Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-552

238 562. országos ülés 1886. február 0-án, csütörtökön. eredményeit, az a jogos remény, melyet a költségvetés indokolása is fejleszt, hogy tudniillik e tárcza jövőre az eddiginél is magasabb dotáczióban részesülhet: kiválóan e momentumok azok, melyekhez észrevételeimet kötni bátorkodom. A költségvetést egészében véve, megnyugvásunkra szolgálhat az, hogy a közoktatási politika súlypontja a népoktatásra van fektetve. Ez a legszilárdabb bázis, melyre egy egységes nemzeti közművelődési építkezés rárakható, mely ilyent megbír. Növekvő megnyugvással szemlélhetjük azt is, hogy az állameszme magában a népoktatásban állandóan tért hódít. S e pontnál legyen szabad pár szóval rátérnem a népoktatás általános államosításának felvetett eszméjére. Kétségtelen, hogy ez eszmében nagy erő rejlik; de az sem kétes, hogy ily államosítási kísérlet megvalósítása viszonyaink között csaknem leküzdhetetlen komplikácziókkal járna, 6 hogy az most, midőn áj, korszaknyitó alkotások konszolidálására van szükség, nemcsak a felekezetek békés, nyugodt, hatékony működésének, hanem az államháztartás rendjének megszavazását is előidézné. Végre az a czél, a melyet az államosítással elérni kívánnánk, a felekezeti iskolák többségében már tényleg el van érve, sokban megközelítve. És végre úgy az államosított, mint a felekezeti iskolákra nézve a fejlődés törvénye ugyanaz, tudniillik a fokozalos fejlődés. A felekezeti iskolafentartők — példák mutatják —- nemcsak azon hivatásnak felelnek meg, melyet a törvény és a közművelődés igénye eléjük szab, hanem a nyelvnek, a hazafias szellemnek ápolását is kielégítő sikerrel teljesítik. Az általános kifejezésekben azonban, t. ház, nem jut kellőleg érvényre a helyzet képe. Méltóztassanak megengedni, hogy e részben csak egy konkrét esetre hivatkozzam. (Halljuk.! Halljuk!) Bács-Bodrogmegyéből merítem az adatokat, abból a megyéből, a hol a népiskolák számának több mint fele nem magyar, de idegen nemzetiségű, idegen nyelvű. Itt egy felekezeti alapítvány hatásához van kötve az az eredmény, hogy Bács-Bodrogmegyében négy nyelvű nemzetiségek közé ekeit evangélikus református felekezeti németajkú iskolákban a magyar nyelv és a magyar szellem haladása oly előmenetelt tett, hogy ma már ez iskolák közt nem egy olyan van, a melyekről elmondhatjuk, hogy nem is németajkú iskolák, hanem magyarok, a melyekben a német nyelv mint ilyen taníttatik. Nem, t. ház, nem volna szerintem helyes, a vallásos érzületnek olyan forrásait mintegy erőszakosan eltömni, a melyek a hit ügyéve] a közoktatásét, a magyar állam eszméjéét is együtt szolgálják. (Helyeslés jobhfdől.) Ott azonban, a nemzetiségi iskolákban, vagy oly felekezeti iskolákban, a hol azt a nemzeti érdekek elhanyagolása, vagy épen sérelme szükségessé teszi, ott minden erélyt alkalmazandónak tartok, a mely egyrészről a törvényekből, másrészről az állam felügyeleti jogából fejleszthető. Ideértem, t. ház, a tanfelügyeletet az iskolák felügyeletének kérdéséhez, hiszen ide kell érnie mindenkinek, a ki a közoktatás ügyeit vizsgálja. A tekintetben, azt hiszem, hogy nincs köröttünk véleménykülönbség, hogy a tanfelügyelet intézménye a legfontosabb, a legszükségesebb a közoktatás eredményének létesítésében, fentartásában s fejlesztésében; de abban sincs közöttünk véleménykülönbség, hogy a mai állapotok, a tanfelügyelet mai viszonyai annak az igénynek, a melyet közoktatásügyünk emel, meg nem felelnek, (Igaz! Úgy van!) s ezt a közoktatási költségvetés indokolása maga is ismeri s egyszersmind kilátásba helyezi, hogy a tanfelügyelők létszámának szaporítása csak ido kérdése, a jövendő dolga. Én bizalommal fogadom a t. miniszter úrnak e biztatását s megjegyzem, hogy a tanfelügyelők létszámának s ezek személyzetének szaporítása főkép oly tankerületekben szükséges, a melyekben nemzetiségi iskolák vaunak. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben csak rövid időre vegyem igénybe a t. ház figyelmét Bács-Bodrogmegye tanfeiügyeleti viszonyainak ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) Ha az ember. nem is tanfelügyelője e megyének, azért mégis ez adatok súlya alatt jóformán össze kell görnyednie. Előrebocsátom, hogy e megye 455 elemi iskolájának felénél többjében a tanítási nyelv nem magyar. A tanfelügyelőség ellenőrzése alatt áll 593 tanintézet, a tanfelügyelőség ellenőrzése alatt áll nem kevesebb mint 1240 tanító, a tankötelesek száma 121.281, az óvókötelesek száma 10.948. Megjegyzem, egyetlen e részben Bács-Bodrogmegye, hogy a tanfelügyelő működési köre öt közigazgatási bizottság területére terjed ki, egy megyeire, három szabad királyi városira és egy törvényhatósági joggal felruházott városéra. E tanfelügyelőség ügyszáma nem kevesebb, mint 5380. Azt hiszem, hogy ha az igényekben elsőbbségi jogok is szerepelhetnek, Bács-Bodrogmegyének első sorban lenne igénye arra, hogy hozzájusson ahhoz a kedvezményhez, melyet a t. miniszter úr a költségvetés indokolásában kilátásba helyez. Ha veszszük azt a számtalan teendőt, melyet a törvény a tanfelügyelőség hatáskörébe utal, már ezen adatokból is láthatjuk, hogy a tanfelügyelő az ő feladatának, noha itt másodmagával működik, eleget minden irányban — nem minden irányban, de a legfőbb irányban — sem tehet, ha még oly lelki-