Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-553
558. országos ülés 1896. február 7-én, pénteken. ggg hívek hozzájárulásával a maga ügyeit intézze és vezesse, iskoláit kezelje és ellenőrizze, vagyonát kezelje és gyümölcsöztesse, ha ez esetben a katholikus egyház új önkormányzati alapokra, alkotmányos alapokra tér át, akkor a királyság bizonyos korlátokra szorul, úgy, a mint korlátoztatott a királyság az abszolút monarchiával szemben ott, a hol az alkotmányos politikai élet hozatott be. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A katholikus egyház, azért legnagyobb, legerősebb jogaiban csorbát nem szenvedhet. Mi nem akármik a katholikus egyház számára semmi kiváltságot, csak azt, hogy azokat az aranybilincseket, melyeket a múltban, mint államvallásra, ráraktak, szedjék le kezéről, s engedjék meg, hogy az autonómia alapján szervezkedve, ifjai nevelésébe is bevigye az egyház, az iskola, a közügy iránti érdeklődést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A jelen egyházpolitika meghagyja minden egyháznak a maga régi vagy újabb kiváltságlevelét, melyek nem készültek a modern államtermészet ismeretével, melyek nem ismerik az államnak azt az ellenőrzését, a mely az államban oly fontos kulturális, vallási és különösen nevelőintézmények tekintetében, kell hogy érvényesüljön. Ma abban a helyzetben vagyunk, a mely hajdan az egész orienst jellemezte. Keleten a törökök bírták az összes politikai hatalmat; az általuk meghódított népek nem bírtak semmi politikai jogot; feladatuk a munka és engedelmesség volt. Nemzeti létük semmi tiszteletben nem részesült, sőt annak bármily hangoztatása azonnal megfenyítést vont maga után. Ez apró fajok, midőn nem birtak politikai, törvényhatósági, sőt községi élettel sem, melybe nemzeti életüket átvihették volna, tisztán a vallás szervezeténél fogva, mely őket egy művelődési és társulati kapcsolatban egyesítette, képesek voltak nemzetiségűket Századokon át megőrizni, és a török hatalom meglaznlásával saját fajuknak államot alkotni, úgy a mint ez megtörtént Romániában, Szerbiában, Bulgáriában. Minden előrelátó állam a maga nagy intézményeit — s az egyházak szervezete is ezek közé tartozik — úgy szokta megalkotni, hogy azok az állam alapelveivel, czéljaival, jövőjével összhangban álljanak. S nem látja-e a t. minisz ter úr, hogy nálunk ma, vannak egyházak, melyek épen saját önkormányzatuknak és a kormány velők szemben való hatalmának meg nem határozott volta miatt szabadon rendelkeznek nem csak egyházaik felől, hanem az elemi, a középiskolák és a papnevelőintézetek felől is, úgy hogy az állam arra semmi ellenőrzést nem gyakorol ? Én nem kívánom az egyházaknak az államtól való elválasztását úgy, hogy csak az egyik fél nyerjen hatáskört, az állam pedig ne találja meg a maga felügyeleti jogát. Ma pedig úgy állunk, hogy az állam az egyházakkal szemben való ellenőrzési jogát nem tudja alapítani sem törvényekre, sem királyi rendeletekre, sem az alkotmányosság elvére, s ezért nem is képes kellő érvényt szerezni az állam törvényeinek és tekintélyének és a nemzet feladatainak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ha valaki Magyarországon megvizsgálja az alkotmányos életet, és azt látja, hogy itt az egyházi élet keretében, annak köpönyege alatt a leghatározottabb politikai agitácziókat lehet elrejteni, s lehet az apró gyermekektől fel a felnőtt férfiakig nemzedékeket nevelni, s lehet az állambontó törekvések számára papokat nevelni, a kik a szószékről, és tanárokat, a kik a tanítói székről az ifjúság lelkét korlátlanul és ellenőrzés nélkül mérgezik meg: (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) akkor be fogja látni mindenki, hogy Magyarországon bekövetkezett az az idő, a midőn az egyház és állam közti viszony úgy rendezendő, liogy az egyháznak egyfelől a legnagyobb önkormányzati szabadságot megadjuk, anyagi segélylyel támogatjuk, másfelől alárendeljük ez önkormányzatot a modern állam feltételeinek, hogy azon esetekre, a melyekben az önkormányzat túllépi hatáskörét, megszegné azon állapotokat, s megtámadná azon czélt és feladatot, melyek érdekében az egyház önkormányzata szervezve van: legyen módja az államnak az alkotmányosság teljes garanczíája mellett a maga felügyeleti jogát sokkal hatékonyabban érvényesíteni, és sokkal erélyesebben végrehaj tani. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A »habeas eorpus-acta« Anglia politikai szabadságának egyik nagy alapköve, s valahányszor előfordul Angliában az, hogy válságosakká válnak a viszonyok, nem azt teszik az angolok, hogy a szabadság állandó gyakorlatát szüntetik meg és a szabadságnak alkotmányos gyakorlatát a közéletből kiküszöbölik, vagy korlátok közé szorítják, hanem azt teszik, hogy a törvényhozásnak megadják azt a jogot, erőt és hatalmat, hogy bizonyos veszélyeztetett időpontokban a szabadságnak azt a mértékét, a melyet a habeas corpus-aeta nyújt, felfüggesztheti s felfüggesztvén, azon törvény tekintetbevétele nélkül, a kormány teljes erejével, az állam érdeke érvényesül, s az hajtatik végre. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) így kellene nekünk is eljárni az egyházi önkormányzattal szemben; egyenlő alapokra kell azt vetni, egyenlő alapon kell jogokat nyújtanunk ; egyenlő, egységes elveket kell felállítanunk, és az államnak minden egyházzal szemben