Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

Í80 550. országos ülés 1&96. február 4-én, kedden. hallottam, hogy a csendőrök e miatt maguk is panaszkodnak, lealázó szolgálatnak tartják, olyannak, mely az ő hivatásukon kivííl áll. Micsoda értelme van annak, t. ház, ha például Nyitrán vagy Stomfán 250—300 csendőr központosíttatik egy választáson, 6—7 megyéből, egy egéEz esendőrkerületből kivonatik a csendőrség egy pontra, mint hogyha ott valami rablóüldözés vagy forrongás lenne. Odahozzák őket napokkal előbb, éjjeleken át folyton járatják, és a mi a fő, oly egyének rendelkezése alá bocsájtják, kik egyáltalán nincsenek arra hivatva, de merem állítani, a törvény szerint, nem is volna szabad nekik a csendőrséggel rendelkezniük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor a csendőrséget egyes jegyzők, anyakönyvvezetők és kortesek rendelkezésére bocsátják, akkor, t. ház, egyebet nem tesznek, mint a csendőrséget dezorganizálják, és bocsánatot kérek, hol van a garanczia azon egyénekben, hogy miként fogják ezt a csendőrséget felhasználni ? Én magam tanúja voltam, mikor a második nyitrai választásnál, mikor az egyik bizottság köré kirendelt csendőrszázados egy altiszttel kivezetett húsz csendőrt és fülem hallatára adta ki a rendeletet, megmutatta neki a választási elnököt, és azt mondta: látja őrmester azt az urat, ez ma feltétlenül rendelkezik, minden parancsát minden kritika nélkül teljesíti, és előttem az őrmester a legénységgel a puskáját megtöltette és úgy vonultak a választási urna körűi. Bocsánatot kérek, ez már nem tartozik a választási aktushoz, ez mintegy szégyenfoltja a magyar választási és közéletnek, midőn intelligens egyének, kik törvényes hivatásukat és íunkeziójukat gyakorolják, csendőri fedezettel és megtöltött fegyverekkel vétetnek körül, a mint hogy velem is, mint bizalmi férfiúval, megtörtént, hogy két lépést nem tudtam tenni, a nélkül, hogy utánam csendőrök ne jöttek volna. Annyira csak nem vagyunk, hogy a választásnál közreműködő bizottságot mint gonosztevőket őrizzük, mert ezáltal lealázzuk ezen funkcziót, ha ily dolgokkal veszszük körűi. Ki biztosít arról, t. ház, hogy az ily választási elnök nem él-e vissza ezen rendkívüli hatalommal, hogy esetleg eszmezavarba nem jut-e ? Hiszen látjuk, hogy mások is, országos mtíintézetek igazgatói, olykor-olykor megőrülnek, (Derültség a szélső haloldalon.) hát nem lehetetlen, hogy egy választási elnök is eszmezavarba jön, és nagyobb gyilkolásokat és pusztításokat követhet el. Ily nagy jogokat ily egyéneknek adni nem lehet. Én úgy tudom, hogy a mozdonyvezető mellett van egy fűtő és ennek instrukcziójában az van, hogy ha a mozdonyvezető annak jelét adná, hogy képtelen a gépet vezetni, akkor a fűtő vegye át a vezetést. Megtörtént, hogy egy mozdonyvezető megőrült, a ki a legnagyobb bajokat csinálta volna, ha a fűtő nem lett volna mellette. így odaadni, t. ház, a választási elnöknek az elevenek és holtak fölötti rendelkezési jogot és oly hatalmat adni erre neki, mint a csendőrség feletti intézkedés, ezt én mindenekelőtt nem tartom a csendőrségi intézmény érdekében levőnek. Méltóztassék a t, belügyminiszter úrnak megtartani azt, hogy a csendőrség felett senki más ne parancsoljon, mint az ő orgánumai és elöljárói, mert ezeknek szigorú szabályokkal meg van adva, hogy hogyan és miként lehet vele parancsolni és mikor lehet fegyvert használni. Én az egész csendőrségi törvényben, de Magyarország egyetlenegy törvényében sem tudok olyant, hogy a választó ellenében a csendőrség fegyvert használhatna. Ily törvényt nem ismerek nálunk, de nem ismerek az egész világon sem. Ellenkezőleg, a külföldi törvényekben mindenhol a legnagyobb súlyt fektetik arra, hogy a választás színhelyén karhatalom meg se jelenhessék. A t. belügyminiszter úr tudja, hogy a franczia törvényben még az a distánczia is meg van határozya, melynek perifériáján belül a választási aktusnál semmiféle karhatalomnak nem szabad lennie. Én nem értem azt, hogy miért viszszük mi Magyarországon ily végletekbe a választási törvényt, és miért kompromittáljuk magunkat magunk előtt, és még inkább a külföld előtt? A csendőrségre térve át, t. ház, fel kell néhány panaszt hoznom, mely már szorosan ezen intézmény belügyeire vonatkozik. Méltóztatnak tudni, hogy 1894-ben meglehetős számú csendőrszaporítás eszközöltetett Magyarországon, és hogy kontemplálva volt az 1896. esztendőben is 400 főnyi szaporítás. Ez azonban abbamaradt; a budget más összegeket igényeívén, a költségvetés e tekintetben nem rendelkezett annyi összeggel, a mit igen sajnálok, mert bizonyos megállás lesz ezen csendőrségi intézmény kifejlesztésénél. Igen kérem a tisztelt belügyminiszter urat, hogy az 1897-iki budgetbe vegye fel a 400, esetleg 800 főnyi szaporítást, mely okvetlenül szükséges, mert úgy vagyunk, hogy az első kerületben, az erdélyi részekben a csendőrség teljes létszámban van, ott az őrsök ki vannak egészítve hat főre, mint maximumra, s azon nagymérvű szaporítások által az első kerületben már a csendőrségi állomány teljes, azonban a többi kerületben egyáltalán nem az, és mondhatjuk, hogy ezen csendőrségi létállománynak a csekély volta miatt a legénység fizikailag annyira igénybe van véve, hogy ennek következtében sok ideig és üdvös szolgálatot nem teljesíthet. Hiszen látjuk a csendőrállományban levő roppant nagy változást, a