Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
552, országos Ülés 1890. február 6-áu, csütörtökön. 287 keleti részén Vajda-Hunyad vára. Hiszen Munkács várát még maga Árpád építette, ennek építéséhez a legelső magyar kezek fogtak e földön, a mely várhoz a legrégebbi időktől egész 1848—49-ig folytonosan a legdiesőbb emlékei vannak kötve történelmünknek. Az itt elhelyezendő múzeum, már a hely páratlanul gyönyörű fekvésénél fogva is, nagy látogatottságnak örvendene. A múzeum természetesen nem mindig volna nyitva, hanem a hét bizonyos napjain, mikor az emlékoszlop látogatására is jönnének érdeklődők. Mint mondám, ez a vár és a hozzátartozó épületek az állam tulajdonát képezik. A mi helyiség ott van, mint a kazamaták, azokat raktárul lehetne használni, a váron kivüli épületeket pedig, a laktanyákat, azilumként lehetne felhasználni, így például bár félig-meddig a miniszter úr tárezáját is illeti, de inkább a kereskedelmi minisztériumhoz tartoznak, az ország néhány helyén levő fafaragó-műhelyek mint Zay-Ugróczon, Kézdi-Vásárhelyen és van Brassóban ; ilyen fafaragó - műhelyt lehetne Munkácson is felállítani, ez nagyon kifizetné magát, és oly ipart terjesztene ott a nép közt, a melylyel, a mellett, hogy a szegény nép is megélhetne ebből, még meghonosítana egy oly iparágat, a melynek gyártmányait most a külföldről szállítják hozzánk. így például a nürnbergi és berchtesgadeni gyermek játékszerek behozatala másfél millió forintot visz ki tőlünk minden évben. Legyünk élelmesek, ne engedjük az ilyenekért a pénzt kivitetni, hanem hazai termékekkel lássuk el e forgalmat. Ott van hozzá az alkalmas anyag is helyben, tudniillik a közeli Beszkidekben, a Schönborn-uradalom dús erdőségei, a melyek mindenféle famunkához való fanemet bőven szolgáltatnak és az odaszállítás is, vasát lévén, kevésbe kerül. Ha fafaragó - tanműhely állíttatik ott fel, ez a múzeum mellett is bőven elfér, sőt még akár egy honvéd invalidus laktanya is kikerülne a várpalánki állami épületekből. Ajánlom ezen eszméket a t. miniszter úr figyelmébe és kérve kérem őt, hogy ne hagyja csak ennyiben most az ezredév alkalmából; ennek is egy állandó emlékévé válnék így Munkács, legrégibb és legdicsőségesebb várunk, a mely egyidős a magyarok bejövetelével. Ne hagyjuk azt tehát üresen, összeomlani, hanem állítsunk a magyar kultúrának ott tűzhelyet múzeum alakjában, és a fafaragó-műhely, vagy ilyen ipartelep képében, a melyre szükség is van, haszonnal is fog járni, és így a dicsőségest a szükségessel kötnénk össze, annál inkább, mivel nagyon csekély költséggel megvalósítható mindez a dolog, csakhogy minél előbb kell hozzáfogni. Azért ismételve igen kérem az igen tisztelt miniszter urat, és vagy én, vagy más valaki fel fog szólalni ez értelemben a kereskedelmi miniszteri tárczánál is, minthogy a második kérdés oda is tartozik, de a múzeum kérdése tisztán csak a kultusztárczához. A millénium alkalmából is akartam ezeket elmondani, minthogy itt van ennek helye, nem pedig a regnikoláris küldöttségben, mert annak nincs alkotási joga, de igenis vau a miniszternek. Ösztönözheti erre őt az is, hogy igen fényes nevek voltak e várral összekapcsolva, ezek közt olyanok is, a melyek hasonlók a miniszter úr nevéhez, a mennyiben idegen eredetűek, de magyar lelkű s érzületű férfiak viseltek, mint Koriatovics, Petrovics és Radics; hát hadd legyen ezek mellé odacsatolva a Wlassics név is; (Derültség és tetszés.) legyen odacsatolva, a hol egykor a Lorántfyak, Báthoryak, Rákóczyak, Zrínyiek neve tündöklött. (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Ajánlom mindezeket, de legkivált a munkácsi várra vonatkozólag elmondottakat a t. miniszter úr jóakaró figyelmébe, alkotó erélyébe. A költségvetést, mint olyat, mely a magyar kultúra előmozdítására irányúi, elfogadom. (Belyeslés balfelél.) Perczel Béni jegyző : Kozma László ! Kozma László: T. képviselőház! Előre kijelentem, hogy a t. ház figyelmét, idejét megbecsülve, nem szándékozom a közoktatási tárcza tágas tartományaiban elkalandozni. (Zaj. Elnök csenget.) Ezt annál nyugodtabban tehetem, mert hiszen látom, tudom, hogy a közoktatási vitában előttem is nálamnál avatottabb erők járnak, és tudom, hogy utánam is nálamnál hivatottabb erők következnek. T. ház! Felszólalásomban tisztán a népoktatás, a népnevelés kérdését érintő észrevételekre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Általánosságban mindazonáltal kötelességem elismerni, t. ház, azt, hogy a közoktatási tárcza költségvetésében a kormány közoktatási politikájában a magyar állameszme konszolidálásának a vezérgondolatát kidomborodva látom azon pénzerőhöz arányosítva, mely rendelkezésére áll. Szívesen elismerem azt is, hogy a t. közoktatásügyi miniszter úrnak új alkotásaiban, új intézkedéseiben a czéltudatos tevékenység és azon iráuy dominál, hogy a nemzeti kultúra hazánkban lehetőleg fejlesztessék. T. ház! Ebben az irányban rejlik eddigi 25 éves haladásunk magyarázata, ebben jövőnk biztosítéka. Én is szívesen látnám, ha az állami költségvetés testében & közoktatásügyi tárcza dotácziója a jövőben a többi t^rczákéhoz arányosabban, magasabb százalékban nyerne kifejezést, mint ma. De épen az a kedvező jelenség, hogy e tárcza már is érzi a pénzügyi javulás
