Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-553
553. országos ülés 1896. február 7-én, pénteken. így [ elvekről szólok, mert Deák Ferencz is azt mondotta, hogy az államra tartozik meghatározni, hogy milyen ne legyen az a katholikus autonómia, de az államra nem tartozik meghatározni, hogy milyen legyen a katholikus autonómia. Ezt rá kell bízni a szervező kongresszusra, a mely az elaborátum alapján meg fogja találni a helyes utat, hogy a katholikus autonómiában az egyház is, a haza is erős oszlopot, támaszt találjon. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! így akarom én szervezni a katholikus autonómiát, azon alapelvek, irányeszmék alapján, a melyeket Ugron Gábor t. képviselőtársam kifejtett, s a melyek! en az egyházi és nemzeti szempont egyesülnek, mert én erőteljes, életképes szervezetet akarok, a mely dolgozni tud és akar a hitélet előmozdítása érdekében ; (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balodalon.) de nem akarok egy veterán-egyesületet, a hová a kormány befolyás által kinevezett tagok kerülnek csupán azért, hogy néha-néha rendezhessenek egy-egy vakparádét. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy én ily szervezeti biztosítékokat a miniszter úr beszédében nem találtam, ennélfogva nem helyeslem beszédének ama részét, a mely a kongnia és autonómia szétválasztására vonatkozik. Egyebekben üdvözlöm a kezdeményező lépésért, s ha ígérete csakugyan komoly, akkor őszinte elismerésemet fejezem ki a miniszter úrnak. (Zajos és hosszantartó éljenzés a bal- és szélső haloldalon. Szónokát számosan üdvözlik.) Elnök l Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Illyés Bálint jegyző: Szacsvay Sándor ! Szacsvay Sándor: T. képviselőház! (Bálijuk! Halljuk!) A mai napon elhangzott tartalmas és kitűnő beszédek után mintegy feszélyezve érzem magamat a felszólalásban. Minthogy azonban ezen tárcza körébe, úgyszólván nemzeti életünk egész nagy szellemországa tartozik, ezen nagy téren található egyes kérdésekről szólani tán csak igénytelen személyemnek is lehetséges. (Halljuk! Halljuk !) T, képviselőház! Midőn az egyházpolitikai nagy küzdelmek közepette az előbbi kormány megbukott és helyét a jelenlegi kormány foglalta el, ezen kormány a múlt évben itt úgy mutatta be magát, mint a megelőző kormány örökösét és követőjét, kijelentvén, hogy ennek eszméit és irányát követni és megtartani fogja. Akkor megígérte, hogy a meghozott három egyházpolitikai törvényt végre fogja hajtani, és megígérte, hogy a két, még függőben levő javaslat integritásához ragaszkodni fog. Azóta a két függőbe levő törvényjavaslat is — habár azoknak főrendiházi áthajszólásához alkotmányjogi szempontból sok szó fér is — törvényerőre emelkedett, és így konstatálhatni, hogy az eredetileg kontemplált és tervezett egyházpolitikai javaslatok ma már mind nemcsak törvényerőre emelkedtek, hanem végre is hajtattak. Az én nézetem Szerint, t. képviselőház, a törvényhozónak nemcsak az a hivatása, hogy a törvényeket meghozza és aztán a maguk szárnyára bocsássa, hanem hivatása az is, hogy azoknak végrehajtását ellenőrizze. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vizsgálnia kell a törvényhozónak, hogy vájjon a végrehajtás a törvények szellemében történt-e, és éber figyelemmel kell kisérnie, vájjon azok alkalmasak-e az életben megnyugvást és békét előidézni. Minden jelenség arra mutat, hogy a meghozott vallásügyi törvények életbeléptetése formailag megtörtént, s hogy azok az állam jogrendjébe be is illesztettek, de tény az is viszont, hogy az általános vallási békét, a felzaklatott kedélyek nyugalmát idáig helyre nem állították. Történt legyen ez akár azért, mivel az egyik irányzat azt találja, hogy azoknak a radikális eszközöknek felhasználásával túlmentek a kívánatos czéion, akár azért, mert a másik irányzat szerint a kitűzött czéljain innen mar.idtak; de tény az, t. ház, hogy általános megnyugvás e törvények folytán még máig sincs. Én, t. ház, már e javaslatok tárgyalásakor álláspontot foglaltam az egyházpolitikai kérdésekben, ezen álláspontamat fentartom ma is, annak daczára, hogy abban az időben nem nyertem meg a hivatalos közvélemény tetszését, mégis alapjában liberális vagyok, mert én a vallásügyi kérdésekben mindig egy igazán világhírű státusférfiú és státusbölcsész irányeszméjét követtem és követem ezentúl is annak a híres Benjámin Constantnak irányeszméit, a ki azt mondta, hogy a vallásügyekkel úgy vagyunk, mint as országútakkal; ón nem bánom, hogy ha az állam utakat tart is fenn, ha csak megengedi, hogy ha valakinek tetszik, hogy gyalogösvényen is járhasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez álláspont mellett megmaradok; éber figyelemmel fogom kísérni a törvények hatását a közélet minden terén, és a szerint fogom tájékozni magamat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, én az állami élet terén örök és változhatatlan törvényeket el nem ismerhetek, s ennek következtében, ha az éber ellenőrzés folytán arra a tapasztalatra jutnék, hogy ezek a törvények az életben káros hatásúak, és ha utat tör ide magának az az irányzat, mely a megváltoztatást kontemplálja: én a revíziót kizártnak nem tartom s nem zárkózhatom el
