Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

I g g 549. országos ülés 1896. megfelelőleg — mert a másik ezzel ellentétes szellemű — oly intézkedéseket igyekeznék foganatosítani, melyekkel talán ezen két ellen

: tétes rendelet, és az itt fenforgó ellentétes érdekek is kiegyenlítetnének. És talán a főváros egészségügyi érdekeinek megfelelőleg a rendeletet visszavonni, és a főváros által czélbavett szabályozást elfogadni méltóztatnék. (Helyeslés a snélső baloldalon) Felszólalásomnak czélja csak az volt, a mint méltóztatnak látni, hogy ezen kérdést, a mely, a mint a t. miniszter úr maga is mondta, sokfele beszéd tárgya volt, s a melyet itt egyik képviselőtársam is szóba hozott, maga a törvényhozás se mellőzze, és hogy mi itt azt a bírálatot gyakoroljuk, a mely bennünket mint képviselőket megillet, és a mit annál inkább gyakorolni kell mindenkor, olyankor, midőn ezen országban, a hol közigazgatási bíróság nincs, és arról panaszkodnak, hogy egy állami rendelettel ezreken felüli családoknak érdekeit sértik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre felhívom a t. belügyminiszter úr figyelmét. Illyés Bálint jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Ennél a fontos tételnél hosszasabban óhajtanék szólani, azért kérem, méltóztassék nekem megengedni, hogy holnap szólhassak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Én azt gondolom, hogy a t. ház talán hajlandó a képviselő urat ma meghallgatni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Holnap !) Molnár Antal: Ha már egyáltalában kell, hát inkább ma! Sima Ferencz: Bár az én t. képviselőtársam, Molnár Antal jegyző úr honorál azzal a szívességgel, hogy ha már egyáltalában engem meg kell hallgatni, hát szívesebben hallgat meg ma, én is szívesebben mondom el beszédemet ma, mint holnap. (Halljuk!) T. képviselőház! Mindenekelőtt a magam részéről csak szomorú jelenségnek tartom azt, hogy akkor, a mikor az ország egyik legfontosabb kérdése, a közegészségügy tárgyaltatik, ekkora érdektelenséget tamisít a képviselőház az ügy iránt, mint a milyet itt a t. házban a t. képviselő urak részéről tapasztalunk. Nálunk, t. képviselőház, ha valami viczinális botrányról, vagy egyáltalában botrányról van szó, akkor telt a ház, akkor nagy az érdeklődés, nagy a lelkesültség, nagy az idegeskedés; hanem akkor, a mikor az országnak egy nagyobb, és mondhatnám egyik legfontosabb kérdéséről, a közegészségügyről van szó, akkor Molnár Antal t. képviselőtársam azzal tisztel meg bennünket, hogy ha már egyáltaláfebrnár 3-án, hétfőn, ban meg kell hallgatnia, akkor kegyes ma meghallgatni bennünket. T. képviselőház ! Azok után, a miket részben Thaly Kálmán, Issekutz és közvetlenül előttem Visontai Soma t. képviselőtársaim és barátaim elmondottak, még az ügy fontosságához képest sok, mondhatnám nagyon sok elmondani valója volna a háznak, hogy a közegészségügy a magyar • adminisztráczióval kapcsolatban az ország közérdekeinek megfelelőleg kellőképen felkaroltasék, és egyáltalában ez a kérdés az ország, a nemzet és a nép közjava érdekében kellő elbánásban részesíttessék. Magam is első sorban azzal az ideával kívánok foglalkozni, melyet Thaly Kálmán megpendített; a közegészségügyek államosításának kérdésével. Ha van az országnak valamely közkérdése, a melynél m

az államosítás szükségét és fontosságát belátom, az a közegészségügy, mert ezen a téren feltétlenül szükséges magának az államhatalomnak kezébe tenni le minden rendelkezést, mert a közegészségügy kérdése nem parcziális, nem községi vagy megyei, hanem állami közérdek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És sajátságos, t. ház, ha méltóztatnak megfigyelni, hogy példáiil az állategészségügy kérdésében mennyi gondossággal, figyelemmel és körültekintéssel jár el az illető minisztérium, és mennyi az ügy érdekéből történő felszólalás hangzik el e házban, míg az ember élete és egészsége kérdésében nemcsak e házban, de a vidéken is a legkönnyelműbb, a leglazább felfogás mutatkozik. T. ház! A közegészségügy államosításának kérdésével természetszerűleg kapcsolatban áll kérdés is, sőt egyik fő alapeszméjét képezi az ügy rendezésének, a melyet Thaly Kálmán t. képviselőtársam megpendített: a tiszti orvosok államosítása, és az orvosok fizetésének rendezése oly alapon és arányban, hogy az orvos — értem a tiszti orvost — teljes idejét, lelkiismeretét és tudományát az ő nemes, magasztos hivatásának szentelhesse teljes mértékben. De kapcsolatban áll, t. ház, az egészségügy államosításával a gyógyszertári jog rendezésének kérdése is. Ha van még a régi világból fenmaradt jog, melylyel bármily körültekintéssel és bármily érdektelenül járjon is el az illető minisztérium, akkor sincs felmentve soha a gyanú alól s örökké ki van téve a vádnak, hogy ebben a kérdésben ennek a személynek, ebben a kérdésben ennek a klikknek, abban ennek a tábornak szolgált előnyére. Ha semmi más ok nem volna, ez teljesen elég lenne, hogy ezzel a modern korba semmiképen bele nem illő, de a közegészségügy kérdésével is homlokegyenest ellenkezésben álló rendszerrel a mai modern kornak megfelelőleg