Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

548. országos ülés 1896. január 2?-éii, hétfőm. 17 arról csak tudott volna, s akkor beállítanak abba a szerződésbe egy következő pontot: »b) Budapest székes-főváros köteles a jelen szerződés tárgyát képező vasutak engedélyokmánya alapján kibocsátott, vagy ugyanezen okmány alapján a jövőben a székes-főváros és a kormány jóváhagyásával kibocsátandó elsőbbségi, vagy egyéb kötvényeket, valamint újabb beruházások, vagy építkezések fedezésére az engedélyokmány vagy ennek függelékei alapján, a székes-főváros és a kormány jóváhagyásával később kibocsátandó elsőbbségi, vagy egyéb kötvényeket, a mennyiben azok a székes-főváros és a kormány által jóváhagyandó k

törlesztési tervek alapján még kisorsolva nem volnának, a kötvényben megállapított módon beváltani ; a kisorsolás időpontjáig pedig a kötvényekben kikötött kamatokat az esedékesség napján a szelvény bemutatójának kifizetni. A társaság által a jelen szerződés megkötése előtt kibocsátott 9 millió frt névértékű 4 százalékos elsőbbségi kölcsöntörlesztés terve a székes-főváros által jóváhagyatik.« Tehát ugyanezen közgyűlésen, a mely a, kezemben levő szerződés szerint a 9 millió forint, elsőbbségi kötvény kölcsöntörlesztési tervét jóváhagyta, annak a banknak igazgatója elnökölt, mely ezt az elsőbbségi kötvényüzletet megcsinálta. Nem akarok most ebbe részletesen belemenni, majd más alkalommal illusztrálni fogom, mi köze volt a fővárosnak ehhez a 9 millióbo?. Abszolúte semmi. Á fővárosnak legfeljebb 3 millióhoz lett volna köge, és 9 millió forintnyi törlesztési terv hagyatott jóvá. Miért tartottuk különösen sérelmesnek, hogy az érdekelt főpolgármester úr elnökölt az ülésen? Azért, mert azt állítottuk, hogy ezen üzletnél nemcsak törzsvagyon elidegenítéséről, nemcsak 25.000 frtot meghaladó kölcsönről van szó, melyeknél a törvény világosan előírja, hogy csak kétharmad szótöbbséggel keletkezett határozatok lehetnek érvényesek. Ámde mi történt, t. képviselőház, midőn a fővárosnak különösen a beváltás tekintetében ezen 1923-ban való joga szempontjából rendkívül fontos, épen az elsőbbségi kérdés is szóba került? Akkor megtörtént, hogy nem a közgyűlés határozott, hanem, a mikor a főpolgármester, mint érdekelt fél, látta, hogy a kétharmad többség nincs meg, a nélkül, hogy a közgyűlést erre nézve megkérdezte volna, egyszerűen relatív többséggel mondotta ki a határozatot, és azt, hogy nincs helye a törvény alkalmazásának. Hát, t. képviselőház, ezt a határozatot a belügyminiszter úr jóváhagyta, holott mi kimutattuk, hogy itt a törvény lábhal van tiporva, mert nem 25.000 frtot meghaladó KÉrvii NAPLÓ. 1892—97. XXIX ÍÖTET. kölcsönről, hanem milliókról van szó, és hogy ennek daczára kimondotta, hogy ide nem kell kétharmad többség, mert tudta, hogy esen szerződéshez Budapest fővárosában a bizottság kétharmadának többségét megnyerni tiszta lehetetlenség ; mert az izlés között különbség van. Látja, t. miniszter ár, az én ízlésem azt követelte volna, hogy midőn tudom azt, hogy az a főpolgármester, a ki a kereskedelmi bank igazgatója, elnökölt azon a közgyűlésen, a melyen 9 millió fölött határozat hozatott, mint belügyminiszter (Derülttég a jobboldalon.) kimondom, miszerint az a főpolgármester helytelenül járt el akkor, midőn egy oly ügyben elnökölt, a melyben o mint bankigazgató közvetlenül érdekelve van; (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső balodalon.) hogy helytelenül járt el akkor, a midőn a világos törvényt, e bank érdekében, úgy játszotta ki, hogy a kétharmad többséget nem is bocsátotta kérdés alá, hanem egyszerűen kimondotta, hogy nincs kétharmad többségre szükség, hanem csak általános többségre. Azt hiszem tehát, hogy ebben, az ízlés szempontjából, magamuak vindikálhatom az elsőbbséget. {Igaz! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Még egy dologra kívánok kiterjeszkedni, A t. miniszter úr például ízlésével megegyezőnek tartotta azt, hogy ő gr. Szapáry Gyula és Hyeronymi Károly volt belügyminiszterekre hivatkozzék preczedensek alkotása czéljábói. Az én ízlésem szerint jónak tartottam volna, — bár nekem politikai ellenfeleim voltak az illető t. urak, sőt azok ma is — hogy e helyről is megvédjem oly váddal szemben, melyet igazolatlannak tartok. A t. miniszter úr ízlésének pedig az felel meg, hogy megtűri azt, hogy midőn én provokálok gr. Szapáry Gyula és Hieronymi Károly képviselő urakra, a midőn gr. Szapáry Gyula kénytelen odamenni a miniszter úrhoz, és megmondani neki, hogy nem áll az, a mire ő hivatkozott, mert az nem felel meg a tényállásnak, és hogy még azt sem tartja ízlésével megegyeztethetőnek, hogy felálljon a parlament előtt, és azt mondja, hogy tévedtem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Befejezésül pedig csak azt említem meg, hogy Miklós Gyula borsodi főispán nem az én belügyminiszterségem alatt volt főispán. (Derültség a szélső baloldalon.) Kérve kérem tehát a belügyminiszter urat, ne legyen olyan nagyon büszke ízlésére. Egyébiránt kijelentem, hogy a tételt magát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsS baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Gr, Apponyi Albert! Gr- Apponyi Albert: T. ház! Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy attól a szenzáezionális ügytől, a mely az utolsó napokban 3