Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

16 548. orscágos ülés 1896. január 17-én, hétfőn. rektifikálni tartozzam állásponLómat olyan aktákra nézve, melyeket magam őrzök. De menjünk a patika-kérdésről tovább. Lássuk a kormányzati képesség, illetőleg a kormányzati erkölcsök szempontjából azt, hogy mennyiben különbözik az én ízlésem a belügyminiszter úrétól, a lóvasútnak villamossá való átalakítása kérdésében a t. miniszter úr által tanúsított magatartás szempontjából? (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok itt részleteket felsorolni, hanem bemutatok egy röpiratot, a melynek ez a czíme: (Olvassa.) >A becsületes emberek harcza az okosok ellen, a lóüzemtí vasutak villamosokká átalakítása ügyében.« E röpirat ezt mondja: »A kérdés annyira tiBztázott, hogy ahhoz többé sem kétely, sem ellenbizonyítás nem férhet. Ez tehát többé nem felfogás, hanem lelkiismeret dolga; nem meggyőződés, hanem becsület kérdése. Tudja meg a polgárság, hogy az engedélytervezet érvényesülése, egy félszázadon át magánérdekek zsákmányává tenné a főváros legbővebb jövedelemforrását és közönségét. A kapzsiság és az igazság ereje között pár nap múlva már bekövetkezik a döntő ütközet, melynek kimenetele nagyrészben a polgárság magatartásától függ. Legyen tehát közvetlen szemlélője a közgyűlési teremben leviharzó, megdöbbentően érdekes küzdelemnek. De nemcsak hallgasson, hanem ítéljen is! A válság órájában érdemes lesz feljegyezni az önzést nem ismerő becsületes emberek neveit, a kik hízelgés, ígéretek és fenyegetések által el nem tántorítva, a jellem aczélozó szilárdságával, a meggyőződés és igazság fegyverével küzdöttek a jó tigyért.« E röpiratról ne méltóztassanak azt gondolni, hogy valami agyafúrt ellenzéki embertől, vagy nyugalmazott miniszteri tanácsostól ered, (Derültség.) hanem itt alá van írva Tóth Márton magyar államvasúti főmérnök. Hock János: El h csapják! - Polónyl Géza: 0 kimutatja, bogy menynyire lesz a főváros ezen üzletnél milliókra menőleg megkárosítva, ha ez az üzlet keresztülmegy. Én azt, hogy az ily röpirat minden represzália nélkül napvilágot láthatott és zsebre dugatott s mindössze egy miniszteri tanácsos nyugdíjazását vonta maga után, csak azért említem fel, hogy tájékozva legyen a t. ház arról, hogy az ilyen röpiratok rendkívül nagy mértékben terjesztettek a főváros közgyűlésén és a fővárosban annak idején, hogy jellemezzem, mennyire izgatott volt a hangulat, a mikor e milliónyi üzlet a főváros közgyűlése előtt lebonyolításra várt. És mi történt akkor? A főváros közgyűlésének élére állott a mostan is dicsőséges főpolgármester, Ráth Károly úr. E felfolyamodásra nézve a t. miniszter úr lesz szíves saját aktáiból meggyőződést szerezni, hogy mi, a kik a fölfolyamodást benyújtottuk, nem azt kértük, hogy hozzon mág határozatot, hanem törvénytelenség okából kértük e határozatnak megsemmisítését ós elrendelését annak, hogy a közgyűlés bővebb megfontolás után a főváros érdekeinek megfelelő újabb határozatot hozzon, csak azért említem fel, mert hivatkozni méltóztatott arra, hogy mi is éltünk felebbezésseh a melyet mi, valahányszor a törvény megtartatni nem fog, valahányszor a főváros közgyűlése törvénytelen módon keletkezett határozatot hoz, mindenkor igénybe fogunk venni. Ezen felebbezés egyik pontja az volt, hogy ezen fővárosi közgyűlésen a főpolgármester elnökölt, a ki egyénileg ez ügynél érdekelve volt. Miből állott az érdekeltség? Ki lett mutatva, hogy a főpolgármester a kereskedelmi bank igazgatósági tanácsosa. A kereskedelmi bank a lóvasút-társasággal 9 millió forint elsőbbségi kölcsönkötvény kibocsátása iránt üzletet kötött, a nélkül, hogy a fővárosnak ezen elsőbbségi törlesztési terv be lett volna mutatva és a főváros ehhez hozzájárult volna. Mi úgy okoskodtunk : Minthogy az elsőbbségi kötvényűzlet ezzel a szerződéssel együtt lett a főváros közgyűlésének bemutatva jóváhagyás és hozzájárulás végett, azon bank igazgatótanácsosa, mely ezen pénzüzletnél érdekelve van, a törvény szerint, mely a bizottsági tagokat kizárja ott, hol érdekelvék, nem lehet elnök. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mit kaptunk feleletül? Azt mondja a miniszter úr az ő leiratában: >A főpolgármester érdekeltségére nézve a felebbezésben felhozottak figyelembe nem jöhetnek, mert az 1872 : XXXVI. tcz. 62. §-a közvetlen érdekeltségről szól, ennek esete azonban ezúttal nem forog fenn. A felebbezésben ugyanis a főpolgármester érdekeltsége azzal indokoltatik, hogy a főpolgármester a kereskedelmi bank igazgatóságának tagja, és hogy ezen bank a közúti vasúttársasággal egy 9 milliós kölcsönügyletet kötött. Miután azonban ezen kölcsön még múlt évben köttetett és ezen ügylet teljesen befejezve van, a bankra nézve közönbös, vájjon a lóvasút átalakítása megszavaztatik-e vagy nem, és így a bank maga sem lévén érdekelve, a főpolgármester, mint igazgatósági tag sem közvetlenül érdekelve nem lehet.« Most méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a szerződést, mely azon közgyűlésen tárgyalás alá került, és mindjárt meg fog győződni a t. ház, hogyan lett a törvénynek a nyaka kicsavarva, midőn azt mondották, hogy az üzlet már befejezve van. Előrebocsátom, hogy az a 9 milliós kölcsön a kereskedelmi bankkal megköttetett a nélkül, hogy a főváros