Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

2§ 518. országos? ölés 1896. jannAr 27-én, hétfőn. előretörekvő, jogos ambiczióval, de egyúttal idealizmussal eltelt fiatal embereknek vállát megveregetve azt mondja: »Ocsém, ezen az úton, ha ellenzékeskedel, nem fogsz boldogulni, légy okos, ha eiőre akarsz menni; alkalmazkodjál a hatalomhoz.« Nem politikai diskurziókkal vesztegetik ezek az urak az időt, hanem egyenesen az előremenetel chancejaira, a hatalommaltartás előnyére való figyelmeztetést űzik, és ez a demoralizáló prédikáczió államilag van szervezve és államjövedelmekből fizetve. (Úgy van! halfélöl.) Ne csodálkozzanak tehát, t. ház, ha én, a ki a mai politikai rendszer ellen bizalmatlanságomnak a költségvetés megtagadásával is kifejezést adtam, most, midőn egy olyan tételről van szó, melyben e rendszerek egész karaktere mintegy mikrokozmosban kifejezésre jut, kétszeresen megtagadom e tétel megszavazását. (Élénk helyeslés halfélöl.) Arai a benyújtott határozati javaslatokat illeti, természetesen hozzáj'árúlok Ivánka Oszkár t. barátom határozati javaslatához, a mely csak megújítása annak, amit mi majdnem minden költségvetésnél a ház figyelmébe ajánltunk. A főispáni intézmény mai működésének kritikáját nem is tekintve, helytelennek tartom, hogy egy ilyen politikai természetű hivatal nyugdíjban részesüljön. (Helyeslés balfelöl.) Én elvileg helytelennek tartom a miniszteri és politikai államtitkári nyugdíjakat is, és eltörülném azzal az egy temperamentummal, a mely Angliában fennáll, ahol az illető nyilatkozik, hogy vagyoni viszonyai folytán rászorul, s az ilyen nyilatkozat a nyugdíj élvezetét rá nézve biztosítja. Ez a nyilatkozat az egyéni becsület és a nyilvánosság ellenőrzése alá tartozik, és e nyilatkozat magában véve elegendő ama demokratikus szempontok kielégítésére, melyek a miniszterek és államtitkárok nyugdíja mellett érvényesülhetnek. De a főispáni nyugdíjat (Halljuk! Halljuk!) avval a hozzátétellel, avval a majdnem naiv körülírással, mely a törvényben foglaltatik, s mely szerint a főispáni hivatalban töltött évek, — mint háborúban töltött évek a katonának — duplán számíttatnak : (Elénkderültségabal- és szélső baloldalon.) ezt a főispáni nyugdíjat én — megvallom — egy valóságos törvényhozási monstrnozításnak tartom, egyébiránt nem csodálkozom rajta, mert magát a főispáni hivatalt is annak tartom jelenlegi alakjában. (Úgy van! Élénk helyeslés a bal- ég szélső baloldalon.) A mi már most gr. Csáky Albin t. képviselőtársamnak indítványát illeti, én csak csatlakozom azokhoz, a miket e tekintetben Bartha Miklós és Makfalvay Géza t. barátaim elmondottak. Igen helyes, hogy ez az indítvány beadaíott; és én, a magam részéről, ahhoz egész terjedelmében hozzájárulok. De az a körülmény, t. uraim, hogy egy országra szóló botránynak hatása alatt magukat ilyen indítványnak beadására elhatározták, nem szolgálhat mentségül a múltra nézve, (Igaz! Úgy van! abal- és szélső haloldalon.) a hol a kormányt, és nemcsak a mostanit, de az előbbieket is az a súlyos felelősség terheli, — és nemcsak ebben, hanem más esetekben is — hogy magas kiváló bizalmi állásra helyezendő férfiak kiszemelésében a kellő óvatossággal és körültekintéssel nem járt el, sőt ilyenkor is gyakran a hivatalra való rátermettséggel szemben előnyt adott a pártszempontoknak. És nem menti fel önöket a felelősség alól a tekintetben, hogy azokban az egyes esetekben, midőn vasúti konczessziókkal és ezekhez hasonló üzletekkel visszaélések történtek, a kormány a kellő gondosságot az esetek megvizsgálásában és a visszaélések kikerülésében nem érvényesítette, hanem legalább is igen könnyen hitt abban, a mit neki meghitt pártemberei mondtak. És nem menti fel önöket a felelősség alól az igazgatás és kormányzás vezetésének azon általános lazaságáért, a felügyeletnek azon általános hiánya és néha pártos elnézése miatt mely felügyelethiány és elnézés nélkül igen sok ember megmarad a becsület ösvényén, a kinek eltántorodásáért és erkölcsi tönkrejutásáért az ország irányában önöket terhelő felelősségen túl is felelősek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Teljes mértékben csatlakozom Bartha Miklós t. képviselőtársam pót-indítványához is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, valamint t. barátaim is, távol vagyunk attól, hogy gr. Csáky Albinnak, midőn indítványát bemutatta, oly szándékot tulajdonítsunk, hogy közhivatalnokoknak vagy képviselőknek eddig az anyagi vállalkozás terén tett összes ténykedéseit meg akarná bélyegezni. De ez általános gyanúsítás, vagy mondjuk a gyanú árnyékának lebegése valamennyiünk felett, ha távol is állt t. képviselőtársam szándékától, az ő indítványának logikai következménye, melyet a közvélemény és a közérzület belőle levon, akár akarjuk, akár nem. (Zajos tetszés balfelöl.) És ennek nem szabad történnie. Nem engedhető meg egyfelől az, hogy a kik eddig, a míg semmi törvény, sem határozat nem tiltotta, jóhiszemtííeg, közérdekből, minden tiltott vagy gyanús nyerészkedés nélkül ily vállalatokban részt vettek, egy impliezit elítélés súlya alatt álljanak, vagy oly gyanú, vagy oly helytelenítés súlya alatt, melyet t. képviselőtársam nem akart, én sem akarok, de melyet a közérzület múlhatatlanul levon, s levont már eddig is az indítvány általános formulázásából. És nem szabad, hogy azok, kik