Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

8 543. országos ülés 1890. január 2?-én, hétfőn. a vitát dominálta, egy időre elforduljak, s annak a költségvetési tételnek természetével foglalkozzam, a mely mostani tárgyalásunknak anyagát képezi, ennek kapcsán, az erről elmondandó nézetek alapján térjek át azokra a határozati javaslatokra, a melyek a ház különböző oldalairól beterjesztettek. (Halljuk! Halljuk!) A főispáni hivatal abban az alakban, a milyenné azt az í 886-iki törvény átöntötte, annyira jellemző arra az egész politikai korszakra, a melyen át én, szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, mindig az ellenzéknek padjain ültem, hogy ha valamikor a történetíró Magyarország jelenlegi közállapotait jellemezni akarná, és ha ő abba a szerencsétlen helyzetbe jutna, hogy elveszne minden okmány, eltűnnék minden történelmi kútforrás, a melyből valamely epochának képét alkotni lehet, de csak a főispáni hatáskört, a főispáni hivatalt megállapító törvények, rendeletek, és a főispáni működést jellemző tények maradnának meg: akkor ő ebből az egy adatból, mint a paleontológusok, egy fenmaradt óriás fogból, a prehisztorikus-kor valamely szörnyetegének fegész képét konstruálni tudjuk, le tudná rajzolni a mai Magyarország egész társadalmi és politikai életét. Valóban sajnálom, hogy nem lehettem jelen Sréter Alfréd t. képviselőtársam beszéde alatt, de az arra adott válaszból úgy vettem ki, hogy ő a főispáni intézmény és működés dicsőítésének szentelte beszédét. (Felkiáltások jobbbfélól: Nem tette!) Ha Sréter Alfréd t. képviselőtársam ezt nem tette, akkor nem ő rá vonatkozik észrevételem ; de annyi bizonyos, hogy a főispáni intézmény mai alakja a szabadelvűpárti korszaknak legsajátságosabb terménye, annak dédelgetett kedvencz gyermeke, és méltán; mert a t. szabadelvűpárt az ő párturalmi érdekeinek tekintetéből talán egy intézménynek sem köszönhet annyit, mint a főispáni intézménynek. (Úgy van 1 Ügy van ! balfelöl.) Az a legfőbb különbség, mely a főispáni hatáskörnek és a főispáni állás jellegének még az 1870 : XLII. tezikkben megállapított körvonalai közt és az 1886-iki törvényben foglalt képe közt mutatkozik, abban nyilvánul, hogy az 1886-iki törvényt egy nagyon igénytelen rövidke pontnak köpenyegében a főispánt felruházta avval, a mivel az előbbi törvények értelmében nem bírt; fölruházta intézkedő hatalommal, csak bizonyos esetekben ugyan, de ezeknek az eseteknek körülírása olyan tág, ezen eseteknek fenforgását, vagy nem létezését olyan küiönbözőképen lehet konstatálni és magyarázni, hogy végtére is a 86-iki törvénynek eredménye az, hogy a főispánnak kötelességei és jogai egyaránt. határozatlanok, hogy ő a nélkül, hogy kötelességei ellen vétene, a közigazgatással való foglalkozását a minimumra redukálhatja, és a nélkül, hogy törvényadta jogainak határait kimutathatólag túl lépné, az egész intézkedő hatalmat, az egész befolyást magához ragadhatja. Már az 1886-iki törvény tárgyalásának alkalmából t. barátaim a háznak ezen oldalán, én magam is, és sokan olyanok, a kiket most már, fájdalom, nem tisztelhetek e párt tagjainak sorában, kifejtették a főispáni hatáskör e kiterjesztésének helytelenségét, kifejtették, hogy egy olyan közeget, mely fegyelmi felelősség alatt nem áll, a melynek állása biztosítva nincs, hanem a kormány önkényétől függ, a mely bevallottan, és mind növekedőbb mértékben, leplezetlenül egy pártnak ágense, intézkedő hatalommal felruházni annyi, mint a jogállam alapvető fogalmait megtagadni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, kifejtettük akkor, és a válasz, a mit erre nyertünk, hivatkozás volt a magyar állam érdekeire, arra a nagy hivatásra, a melyek a főispánok az állam érdeke szempontjából teljesíteni fognak, s a melyek, hogy teljesülhessenek, szükséges, hogy nagyobb hatalmi körrel felruháztassanak. Nos hát, t. ház, 1886. óta elmúlt tíz év, a tapasztalás beszél, s a tapasztalás meggyőzhet bennünket arról, hogy vájjon azok az úgynevezett állami érdekek a főispáni hatáskörnek ilyetén kiterjesztése által jobban lettek-e biztosítva, mint előbb voltak? Ugyan mik lehettek azok az állami érdekek, t. ház ? Képzelem, hogy a mikor ily általánosságban hivatkoztak azokra, különösen a magyar nemzet, a magyar állam egységének biztosítását és erélyes képviseltetését értették. Minden széjjelhúzó, minden szétbontó, minden a nemzetnek egyéniségét, szolidaritását, minden az állami tekintélyt, az állam területi és politikai épségét megtámadó izgatásokkal szemben. Ámde, t. ház, azt tapasztaljuk talán, hogy 1886-hoz képest a megszaporodott főispáni hatáskör folytán e tekintetben jobban állunk, mint annak előtte? Nem épen ebbsn az idöban emelték-e fel fejüket, előbb sohasem ismert vakmerőséggel, azok az izgatások, melyek a magyar állam politikai, sőt területi épségének szétbontását czélozzák ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Nem bizonyúlt-e azóta tehetetlenebbnek a kormányzat ilyen izgatásokkal szemben és ezek megfékezésére kevésbbé alkalmasnak, mint bármikor azelőtt ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem mondom, t. ház, hogy csupán a főispáni intézmény az oka ezen elfajulásnak; ámbár a joguralom biztosságának az a csökkenése, mely az ily intézmény omnipotencziájából foly, nagy mértékben hozzájárult, mert a jogos elégületlenség segítségét juttatta támpontul