de nélkülöztem már tavalyi programmbeszédében is az egységes középiskola eszméjét. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Még nem is nyilatkoztam! Ökolicsányi László: Én rám a dolog azt a benyomást teszi, mintha gr. Csáky Albin távozásával az egységes középiskolának eszméje tökéletesen elaludt volna, és úgy látszik, mintha e kétségkívül nehéz kérdéshez többé nem is akarnának hozzányúlni. Tudom én azt, hogy ez sok nehézségbe ütközik, mert bizonyos alap >k és alapítványokhoz gimnáziumok fentartáea vau kötve, olyanokhoz, melyekkel a kormány nem rendelkezhetik, mert azok vagy felekezetiek, vagy községiek, vagy törvényhatóságiak. De a tanterv meghatározása mindig a kormány kezében van, és | azt hiszem, hogy a kormány mindezeken nehéz-