Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

548. országos itlé* 18*6. január 27-én, hétfőn. 1H eodig a korrupcziótól mentek maradtak. (Élénk helyeslés balfelől.) T. ház! Ha azt kérdezik én tőlem, hogy miért hozom én fel mindezeket épen akkor, a mikor a főispánok fizetésének kérdését tárgyaljuk : azért t. ház, mert egy főispán esete mutatta meg, hogy egy rossz kormányzati rendszer miesoda eredményeket képes létrehozni; mert egy főispán esete bizonyította be azt a lélektani tényt, hogy közönséges tisztességes munkájukért az emberek rendszerint mérsékelt díjazással szoktak megelégedni, hanem midőn olyanokat követelnek tőlük, a melyek a törvénynyel, sőt sokszor lelkiismeretükkel ellenkeznek, ezért nagyon magas bért szoktak követelni, hogy legalább az aranynak csengése némítsa el a lelkiismeret szózatát, hogy legalább a külső fény takarja el azokat a foltokat, a melyek! a lelkiismeret tisztaságát bemocskolják. (Élénk helyeslés balfelől.) T. ház! Nem lehet a felmerült esetről a főispáni karra általában helytelen, súlyos következtetéseket vonni. Vannak ezen karnak erkölcsileg igen tiszteletreméltó egyénei, vannak olyanok is, a kik a főispáni intézmény jelen állásában is becsülettel és tapintattal iparkodnak nehéz és kényes helyzetüknek megfelelni, habár ezért nem is tartoznak a kormány legkedvesebb főispánjai közé. De a felmerült eset egygyel több ok arra, hogy elítéljük a főispáni intézményt jelen alakjában, mertei kell ítélnünk azt az intézményt, melynek főczélja : közpénzen egy párt uralmát fentartani; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) el kell ítélnünk azt az intézményt, mely egy pártnak közpénzen tartott politikai expoziturája, és a melynél a kezébe adott felelősségnélkfíli óriási hatalom nem egyéb, mint eszköz ennek a czélnak elérésére. El kell ítélnünk azt az intézményt, amelytől megkövetelik, hogy tegyen félre mindent, és ne legyen más, mint szabadalmazott szállító czége a kormánypárti képviselőknek, (Élénkhelyeslés balfelől.) és ha e minőségében nem válik be, akkor hiába hivatkozik a jó közigazgatás terén, vagy egyéb téren szerzett érdemeire, elcsapják, vagy legfeljebb egy ideig még, mint szükséges rosszat tűrik. (Helyeslés balfelől.) El kell ítélnünk azon intézményt, mely sokszor kénytelen korrupczióval dolgozni, és nagyon sokszor ki van téve annak, hogy rá ragad a ragály, és rá van utalva arra, hogy magának ezért magas vérdíjat követeljen. Minthogy én a főispáni intézményt jelen alakjában rossznak tartom, minthogy nem bízom a kormányban, hogy addig ia, míg a törvény megváltóztattatik, a .létező törvény keretében azt helyesen kezelje: ennélfogva a tételt nem szavazom meg. A mi Ivánka Oszkár t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, én annak nem tulajdonítom azt az értelmet, mintha annak az volna a czélja, hogy a jogosítottakat törvény által szerzett joguktól a törvény útján foszsza meg; ebben az irányban én nem szavaznám meg. De bizalmatlansági votumnak te kinteru azt a kormány ellen, bizalmatlansági votumnak a főispáni in'ézmény jelen alakja ellen^ és ilyen értelemben megszavazom. A mi végre Bartha Miklós képviselő úr határozati javaslatát illeti, nagyon jól tudom, hogy midőn ilyen kellemetlen esetek felmerülnek, akkor a gyanúsításnak igen tág tere nyílik, és igen könnyen gyanúba eshetnek a legtisztább, legmocsoktalanabb emberek is. Azt, hogy képviselő vasúti engedélyeket eszközöl ki magának, magában \éve rossznak nem tartom, hiszen úgy tudom, hogy gróf Csáky Albin t. képviselőtársam indítványa is arra terjed ki, hogy jövőre minden ilyféle dolognak elejét lehessen venni, de mivel azt akarom, hogy ártatlanok ne szenvedjenek, azt, a mit Bartha Miklós indítványozott, helyesnek tartom és azt elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Seünet után.) (As elnöki seéket Szilágyi Dezső elnök foglalja el.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Balogh Géza jegyző: Szaesvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos jelenségnek találom, . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk!) Szacsvay Sándor: . . . hogy a magát 1875. óta szabadelvű czímen nevező rendszer organizmusának testén a hasadék a főispáni intézménynél nyilt meg. Ezen hasadékon át bepillanthatunk a rendszernek egész erkölcsi tartalmába. Az erkölcsi és természeti világban sok hasonlóság van. Ma. itt erupezió czímén emlegették a vulkánikus kitöréseket, és Herman Ottó t. képviselőtársam már az első bombát is látja. Én egy másik hasonlattal élek, t. ház; én a kérdéses jelenséget az élő test organizmusán származó mérges daganathoz és kelevényhez hasonlítom, a mely ott tör ki, a hol az összegyülemlett méreg a felhámot leghamarabb megemészti. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasonlíthatnám geológiai és asztrológiai szempontból vulkanikus kitörésekhez is, mert azok is ott törnek ki, a hol leglazább a földréteg és legelporlottabb a föld kérge. T. képviselőház! Előttünk áll a szabadelvű rendszer tehát a maga egész erkölcsi tartalmában ; vizsgálnunk kell tehát a nyíláson át az