Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
248 862. országost ülés 1896. február 6-án, csütörtökön. zetiségekkel bajaink. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az az ellenállás, melyet az egyházpolitikánál is tapasztaltunk, nem lett volna tapasztalható; de nem lett volna tapasztalható az egyes nemzetiségeknek fészkelödése sem. A ki egységes magyar államot akar, a ki művelt magyar államot akar, és a ki magyar magyar-államot akar, annak akarni kell az iskolát államosított formájában is, mert a magyar nemzetnek a templomához csak egy út vezet, az pedig az állami iskolán keresztül megy. (Helyeslés balfelöl.) Az én meggyőződésem, t. képviselőház, az, hogy az iskolát minden tekintetben, az egész soron államosítani kell; akkor fogjuk felállítani a magyar nemzeti államnak épületét. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Magát a tételt pedig, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) minthogy én ennek a kormánynak semminemű költséget megszavazni hajlandó nem vagyok, (Élén 1 !, helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) miután én ennek a kormánynak kezeié pénzt semmiféle alakban nem bízok, meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Pogrányi József! (Felkiáltások: Holnap! Halljuk! Halljuk!) Pogrányi József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egyik nevesebb angol politikai történetíró Anglia jelen századbeli kormányairól és parlamentjeiről írott müvében kritikai vizsgálódásainak eredményei és következtetései között fölemlíti, hogy ezek a kormányok és parlamentek valamely reformot kivitel végett, rendszerint nem önként, nem a kérdés lényegére, vagy a reform szükségességére való tekintettel, hanem csupán azért és csak akkor fogadtak el, mert a közvélemény követelése abban a bizonyos kérdésben már oly erővel lépett fel, hogy az ország közhangulata nyomásának kormány és parlament többé nem képes ellenállani. Nem tartozik ide vizsgálgatni, mennyiben van, vagy mennyiben nincs a történész szemrehányó czélzással mondott ítéletének politikailag is megokolható igaza. Én ezt az egész dolgot, mint egyszerű történetkritikai tényt csupán és csakis azért hozom ezzel az alkalommal fel, mert úgy veszem észre, mintha a mi közoktatási politikánk vezetése is valami afféle magatartást rejtegetne magában, a mi az érintett angol eljárási módra emlékeztet; holott, t. ház, erős meggyőződésem az, hogy az általános közvélemény intenzivebb hatású erejében megnyilatkozó politikai kényszer elvére fektetett kormányzati módszer lehet ugyan más, bensőieg konszolidált viszonyú alkotmányos államban kormányzati szempontból olykor igen czélszeríí, magának a közérdeknek szempontjából is kívánatos, ámde a mi rendezetlen, s ennél fogva a kormány részéről mindenkor erős és erélyes akcziót követelő nemzetpolitikai viszonyaink között meg nem állhatja a szigorú bírálatot. Az általános közvélemény erejére, s a kormánynyal és parlamenttel szemben ebből előálló politikai kényszerhelyzet bevárására utaló kormányzati módszer létjogra csak ott számíthat, a hol az ország államiságának, a nemzet létbiztonságának kérdéseiben megoldatlan feladatok nincsenek, — sőt ellenben az államegység szilárd biztosítékai már minden irányban megvannak, s ez alapon maga az államélet a rendes, normális fejlődés útjára térhetett. Indokolható vagy elfogadható ott, a hol az állami és társadalmi lét orgánumai keresztül estek már azon a fejlődési folyamaton, mely azokat az államra veszélyes elemek befolyásaitól megszabadította. Gyakorolható végül ott, a hol egy minden ízében közös állami létre törekvő, ugyanazon közös nemzeti öntudattal vezérelt népnél a közvélemény is a maga gondolat-tartalmát s eszmei irányát egy ugyanazon alapf©rrásból, a nemzet közérzéséből meríti, s ennélfogva folyásában, vagy hullámzásában terjedhet szabadon, mert idegenül vagy érzéketlenül a nemzet egy részét sem érinti. Ily helyzetben, t. ház, midőn a reform által érdekelt közönség közvéleménye már rendszerint nem is annyira magának á reform szükségességének elismerése, mint inkább csak a megoldás módja, vagy a kivitel terjedelme felett oszlik meg, a kormány halogató magatartása az állam jövőjére komoly következéseket nem háríthat, s a kormány kezdeményezésének elmulasztásából származható bajok is csak olyanok, melyek legfölebb annak a kormánynak a létét érhetik. A mi viszonyaink azonban sokban eltérnek ezektől, azok egészen más kormányzati felfogást írnak számunkra elő. Kétségtelen, t. ház, az államélet egyenletes fejlődésének a lehető legnagyobb akadálya az, ha az állam területén az állam jellegét különlegesen viselő nemzettől fajilag és felekezetileg teljesen idegen népelemeknek a nemzetiségi eszme uralma által kifejlesztett szeparatizmusát, az ezzel természetszerűleg járó egyenetlenségek mellett, még azon • népiségeknek az állam területén való elhelyezkedési viszonya és a velők fajrokon néptt államok köz vetetlen szomszédsága is állandóan táplálhatják. Tagadhatatlanul ebben a tényben, ebben a visszás körülményben gyökeredzenek legmélyebben a mi állami életünknek minden nehézségei és bizonytalanságai. Mert aligha fordulhatnak elő nemzeti létérdekünket, kulturális és haladási szükségleteinket érintő nagyobb kér-
