Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

ööU. Oi^ö,ZiA(jtCJk5 Lili 1 1896. évi február hó 4-én, kedden, Szilágyi Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Költségvetés 1896-ra, részletes tárgyalás, belügyi tárcza. Napirend. A kormány résééről jelen vannak: Perctéí Beeső, Erdély Sándor, Wlassics Gyula, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre. (Ae ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A mai ülés jegyzőkön} vét Schóber Ernő jegyző úr, a javaslatok mellett szólók jegyzékét Perczel Béni jegyző úr, a javaslatok ellen szólókét Illyés Bálint jegyző úr fogja jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Schóber Ernő jegyző (olvassa a február hó 3-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? Minthogy senkinek sincs, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Következik a belügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (írom. 983). Perczel Béni jegyző: Sjmrzou Ernő! Sporzon Ernő: T. ház! Én ezen tételnél már az előbbi budget-tárgyalások alkalmával felszólaltam, és hogy ezt ezúttal is teszem, azt részben az ügy fontossága, részben azon körülmény okolja meg, hogy kutízonnyolcz vármegyének és tíz törvényhatósági joggal ellátott városnak feliratai még mindig elintézésüket várják. Nem állok tehát ezen kérdésben elszigetelten, és várom mindazon t. képviselő urak támogatását, a kik azon vármegyéket képviselik, a melyek a betegápolási ügy országos rendezése iránt már évekkel ezelőtt ide felírtak. 1892-ik évben Kubinyi Árpád t. képviselőtársam szólalt fel és sürgette a betegápolási költségek országos rendezését. Az akkori miniszterelnök, mint belügyminiszter, gróf Szapáry Gyula kijelentette válaszában, hogy ő elismeri ezen ügynek akut jellegét, fontosságát és hajlandó is annak sikeres megoldása szempontjából mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni. Megemlítette beszédéhen azt is, hogy már az 1870-es évek elején, mikor o előszörvolt belügyminiszter, sürgették a vármegyék a betegápolási költségek államosítása iránti törvény meghozatalát és hogy az már akkor nem történt, csak azon múlt, mert aggodalom merült fel az iránt, hogy a szegénységi bizonyítványok kiállításánál a községek nem fognak kellő rigorozitással eljárni, és sok olyan ápoltnak, a kinek egyébként vagyona van, ki fognak állítani szegénységi bizonyítványt, mi által az államkincstárra nagy teher háramolnék. Másik ok az is volt, hogy aggodalmat keltett iir, ha a betegápolási költségek országosan rendeztetnek, ez a belügyminisztériumnál kezeltetvén, központilag valószínűleg mnnkaazaporulás és ez által személyszaporítás szüksége állna elő. Ezen két indok egyikét sem találom eléggé fontosnak, mert a mi a községi bizonyítványok kiállítására vonatkozólag mondatott, azt nagyon könnyen el lehet hárítani, ha a közigazgatási hatóság ellenőrzési jogát kellőkép gyakorolja. A mi pedig a költségek kezelését illeti, az nagyon egyszerű dolog, mert ha ezen költségek egyszer országos költségekké válnak, az országos adóval fognak behajtatni, azok az adóhivatalba folynak be; az