Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

549. országos filés 1896 orvosok, bár lakhelyök meg van határozva, minthogy a lakhelyökön sem állandó lakást, sem illendő jutalmazással járó keresetet nem találnak, többnyire egy központba egy 3—4—5 ezer lakossal biró városba hurczolkodnak, a mi természetesen az egész körnek kárára van. A körorvosoknak ugyan meg van határozva a marsrutájuk, hogy minden hónapban hányszor tartoznak az egyes községekben megjelenni, a mit a kitett könyvekben feljegyezni kötelesek, igen, csakhogy e tekintetben a felügyelet nem épen a legszigorúbb, úgy, hogy még azt sem igen teljesítik, hogy körzetüknek valamelyik községében lakjanak. Én tehát bátor vagyok a t. miniszter urat felkérni,'hogy a körorrosoknak fizetését lehetőleg felemelni méltóztassék, minthogy azt, a mit az előttem szólt szakértő, Pap Samu képviselő úr hangoztatott, hogy tudniillik a körorvosok államosíttassanak, egyhamar elérni nem lehet. Minthogy tehát ez az államnak sokoldalú igénybevétele folytán csak pium desiderium, igen kérem a tisztelt belügyminiszter urat, hogy gondoskodni méltóztassék arról, hogy a körorvosok fizetése havonként vagy negyedévenként adassék ki a megyei pénztárból, vagy ha ez nem lehetséges, az az állami adóval együtt szedessék be. Még egy más oka is van azon abnormis helyzetnek, hogy a halandóság igen nagy s ez onnan származik, hogy a gyógyszerek igen drágák. Mint tudjuk, a gyógyszereket nem szolgáltatják ki ingyen. Mikor a körorvos megírja a reczipét, meghagyja az illető betegnek, vagy hozzátartozójának, hogy fizesse ki a gyógyszert. Igen, de ha a betegnek nincs módjában a gyógyszer árát megfizetni, akkor az orvos látogatása eredménytelen, mert pénz nélkül a gyógyszert a beteg nem kaphatja meg. Ezelőtt mintegy 10 —12 évvel a törvényhozás intézkedése folytán a budapesti magyar királyi egyetemen két tanszéket állítottak fel a hasonszenvészet számára. E rendszer, mint tudjuk, igen olcsó, s mivel az országban a homeopathiának követője igen sok, e rendszert annyival is inkább alkalmazandónak tartom, mert annak elterjesztésére az által, hogy felállíttatnak a katedrák, meg van téve. Az a kérdés már most, hogy miért nem halad ez a tudomány, miért nem emelkedik az abban képzett orvosoknak a száma? A dolog rejtélye abban fekszik, — a miről hiteles forrásból értesültem — hogy az orvosnövendékek, ha a homeopathiának tanulmányozására adják magukat, ki vannak téve az illető tanárok szeszélyeinek s üldözésének, és így inkább nem tanulják meg ezen rendszert, semhogy ki legyenek téve annak, hogy megbnktattassanak. Ez, t. ház, szo. február 3-in, kétfőa. \ 59 morú állapot. 1893-ban történt az, hogy Chikagóban egy homeopathikus kongresszus, a hol az orvosok az egész föld kerekségéről megjelenvén, tanácskoztak és tanácskozásaiknak eredményét közzétették. Ezen eredmény szerint Amerikában 1883-ban volt 6000 homeopatha-orvos, 1893-ban ilyen orvossá lett 1200. Volt Amerikában ugyanezen időtájban 17 homeopatha-egyetem. Minden egyetemen volt egy vagy két klinika, s e mellett képviselve voltak egyéb olyan ágai is ezen tudománynak, melyek az egyetemen okvetetlenül szükségesek. Ezekből méltóztatnak látni, hogy ezen tudomány, a mely Magyarországon annak idején a törvényhozás által felkaroltatott, ezen általam felsorolt okoknál fogva, nem volt képes azon haladást megtenni, a mely megillette volna. Bátor vagyok tehát az igen tisztelt miniszter urnak figyelmét ezen körülményre felhívni és kérni, hogy méltóztassék erre figyelmét kiterjesztve, azon kórházi adatokat, a melyek a homöpathiának readszeresítésére és országszerííleg való elterjesztésére kívántatnak, beszerezni. Meg vagyok győződve, hogy valamint mi, a kik a homeopathiáral az országban igen sokan foglalkozunk, meg vagyunk győződve annak üdvös eredményéről, úgy az igen tisztelt miniszter úr is bő tapasztalatokat fog szerezni arról, hogy e tekintetben a törvényhozásnak hozzájárulásával sikeresebb lépéseket lehet tenni. Különösen ajánlanám azt, hogy ha azon fiatal emberek számára, kik jelenleg ezen tudománynak rendszeres és annak idejében való tanulmányozására időt fordítanak, stipendiumok állíttassanak fel, a mivel ezen dolgot nagyon elő lehet mozdítani. Innen következnék azután, hogy azon körorvosok, kik jelenleg a drága szereket kénytelenek kiszolgáltatni, idővel azután a homeopathia rendszere mellett a köznépet, melynek csakugyan szüksége van arra, hogy olcsó szerrel láttassák el, gyógyszerekkel olcsón volnának képesek kiszolgálni. Azokra nézve, a miket szakértő képviselőtársam Pap Samu itten elmondott, én csak helyeslésemet jelenthetem ki, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr, a mint mindenben, úgy az országos körorvosi fizetések tekintetében is mindazt meg fogja tenni, a mit belátása szerint jónak és czélszerunek tart, A tételt különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést újból megnyitom. Illyés Bálint jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! (Halljuk! Halljuk .' Zaj.) Elnök: Csendet kérek!