Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

543. országos ülés IS' •a jogtalan és elítélendő izgatásoknak. De azért nem akarom épen kauzális nexusba hozni a főispáni intézményt a nemzetiségi izgatások elfajulásával ; annyit azonban 10 év tapasztalás a napfénynél világosabban igazol, hogy e veszélylyel szemben a főispáni hatalom kibővítése a magyar államnak semmi szolgálatot nem tett, mert hiszen a kibővített főispáni hatalom 10-dik esztendejében ezek az izgatások, ezek az irányzatok hatalmasabbak, fenyegetőbbek, mint azelőtt voltak. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy talán egy másik nagy állami érdeknek, az adminisztráczió javításának szolgált ez a kiterjesztett főispáni hatáskör? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Csodának kellett volna történnie, hogy ez így legyen; mert a dolog természete szerint az adminisztrácziónak egyöntetűségét csak ronthatja az a kétfejü'ség, mely most az intézkedő hatalomban uralkodik, Az adminisztráczió vezetésével tulajdonképen megbízott közeget, az alispánt feleiőssége érzetében gyöngíti az, hogy egy oly közeg van közvetlen közelébe helyezve, a mely a saját belátása szerint, az intézkedő hatalmat minden pillanatban magához ragadhatja, mely a felügyeleti hatáskört is — pedig ez ellen legkevesebb kifogást lehetne tenni — a minucziákig, minden aprólékosságig terjesztheti is ki, ha neki tetszik. így tehát az alispáni hivatalban szükségkép csökkent az, a mi az adminisztráczió jó vitelének egyik legnélkú'lözhetetlenebb kelléke, tudniillik az erős, a másra való minden hivatkozást kizáró felelősség érzete. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) A mi pedig az önkormányzatot illeti, t. ház, nos hát, az úgy is nagyon meggyengült önkormányzati életünknek, az ekkép kibővített és mindenhatóvá vált főispáni hatáskör adta meg a kegyelemdöfést. De ez a főispáni hatáskör és a főispáni hatalomnak ez a kiterjesztése, a főispánnak, mint az állami szervezet működése központjának előtérbe emelése — állítom és be is tudom bizonyítani — (Halljuk! Halljuk!) politikai értelemben megrontotta és demoralizálta egész közigazgatásunkat. (Igaz! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Mert a közigazgatásnak egyik legelső követelménye az a pártatlanság, a mely az állampolgárban csak az állampolgárt nézi, mely az egyes eseményekben csak annak törvényszerűségét vagy törvényszerűtlensegét nézi, meiy arról nem tud, hogy az állampolgár, kinek jogairól, kinek cselekedetei megbírálásáról szó van, micsoda politikai pártálláshoz tartozik; a főispáni hatalom pedig ennek ellenkezőjét öntötte rendszerbe, a főispáni hatalom az emberek politikai szempontból való megbírálásának rendszerítése, kegyeknek, sőt magának az igazságnak is intézményesen politikai pártszemi<>. január 27-én, hétfőn. J() pontból való kiszolgáltatása, vagy megtagadása. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A főispáni hatalomról elmondott nézetek, a mik csak rövid rekapituláczióját képezik annak, a mit a kérdésről már 10 évvel ezelőtt elmondottunk, és a mit a tapasztalás az utolsó betűig beigazolt, a főispáni hatalomról kifejtett nézetek alkalmat nyújtanak nekem arra, hogy egy oly kérdéssel is foglalkozzam, a melyet Horváth Gyula t. barátom minapi igen érdekes felszólalásában a kúria bíráskodásához beadott indítványom kapcsán bőven és igen érdekesen ecsetelt, tudniillik a tisztviselők politikai befolyásának kérdésével. Tisztelt barátom azt mondja, és helyesen mondja, hogy a 48-iki törvények, midőn a demokratikus magyar társadalmat megalkották, midőn nemzeti létünket, alkotmányunkat, a nemzeti lét és ezen alkotmány biztosításának jogát és kötelességét az egész nemzet vállaira tették, egy új faktort állítottak előtérbe, mint a magyar nemzeti eszme hivatott képviselőjét és megvédőjét, azt a faktort, mely a társadalom egészéből, a mely a nemzet atomjaiból természetes kiválasztással válik ki, és nyeri meg vezérszerepének jogosultságát, t. i. a magyar értelmiséget; azt mondja továbbá, hogy a magyar intelligenczia szolidaritását nem szabad megbontani, annak organizmusából egyetlen szervet sem szabad kitörni, nem szabad a részesedéstől megfosztani abban a vezérlő szerepben, az egésznek veszélyeztetése nélkül; és ennek kapcsán figyelmeztetett arra, hogy a közhivatalnokok a maguk összeségében, a magyar inteíligeneziának egy igen nevezetes osztályát képezik; vétünk tehát a mi összes intézményeink szelleme és nemzeti jövőnk ellen, ha az intelligenczia e fontos részének politikai befolyását meg akarjuk szűntetni. T. ház ! Először teljesen igaznak ismerem el azt a tételt, hogy a magyar inteíligeneziának szerves egészére hárult át a magyar nemzeti lét, a magyar alkotmány biztosításának és megvédésének a feladata; teljesen elismerem azt a másik tételt is, hogy a tisztviselői kar, a közhivatalnokok együttvéve, a magyar inteíligeneziának egy igen fontos alkotórészét képezik. De, t. ház, ezt a második tételt azzal a következtetéssel, a melyet a t. barátom belőle levont, csak theoriában ismerhetem el, csak theoriában, úgy, hogy annak így kellene lenni, de hogy az tényleg nincs úgy. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) A mai gyakorlati életben a közhivatalnoki kar nem képezi többé annak a független magyar inteíligeneziának egy kiegészítő részét, a mely független és szabad magyar inteíligeneziának érvényesülnie kellene a maga egészében politikai befolyásával; hauem manapság a közhivatalnokok, tényleg olyan szervezetet képeznek, a ÍJ*