Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

jgO 5i9> «rszágos ülés 1896. február 3-án, hétfőn. Issekutz Gyözö: T. ház! Teljesen osztozom azon képviselőtársaiul felfogásában, a kik a közegészségügy kérdésében a pártszempontok mellőzését szükségesnek tartják. Ha van kérdés az országban, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Issekutz Győző: . . . úgy a közegészségügy kérdése az, a melynek javítására az összes pártok együttes akarata és közreműködése szükséges, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) és így én a magam részéről is rövid felszólalásomban minden pártszempont mellőzésével, tisztán a közérdeket tartva szem előtt, fogok pár észrevételt tenni: Legelőbb is az előttem felszólalt képviselőtársamnak a körorvosi intézmény javítására felemlített panaczeájáról akarok nyilatkozni, röviden megjegyezve azt, hogy a helyzetnek javítása abszolúte nem várható attól, hogy a körorvosok fizetésüket pontosan kapják meg. Ez lehet az adminisztratív . . . Thaly Kálmán: Nem is mondtam! Issekutz GyÖZÖ: Nem Thaly képviselőtársammal foglalkozom, hanem a közvetlen előbbi szónokkal, Bálás képviselő úrral. Hát, t. ház, mondom, adminisztratív kérdésnek lehet ez nagyon helyes, és ha az illető vármegye vagy község adminisztratív f kérdéseinek javításánál fordul a t. belügyminiszter úrhoz t. képviselőtársam ezen javaslattal, azt teljesen méltánylom; de a mikor a közegészségügynek és a körorvosi intézménynek a javításáról van szó, akkor, t. képviselőház, én nem tartom elegendőnek azt, hogy a körorvosok fizetéseiket pontosan kapják; itt egy gyökeres és az egész intézményt teljesen átalakító intézkedésekre van szükség. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ebben a tekintetben teljesen osztom Pap Samu t. képviselőtársamnak felfogását, a ki a közegészségügy javításának első feladatául és alapjául a közegészségügy államosítását tűzte ki. Hát, t. képviselőház, én a múlt években ismételten statisztikai adatoknak felsorolásával, a belügyminisztérium által kiadott közegészségügyi kimutatásoknak a bizonyító erejével igazoltam, és most ig csak azon kimutatásokra hivatkozhatom arra nézve, hogy a községekben, a közegészségügynek nemcsak javításáról, de a közegészségügynek kezeléséről,, közegészségügyi feladatok teljesítéséről alig lehet szó Magyarországon anélkül, hogy az egész községi egészségügynek, a községi orvosi intézménynek a rendezését az állam ne vegye kezébe. És ennek oka világos. Talán egyetlen ország nincs, mint a minő a mi hazánk, a hol az egyes községek és az egyes vármegyék úgy népesedési, mint vagyonosodási tekintetben annyira elütök lennének egymástól. Méltóztassék már most a közegészségügyi jelentésben megnézni a felső vármegyékben a körorvosi intézményt, méltóztassék az erdélyi vármegyék egyes községeit megfigyelni, s akkor azt méltóztatnak találni, hogy épen a legszegényebb községekre esnék a legnagyobb teher, ha azon községek egészségügyi igényei teljesen kielégíttetnének és megfelelő számban orvosok helyeztetnének oda, azért, mert azon községnek népessége legkissebb; azon községek vagyonosodási viszonyai a legszomorúbbak, legcsekélyebbek. A közegészségügyet az egyes községekben úgy rendezni, úgy javítani, hogy a községektől a körorvosi fizetést akár braehiummal is hajtsák be, nem lehet; nem lehet mindaddig, a míg a körorvosi intézmény nem alakíttatik át oly képen, hogy olyan fizetések állíttassanak be, a melyek mellett a körorvosok csakugyan pályáznak is, és ne történjék meg az, a mi a közegészségügyi jelentésekből kiolvasható, hogy vannak vármegyék, a melyekben a körorvosi állások nincsenek, vagy csak nagyon kis százalékban vannak betöltve. És a hol be is vannak töltve, onnan is igyekeznek épen a népnek szegénysége és fizetésképtelensége folytán mielőbb menekülni, és ebben a kérdésben rejlik azután az a másik kérdés is, hogy az orvosok igyekeznek nagyon természetesen a nagyobb városokba menekülni, azért, mert egyrészt a városi lakosok inkább képesek vagyonilag arra, hogy őket a megillető díjazásban részesítsék, másrészt pedig, mert a városi lakók műveltsége inkább ösztönzi őket arra. hogy az egészségügyre figyelmet fordítsanak. (Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Ha csakugyan szívén hordja a törvényhozás és a t. kormány az ország, és az ország azon lakosainak javát, a kik ha nem is vagyonukkal, nem is pénzbeli adóval, de a vérükkel épen úgy áldoznak a haza oltárán, mint a legvagyonosabb, akkor az első és főlépés az, hogy a községi egészségügy államosíttassék. Mellesleg kívánom megemlíteni a királyi törvényszéki orvosi állásoknak kérdését. Hát ez részben igazságügyi kérdés; de mert orvosi ügy is, mint orvosi kérdést a költségvetés egészségügyi tételénél kívánom felemlíteni. Azt tudjuk, hogy a bűnperek legnagyobb és egyes vidékeken nagyon tekintélyes számaráuyánál, mert a bűnügyi statisztika különösen az egyes vidékeken az oly bűneseteknek legnagyobb kontingensét tünteti fel, a mely bűneseteknél az orvost vélemény, egyfelől a büntetendő cselekmény minősítése kérdésében, ezzel kapcsolatban azután a sértett fél magánjogi, tehát kárpótlási igényei tekintetében, és végül a vádlottnak szabadságvesztési büntetése tekintetében tehát a közszabadság kérdéseire a legnagyobb befolyással bir. Tehát feltétlenül szükséges az, hogy mert