Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

24 543. országos ülés 189ÍJ. január 27-én, hétfőn. eredeti okokat, a melyek nemcsak közigazgatásunkat, hanem általában a főispáni rendszert ide erre a térre terelték és ide juttatták, a mely a borsodi esetben előttünk áll. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Ezen eset alkalmat adott sok mindenféle határozati javaslat beadására, de nem árt, ha elvi szempontból is megvizsgáljuk kissé a főispáni intézményt. (Malijuk! Halljuk!) Én tehát, t. képviselőház, nem tartom feleslegesnek, hogy egy kis jogtörténeti visszapillantást vessünk közigazgatási rendszerünk természeti és későbbi fejlődésére nézve. Közigazgatási rendszerünk a 48-iki törvényhozás által nagy átalakulásnak vitetett elébe. A főispáni intézmény eddig erkölcsi alapon álló dignitás volt és közjogi állást foglalt magában. A 48-iki törvényhozás a felelős miniszteri intézmény létrehozásává], az idő rövidségénél fogva, nem ért reá arra, hogy a vármegyéket a felelős miniszteri intézményével összhangzásba hozza, és ezt nemes örökségképen a későbbi törvényhozásokra ruházta át. Az 1870-ik évi törvényhozásnak jutott volna az a nemes feladat, hogy a történelmi fejlemények fonalán továbbhaladva, a vármegyei intézményt a felelős miniszteri intézménynyel összhangzásba hozza. Az 1870. évi törvényhozás pedig nagy mulasztást követett el a tradicziókkal szemben. Mert elejtette a történelmi fonalat; nem úgy folytatta tovább a megyék rendezését, mint azt a múltból átjött hagyományok szerint kellett volna. Elfeledte, hogy a megyék az állami kormányzásnak executivae potestatis organa, és a helyett, hogy folytonosság nyomán tovább haladott volna az 1870-iki törvényhozás megkülönböztette az állami közigazgatást az önkormányzati közigazgatástól. Az egyik helyett közvetítést csinált abból, a másik helyett pedig egyszerűen a gazdasági téne szorította a megyei önkormányzatot. A főispáni intézmény egészen az 1876-iki törvényhozásig a megyei intézménybe, mint a végrehajtó hatalomnak képviselője volt beillesztve. Ez azt tette, hogy a közigazgatás élén nem jogilag és erkölcsileg felelős, hanem egyszerűen politikailag felelős közegként álljon a főispán. Ez 1876-ig még tűrhető lett volna, t. ház. Mert az akkori főispánoknak a hatásköre csupán az ellenőrzés volt, és intézkedési, határozathozatali, hatósági teendők még nem voltak reá bízva. 1876-ban a közigazgatási bizottság létesítése alkalmával történt az, hogy a főispánra a határozathozatal, intézkedési és karhatalmi hatósági jog is bízatott; elfeledték azonban, daczára annak, hogy köztisztviselői minőséggel is felruháztatták a főispánt, hogy jogi és fegyelmi felelőseéggel is körűivegyék. Maradt tehát ebben az újabb állásában is csak a politikai felelősség gyenge korlátai alatt. Innen van, hogy a jelenlegi főispán a közigazgatás rendszerében tökéletesen különleges és kivételes jogosítványnyal bír, mely a többi állami hivatalokisál az országban elő nem fordulhat. Ezen kivételes állást a szabadelvű párti többségből álló törvényhozás létesítette és fejlesztette annyira, hogy nemcsak a nyugdíj terén, nemcsak a felelősség terén, hanem még a fizetések terén is a főispáni állás oly kedvezményes állássá vált, a mitiő egy államhivatalnok állása sem, — daczára annak, hogy ezen állami hivatalnokok is a törvény szerint miniszteri előterjesztés alapján neveztetnek ki, és annak daczára, hogy a főispánok mint miniszteri tanácsosok vannak a fizetési fokozatba beosztra, még is még az állami tiáztviselők és hivatalnokok fizetéseinek rendezéséről szóló 1893. évi törvényben, és annak táblázatában nincs nekik hely adva. Innen van az, hogy az erkölcsi és a miniszter által fedezett politikai felelősség a közhivatalnoki teendőkkel ellátott főispán személyére és közhivatalnoki minőségére nézve nem elég garanczia. És innen van, hogy a hatalom, mint hatalom, mindig terjeszkedésre vágyik, és a főispáni állások is mindig a hatalom kiterjesztésére használtatnak fel. És ezen kivételes hatalmi állással szemben utalnom kell a végrehajtó hatalom hatósági ágának egy másik terére, a bírói hivatalnokok és bíróságokra. És itt azt találjuk, hogy a bíró, törvényeink szerint, körül van bástyázva a függetlenség és elmozdíthatlanság garanciáival. Neki meg van tiltva, hogy részvénytársaságokban részt vehessen, ő nem lehet tagja haszonhajtó vállalatoknak. A többi közigazgatási állami hivatalnokok is fegyelmi és jogi felelősség alatt állanak mindenütt az országban. Ámde míg a közigazgatás egyik ágának közegei így vannak behelyezve a szervezetbe, addig a főispánok teljes felelőtlenséggel, szabad joghatálylyal intézkedhetnek, és csakis a minisztertől függnek. A főispán szerint, a mint erkölcsileg kötelezve érzi magát, tehet jót, tehet rosszat, elkövethet visszaélést, kárt okozhat, de az ő intézkedései nem jöhetnek soha az illető magánosok és polgárok által oly retorzió alá, hogy őt jogilag felelősség alá vonhatnák. Nemcsak ezen egy, hanem számtalan példa van, és a törvény nem korlátolja őket, hogy nemcsak bankok, nemcsak viczinális vasutak élén állhassanak, nemcsak konczesszionáriusok lehessenek, hanem azon vállalatokban, mint igazgatótanácsosok is, résztvesznek, takarékpénztárak élén állnak. Egyáltalában a megyei életnek egy tere sincs, a hol hely őket szabadon el ne foglalhatnák és működésükért valakinek felelni tartoznának.