Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-553

e>g|, 558. országos ölés 1SÖÍS. február 7-én, pénteken. egyenlő jogokat kell biztosítanunk. Az egyenlő jogok biztosítása az állam részére azután maga után vonja azt, hogy akkor nem pauaszkodhatik egy nemzetiségi egyház sem, hogy azon táma­dások csak ő ellene és csak ez alkalommal intéz­tettek. Ha e törvény meg van hozva, tudni fogja minden nemzetiségi egyház, hogy mihez tartsa magát, és tudni fogja 8 előre fogja látni, hogy annak, ha ettől eltér, micsoda következményei lesz­nek. Azt tartom helyesnek, hogy akkor, a mikor a legnagyobb önkormányzati szabadság és jogok alapján rendeztetik az egyház éé az állam közti viszony, ugyanakkor tartassák fenn az, hogyha például egy esperességi kerületben államfelfor­gató, vagy a magyar nemzet és a magyar állam integritását megtámadó izgatások vannak, legyen joga a kormánynak abban a gimnáziumban, vagy abban a kerületben az önkormányzatot felfüggeszteni és kormánybiztos által kezeltetni ; (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) ha pedig egy egész püspöki megyében van szer­vezve a honárulásnak egy ily lánczolata, a gyer­mekeknek az ifjúságtól egész a férfikorig a nem­zet ellen szervezett gyűlöletben való nevelése, akkor ez ám jöjj in a törvényhozás elé, de előre legyen törvénybe igtatva, hogy akkor a törvény­hozás fog határozni, s kérje az önkormányzat felfüggesztését, az egyház adminisztrácziónak egy királyi biztos kezébe való letételét, hogy a magyar állam érdekei királyi biztos által az egész vonalon inegvédelmeztessenek. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy ha a kisebb sérelmek és visszaélé­sekkel szemben csak a kormány felelősségét kívánom érvényre emelni, de az egész kormányét, ugyanakkor épen a jogok és szabadságok érde­kében nem lehetséges, hogy nagyobbterjedelmíí visszaélésekkel szemben az elhatározás, a meg­fontolás, a megvitatás tárgyát ne képezhesse, hogy ez egy pártnak, egy kormánynak, hanem az egész törvényhozásnak legyen cselekedete, de ezen cselekedetnek kihatása, módozata már előre törvényben legyen megállapítva, hogy senki a maga egyháza ellen intézett támadásnak vagy kirohanásnak ne tekinthesse, hanem legyen a törvényből kifolyólag előre ismeretes, hogy mindenki a szerint végezze a maga cselekedetét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy állam, mely az egyházaknak nagy vagyont adott, mely az egyházaknak nagy jogo­kat biztosított, és ezeket továbbra is biztosítani akarja, rendezetlenííl ez állapotokat nem tűrheti. Azok az egyházak, melyek hazafiasak, magyarok, és ha nem is magyarok, de hazafiasak, melyek a törvényt és az alkotmányt respektálják, azok az egyházak, a melyek megemlékeznek arról, hogy a magyar kultúra által felnevelve érhes­sék el azt is, hogy például azok a szerbek, kik a szomszéd Szerbiát állami intézménynyé alkot­ták, kik Szerbiában a legnagyobb szellemi tőkét érvényesítették, azok a magyar kultúra karjai­ban nevelkedtek fel és mentek Szerbiába fajuk­nak szolgálni, úgy Romániában is azok, kik a román nevelésnek, a román politikai képességek iskolájának első alapjait megvetették, azok Erdélyben a magyar kultúra emlőin nevekedtek, hogy azután kimenve, mellettünk és ellenünk a szomszéd állam szervezését alkossák meg. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nem akarom én, hogy ezen egyházak, me­lyek saját fajuknak épen a magyar kultúrával való kontaktus folytán akkora szolgálatokat tettek, mint hazaárulók állíttassanak pellengérre, de lehetetlenség egy államnak szemet hunyni, hogy midőn a nemzetiségi egyházaknak meg­adja ugyanazt a jogot és ugyanazt a szabad­ságot, melyet megad azoknak az egyházaknak, melyek az ország lüktető elemét és erejét ké­pezik, hogy azoktól ugyanazokat a kötelessé­geket ne varia a nemzet és az állam iránt. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) En bízom abban, hogy azok az egyházak, melyek eddig is hazafiasak voltak, az alkotmányt nem­csak védelmezték, de midőn elveszett, kiküzdé­sében a magyar nemzetet első sorban támogat­ták, be fogják látni, hogy az egyház és az állam közti viszony ekkénti rendezése és a vissza­élésekkel szemben síijtó intézkedéseknek tör­vénybe foglalása nem irányúi ellenök, hanem azok ellen, kiket féken kell tartanunk, a nélkül, hogy közszabadságainkat megrontanók, vagy veszélyeztetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem akarom azt a politikai elvet követni, hogy mi saját szabadságainkról lemondjunk, kisebbíteni engedjük, azért, mert nemzetiségi buj­togatok a magyar állam lételét, integritását, a magyar nemzetet megtámadják és ostromolják. Én azt akarom, hogy az egyenlő jog alapján álljunk, de másfelöl azt is megkívánom, hogy biztosítékot nyújtsunk az államnak, hogy az állam birjon azon eszközökkel, melyekkel a szétbontó elemekkel szemben magát meg tudja védelmezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Könnyelmű és meggondolatlan volna az az állam, melynek férfiai látják a bajokat, látják a szomszédban az eredményeket, melyeket az egyházaknak nemzeti és politikai agitáezióra való berendezése előidézett, és megismerve a hátrányokat, melyek ebből származnak, nem tenné meg idejében az intézkedéseket, s ne ruházná fel az alkotmányos biztosítékok figyelemben tartásával magát a kor­mányt, magát a törvényhozást azzal a hatás­körrel, hogy ezt az államot megvédje és fel­adataira képessé tegye. Ezek után és ezek alapján a következő határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents