Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
236 552. országos ülés 18%. február 6-áii, csütörtökön. várról külföldön megjelent, ezt ábrázolja. Európaszerte számos egykorú könyvben, röpiratban olvashatjuk annak a dicsőségns asszonynak három évi hősi ellenállását a szabadság ezen sziklafészkében, a mely olyan híressé tette Munkács, vagy az idegenek szerint Monkacz, Mongacz nevét, mint magát a magyart, úgy, hogy, t. ház, még a portugál, dán, holland s mindenféle népek, nemzetek nyelvén is ismerik a XVII. század végéről a munkácsi várnak leírásait s való, avagy fantasztikus rajzait. A további szabadságharez idején Zrínyi Ilona méltó fia, II. Rákóczi Ferencz fejedelem alatt Munkács még inkább megépült, megbűvölt, megszépült; s legutolsó védbástyája volt a szabadságnak úgy akkor, valamint 1848/49-ben is, Komárommal és Péterváraddal együtt. Tehát Munkács vára azon erős sziklafészek, a mely, volt rá idő, egyetlenegymagában állott fenn a szolgaság jármába döntött országban, mint a szabadság sziklafészke. S ezt a helyet az abszolutizmus azzal akarta meggyalázni, hogy börtönné alakította át, a nemzet felvilágosítására törekvő nagy embereket, mintKazinczy Ferenezet a szabadság várába záratta el, és ott pengette a bilincseket, és azóta folytonosan e czélra szolgál; mi átörököltük fegyházzá átalakítva a Bach-szisztémából; s ennek a meggyalázó hivatásnak szolgált tényleg e szabadságnak dicsőséges múltú Sziklavára. Mivel bebizonyult, hogy fegyháznak nem való, mert a mortalitás benne igen nagy ; minthogy azon dísztermek, a melyekben egykor Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia, és Zrínyi Ilona fejedelemasszonyok s a nagy Rákóczi fejedelem laktanak, a melyekben a kerubinokat ábrázoló szép stukkó-díszeket még mindig látni — van egymásután hat terem, melyek a terraszra néznek, a mely terraszon a millenáris emlékoszlop fog felállíttatni — ezen termeken kivtíl a többi tágasabb termek, a melyek hajdan lakóházak, ma munkatermekűl szolgálnak; lakházakul araboknak kazamaták szolgálnak, a melyek bombamentesek, de melyeket természetesen mind szellőztetni nem lehet, ezért van a nagy mortalitás ott; e boltokat hajdan csak bombardmentek idején lakták emberek. S ehhez még a mély várkút felett elhelyezett taposókerékbe most hat-nyolcz rabot állítanak bele és velők végeztetik a vízfelvonatás munkáját nehéz vedrekben. Ezelőtt kétszáz esztendővel már lovakkal vonatták e vízmerő gépet, de a XIX. század barbárizmusa a rabokra kényszeríté ezt a feladatot. A nagy, hektoliternyi vedrekben kimerített víznek e taposó munkájánál átmelegszenek, aztán az erős hegyi légvonatba kerülnek, úgy, hogy nem csoda, ha e miatt is oly nagy a halandóság a munkácsi fegyenczek közt. Csak üdvözölhetem tehát és humánusnak találom a t. igazságügyminiszter úrnak azon intézkedését, hogy ezt a várat mint fegyházat végleg megszüntetni szándékozik. Ez a vár, t. ház, az állam tulajdona, a kincstáré. Tömérdek benne az épület, nemcsak magában a várban, de a vár alatt is, a fegyőrök által lakott kaszárnyák, laktanyák mind jó épületek. Ezt az ép, erős, emlékezetes várat romba dőlni engedni vétek volna, mikor az századokon át dicső fényben tündökölt, és midőn most az Felső-Magyarországon a magyarság kulturpontjává tehető, nagyon csekély költséggel, a mint már ezt megpendítettem a regnikoláris deputáezió előtt, és Bereg vármegyében is propagandát csináltunk, hogy ez a munkácsi vár rendeztessék be történelmi és természetrajzi múzeummá. Hiszen vannak ennek a várnak dísztermei, a mely közül hat jókora terem még a fegyháztól is teljesen elválasztható, ennek a berendezése nagy költséggel épen nem jár, és azért melegen ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe, mint a kinek tárczájához tartozik az ily múzeumoknak a felállítása. A t. miniszter úrnak, mint említettem beszédein elején, örömmel konstatálom, kiváló érzéke van a magyar kultúra iránt. Méltóztassék ezt az eszmét felkarolni, és megtenni a lépéseket ott egy ily nemzeti múzeum felállításához. Meg lehetne malmost is kezdeni; hiszen hamar készen volnának a berendezéssel, ott van Munkács városában Lehoczky Tivadarnak e vidékbeli prehisztorikus tárgyakban, különösen bronzokban gazdag gyűjteménye, mely könnyen megszerezhető; ott van Bereg vármegyének régi levéltára, mely bármikor átvihető, ott vannak a beregi, máramarosi, ugocsai, ungi, szatmári stb. vármegyei nemes családok levéltárai, melyek örök megőrzés végett bizton elhelyezhetők volnának. Ott van fi nagy gróf Schönborn-féle uradalom, a hajdani munkácsi herczegség óriási területe, a mely természetrajzi, erdészeti, geológiai és más egyéb ritkaságokban bővelkedik; s e tárgyakat egybe lehetne gyűjteni, a miben az uradalom főúri tulajdonosa szívesen hozzájárulna ehhez, úgy, hogy akár félév alatt be lehetne rendezni az egészet. Most még ott vannak a rabmunkások telepei, köztük asztalosok, ezekkel a legolcsóbban lehetne megcsináltatni a berendezésre szükséges kellékeket. A terv ott van a miniszterelnök urnak a mit készítettem, átadtam neki, hogy miképen lehetne elkészíteni azt a hat nagy termet, mely eddig dolgozóhelyiségííl szolgált és a múzeum czéljaira átalakítani. Mindez majdnem minden költség nélkül létesülhetne, és valósággal egy magyar Wartburggá tehetnők ezt a várat, vagy legalább olyanná, mint a minő érdekes vár az ország nyugati részén Fraknó, és az ország
