Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

550. országos ülés 1896. február 4-én, kedden. 179 még szintén törvényhatóságot képező városnak rendészetét tekintjük, itt, t. ház, igazán siralmas állapotokat kell hogy konstatáljunk. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem is birja ma egy vidéki városnak rendőrsége a közbiztonságot ott jókarban tartani, mert először hiányzanak azon anyagi erők, a melyek erre a ezélra okvetetlenül szükségesek, hiányzik náluk a pénz, mivel ezek a városok meglehetősen szűk budgettel rendelkeznek, hozzá azonban hiányzik még a szellemi erő is. Mert, t. ház, ha a vidéki városok rendőrállományát nézzük, úgy a legénységet, mint azután feljebb, a vezetőket is, azt találjuk, hogy ezek nem szakképzett egyének, csak pillanatnyilag, a sors csapásai által, hogy úgy mondjam, oda számkivetett különféle emberek, a kik rosszul javadalmazva, az előmenetelnek minden reményében csalatkozva, igasán csakis máról-holnapra teljesítik szolgálataikat. Hiszen, hogy csak egy példával illusztráljam, mennyire nem tud a vidéki rendőrség feladatának megfelelni, elég ha felhozom azt, hogy Kolozsvárit, midőn ezelőtt két esztendővel a memorándum-pör ott folyamatban volt, a rendőrségnek egy negyed része egy pár nap alatt megszökött, voltak rendőrök, a kik ott hagyták egész egyenruhájukat, fegyverzetüket és az ablakon mászva ki, inkább megszöktek, semhogy azoknak a nehezebb feladatoknak, a melyeket a rendőrségtől akkor megköveteltek, megfeleljenek. T. ház! Nem lehet, hogy a vidéki városoknak rendészetét ebben az állapotban hagyjuk, és megvallom, nem tudok más módot a vidéki rendőrség és a kisvárosi rendőrség reformálására, mint a rendőrség államosítását. De, t. ház, ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezen városok rendőrségét egyszerűen ki akarom a t. belügyminiszter úrnak liferálni, mert én a belügyminiszteri hatáskört is, mint minden hatáskört, feltételekhez akarom kötni, nem egyénekhez ; intézményekkel akarom biztosítani úgy az egyéni szabadságot, mint egyáltalában minden polgári jog épségét, nem pedig xlgy, mint Magyarország intézményeiben szokott lenni, hogy mindenki felelősség nélkíü egész a belügyminiszter úrig intézkedik. Ellenkezőleg, én az állami rendőrséget organikus törvénynyel akarnám Magyarországon rendezni, úgy, mint ez más külföldi államokban is van. Vannak talán, a kik azt hiszik, hogy az állami rendőrség behozatala a közjogoknak árt, és az egyesek ezáltal talán jogaikban csorbulást szenvednének. De a dolog nem így áll, t. ház, mert hiszen látjuk Angliában, a hol, habár a végrehajtó közegeket nem az állam nevezi is ki, de az állam a legfelsőbb hatóságokat a rendészetre nézve kinevezi, az állam gyakorolja még a lokális rendőrségre is a felügyeietet, a vizsgálatot, mondom, látjuk, hogy ott az állami rendészet egyáltalában nem forgatta ki sem a városokat a jogaikból, sem pedig az egyéneknek nem ártott. Ép úgy van Hollandiában is. Senki sem mondhatja, hogy Hollandia is például ne lenne egy teljesen alkotmányos és teljesen szabad állam. Hollandiában, mint látjuk, a polgármesterek gyakorolják a rendészetet, ezeket egészen le a legkisebb közegekig, az államhatalom nevezi ki és revokálja, mindazonáltal olyan felelősség háramlik reájuk, és az autonóm testületekkel szemben olyan koordináezióba jönnek és annyira körvonalazva van a hatáskörük, hogy ezért Hollandiában hatalmi túlkapások egyáltalában nem fordulnak elő. Én nem akarok itt, t. ház, elmefuttatásba bocsátkozni az állami rendőrség felett, csak ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe, hogy ez a kérdés igazán elodázhatlan, (Úgy van! a szélső haloldalon.) Áttérve, t. ház, a magyar királyi csendőrségre, már kijelentettem, hogy ezt az intézményt üdvösnek tartom és annyi év tapasztalata mutatja, hogy teljesen beválik, és úgy az organizáczió, mint a csendőrség kezelése és vezetése teljesen megfelel a hozzáfűzött reményeknek. Azonban, t. ház, itt bátor leszek a t. miniszter úrnak én is, ki a csendőrségnek kezdettől fogva igen lelkes barátja voltam, különösen a lelkére kötni, hogy politikai szolgálatra a csendőrséget ne alkalmazza, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) mert a közbiztonsági közegeket egy államban sem dezorganizálja valami annyira, mint ha ezen tisztán közbiztonsági ezélokra hivatott egyéneket és testületeket politikai czélokra használják fel. (Igaz! Úgy van! -a bal- és szélső baloldalon.) De minden poltikai czélok között legveszélyesebb az, melyre legújabban, úgy látom, a csendőrséget kényszeríteni akarják, mert tudom, hogy maguk is igen kellemetlen szolgálatnak tartják azt, midőn a választásoknál a csendőrség nemcsak oly számban és oly czélból vesz részt, hogy a rendet fentartsa, hanem csakugyan azzal a feladattal, hogy a választókat behozza, előállítsa, — hogy ezzel a műszóval éljek — az urnához vezesse és kényszerítse őket úgy szavazni, a hogy azt a hatalom akarja. Tessék elhinni, ez roppant rossz vért szül a lakosságban is. Pedig egy államban sem lehet jó rendészetet gyakorolni, ha népszerűtlenekké teszszük azokat az orgánumokat, a melyek a rendészetet vezetik. Már pedig semmi sem teheti oly népszerűtlenné a csendőrséget, mint a választásokba való ily nagymérvű beavatkozása. Én jelen voltam egy ily választásnál és 2S*