Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

550. országos ülés 1896. február 4-én, kedden. 179 még szintén törvényhatóságot képező városnak rendészetét tekintjük, itt, t. ház, igazán siral­mas állapotokat kell hogy konstatáljunk. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem is birja ma egy vidéki városnak rendőrsége a közbiz­tonságot ott jókarban tartani, mert először hiányzanak azon anyagi erők, a melyek erre a ezélra okvetetlenül szükségesek, hiányzik náluk a pénz, mivel ezek a városok meglehetősen szűk budgettel rendelkeznek, hozzá azonban hiányzik még a szellemi erő is. Mert, t. ház, ha a vidéki városok rendőrállományát nézzük, úgy a legény­séget, mint azután feljebb, a vezetőket is, azt találjuk, hogy ezek nem szakképzett egyének, csak pillanatnyilag, a sors csapásai által, hogy úgy mondjam, oda számkivetett különféle em­berek, a kik rosszul javadalmazva, az előmene­telnek minden reményében csalatkozva, igasán csakis máról-holnapra teljesítik szolgálataikat. Hiszen, hogy csak egy példával illusztráljam, mennyire nem tud a vidéki rendőrség feladatá­nak megfelelni, elég ha felhozom azt, hogy Kolozsvárit, midőn ezelőtt két esztendővel a memorándum-pör ott folyamatban volt, a rend­őrségnek egy negyed része egy pár nap alatt megszökött, voltak rendőrök, a kik ott hagyták egész egyenruhájukat, fegyverzetüket és az ablakon mászva ki, inkább megszöktek, sem­hogy azoknak a nehezebb feladatoknak, a me­lyeket a rendőrségtől akkor megköveteltek, megfeleljenek. T. ház! Nem lehet, hogy a vidéki váro­soknak rendészetét ebben az állapotban hagy­juk, és megvallom, nem tudok más módot a vidéki rendőrség és a kisvárosi rendőrség re­formálására, mint a rendőrség államosítását. De, t. ház, ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezen városok rendőrségét egyszerűen ki aka­rom a t. belügyminiszter úrnak liferálni, mert én a belügyminiszteri hatáskört is, mint minden hatáskört, feltételekhez akarom kötni, nem egyé­nekhez ; intézményekkel akarom biztosítani úgy az egyéni szabadságot, mint egyáltalában min­den polgári jog épségét, nem pedig xlgy, mint Magyarország intézményeiben szokott lenni, hogy mindenki felelősség nélkíü egész a belügy­miniszter úrig intézkedik. Ellenkezőleg, én az állami rendőrséget organikus törvénynyel akar­nám Magyarországon rendezni, úgy, mint ez más külföldi államokban is van. Vannak talán, a kik azt hiszik, hogy az állami rendőrség behozatala a közjogoknak árt, és az egyesek ezáltal talán jogaikban csorbu­lást szenvednének. De a dolog nem így áll, t. ház, mert hiszen látjuk Angliában, a hol, habár a végrehajtó közegeket nem az állam nevezi is ki, de az állam a legfelsőbb hatósá­gokat a rendészetre nézve kinevezi, az állam gyakorolja még a lokális rendőrségre is a fel­ügyeietet, a vizsgálatot, mondom, látjuk, hogy ott az állami rendészet egyáltalában nem for­gatta ki sem a városokat a jogaikból, sem pe­dig az egyéneknek nem ártott. Ép úgy van Hollandiában is. Senki sem mondhatja, hogy Hollandia is például ne lenne egy teljesen alkotmányos és teljesen szabad állam. Hollandiában, mint látjuk, a polgármes­terek gyakorolják a rendészetet, ezeket egészen le a legkisebb közegekig, az államhatalom ne­vezi ki és revokálja, mindazonáltal olyan fele­lősség háramlik reájuk, és az autonóm testüle­tekkel szemben olyan koordináezióba jönnek és annyira körvonalazva van a hatáskörük, hogy ezért Hollandiában hatalmi túlkapások egyálta­lában nem fordulnak elő. Én nem akarok itt, t. ház, elmefuttatásba bocsátkozni az állami rendőrség felett, csak ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe, hogy ez a kérdés igazán elodázhatlan, (Úgy van! a szélső haloldalon.) Áttérve, t. ház, a magyar királyi csendőr­ségre, már kijelentettem, hogy ezt az intéz­ményt üdvösnek tartom és annyi év tapasztalata mutatja, hogy teljesen beválik, és úgy az or­ganizáczió, mint a csendőrség kezelése és ve­zetése teljesen megfelel a hozzáfűzött remények­nek. Azonban, t. ház, itt bátor leszek a t. miniszter úrnak én is, ki a csendőrségnek kez­dettől fogva igen lelkes barátja voltam, külö­nösen a lelkére kötni, hogy politikai szolgálatra a csendőrséget ne alkalmazza, (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) mert a közbiztonsági köze­geket egy államban sem dezorganizálja valami annyira, mint ha ezen tisztán közbiztonsági ezélokra hivatott egyéneket és testületeket po­litikai czélokra használják fel. (Igaz! Úgy van! -a bal- és szélső baloldalon.) De minden poltikai czélok között legveszélyesebb az, melyre leg­újabban, úgy látom, a csendőrséget kényszerí­teni akarják, mert tudom, hogy maguk is igen kellemetlen szolgálatnak tartják azt, midőn a választásoknál a csendőrség nemcsak oly szám­ban és oly czélból vesz részt, hogy a rendet fentartsa, hanem csakugyan azzal a feladattal, hogy a választókat behozza, előállítsa, — hogy ezzel a műszóval éljek — az urnához vezesse és kényszerítse őket úgy szavazni, a hogy azt a hatalom akarja. Tessék elhinni, ez roppant rossz vért szül a lakosságban is. Pedig egy államban sem lehet jó rendészetet gyakorolni, ha népszerűtlenekké teszszük azokat az orgá­numokat, a melyek a rendészetet vezetik. Már pedig semmi sem teheti oly népszerűtlenné a csendőrséget, mint a választásokba való ily nagymérvű beavatkozása. Én jelen voltam egy ily választásnál és 2S*

Next

/
Thumbnails
Contents