Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

549. orsz&goi ttlés 189«. február 3-án, hétfőn. 165 hogy ezek a közegészségügyre nézve nagyon ártalmas tárgyak; azt mondja, hogy már a gyűjtés és a kotrás alkalmával, de még inkább az adás-vétel által a ragály házról-házra hurczoltatik; és végre azt mondja, hogy a székes főváros közönségének jól felfogott érdeke megköveteli, hogy a csont és rongynak a szeméttől és ilynemű anyagoktól emberi kézzel való szét- •, választása közegészségügyi szempontból meg ne engedtessék. Ezután két irányban ad utasítást a miniszter úr a fővárosnak. Először, hogy a telepekre nézve intézkedjék, másodszor, hogy valami módozatot találjon, a melyiyel ezen egészségügyi követelmény eléretik, esetleg szigorúan tiltsa be, erre nézve alkosson szabályrendeletet, és a csont és rongy különválasztását a szeméttől akadályozza meg. Igen, de ugyanakkor, ugyanazon napon, ugyanazon szám alatt ugyancsák a t. belügyminiszter úr egy másik rendeletet is bocsájtott ki, (Halljuk! Halljuk!) és csodálatosképen ezen rendelet már közel áll Horváth Gézának, a közvéleménynek és a sajtónak elfoglalt álláspontjához. Itt már a t. belügyminiszter úr azt mondja: mivel pedig a csont és rongygyal való házalás megnyugtató eredménynyel való foganatosítása — szemben azon körülmény nyel, hogy szegénysoreú cselédek és alkalmazottaknak azok eladásából és forgalomba hozásából, habár elenyésző csekély, de mégis némi anyagi haszna van -esetleg nagy nehézségekbe fog ütközni, felhívja a fő- és székváros közönségét, hogy ezen kérdést tanulmányozás tárgyává tevén, hozz t tudomására azon módozatokat, melyeknek ezen kérdésben alkalmazása a közegészségügyi szempontokat teljesen kielégíti, és most jön egy nagyon érdekes dolog, (Halljuk!) »tegye megfontolás tárgyává, hogy nem volna-e czélszerűbb, mint például a csont és rongygyal való házalást kerületenként egy-egy olyan vállalkozónak bérbe adni«, — a ki pedig szintén különválasztaná ezt a szeméttől — »a kinek a nevezett tárgyakkali elbánása hatósági ellenőrzés alá volna vonható,, és nem volna-e helyén a lakosságot arra kötelezni, hogy e mellett az anyagokat szabott ár mellett naponta a vállalkozónak eladja«. Tökéletesen értem, — mondom — a viszonyok megkívánják azt, hogy közegészségügyi tekintetben radikális intézkedések léptettessenek életbe. Ha tehát a t. miniszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy a csonttal és rongygyal való házalás a közegészségügynek ártalmas, a csontot és rongyot tehát el kell égetni, — mert nem fogadhatom el, hogy szemét nélkül ártalmas, míg ha a szeméttel együtt vitetik ki, akkor az egészségnek nem ártalmas — ezt értem, bár tudjuk, hogy maga a főváros erre egy szabályrendeletet alkotott s általános az a vélemény, hogy ha ezen szabályrendelettel szemben ez megtiltatik, 1500 családnak kenyérkeresete veszélyeztetve van. Ezzel szemben magam is a miniszter úrnak álláspontján vagyok, hogy ez az 1500 inkább az általános házalási foglalkozást jelenti, 8 ez csak mellékfoglalkozás, de jogkérdésről lévén szó, rám nézve teljesen közömbös az, hogy hány család érdeke jő tekintetbe. De midőn azt látjuk, hogy ha például gyárosoknál szerzett jogtól, vagy épen úgy, mint itt is, engedélyezett ipartól való megfosztással állunk szemben, a kisajátítási eljárást foganatosítják, akkor nagyon természetes, hogy nagyon vizsgálódnunk kell, vájjon maga a belügyi kormány is nem mutatta-e meg a módját annak, hogy e kérdés más irányban is ép oly helyesen, és ép oly sürgősen elintézhető. És íme, a t. miniszter úr ezen másik rendeletében, a hol nem kis emberekről van szó, hanem nagyobb vállalkozókról, —• miután az elsőben azt mondotta, hogy el kell tiltani — a másik, ugyanazon szám alatt kelt, ugyanazon kelettel ellátott rendelettel arra, hívja fel a fővárost, vájjon nem lehetne-e mégis egyes vállalkozókkal szabályoztatok a mely vállalkozók azután ezt szabott árban vegyék át a lakosságtól. A kérdés itt az, vájjon a t. kereskedelemügyi miniszter úr, a ki a forgalmi érdekeket, és az iparosok és kereskedők érdekeit is van hivatva —sokszor szemben az államérdekkel is — megvédeni, s ha csak lehet, összeegyeztetni: törvényesnek, helyesnek tartja-e a belügyminiszter úr azon tiltó rendeletét, a melyet kibocsájtott ? A. melyiyel minden tekintet nélkül a főváros szabályrendeletére és arra, hogy előzőleg a belügyminiszter úr maga is megelégedett volna azzal, hogy bizonyos módozatok mellett az egészségügy más módon megóvassék, most kényszeríti a lakosságot, ugyanaz a miniszter, a ki azt a rendeletet bocsátotta ki, mely szerint esetleg szabott áron nagyvállalkozóknak lett volna a csont és rongy átadandó, a mivel megmutatta, hogy ő igenis vagyonjogi érdeket é-i értéket tulajdonít a dolognak, — mondom — kényszeríti a lakosságot legutóbb kibocsátott rendeletével, hogy a csontot és rongyot annak a nagyvállalkozónak a szemétjébe minden ellenszolgáltatás nélkül beledobja. Szemben áll tehát az egyik részről egy nyert nagyobb haszon, a másik részről egy teljesen elvont haszon. Azt kérdem tehát, hogy ezen rendelethez nem fér-e szó, és nem volna-e ajánlatos, ha a t. belügyminiszter úr az 1895. évi márczius 2-iki egyik rendelete szellemének