Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-543
10 544. országos ölét; 1896. január ST-én, hétffin. a fáradságos munkára, hogy helyi érdekű vasutat itt vagy ott létesítsenek. (Helyeslés túlfelől.) Hiszen másokat nem említve, itt van a miniszterelnök úr, a kiről tudjuk, hogy főispán korában egy igen nagy kiterjedésű, hosszú vasútvonalat hozott létre, a nélkül, hogy valaha vád érhette volna őt, hogy egyéni hasznokat kívánt volna biztosítani az építésből. Tehát itt van maga a miniszterelnök úr, de — szerencsére, t. ház — hinni akarom és hiszem is, vannak még igen sokan; úgy, de a benyújtott határozati javaslat mindenkit egyenlően megvádol, stigmatizál, mert alkalmat ad a közvéleménynek arra,... (Zaj, ellenmondás jobbfelöl. Hulljuk! Úgy van! balfelöl.) Hock János : Csiklandós ? ! Bartha Miklós: . . . hogy mindenki ellen feltámadjon a gyanú, és hogy ennek következtében a rágalom piszkos szárnyával megérintsen mindenkit. (Úgy van! bálfelől. Ellenmondás jobbfelöl.) Itt, t. ház, disztinkczióra van szükség. Meg kell különböztetni azokat, a kik a közérdek javára, önhaszon nélkül dolgoztak, azoktól, akik befolyásos állásukat saját hasznuk kielégítésükre fordították. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ez a megkülönböztetés máskép nem történhetik, mint csak úgy, ha minden egyes esetet szigorúan megvizsgálunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez elől a vizsgálat elől, t. ház, nem térhet ki az, ki ezt a kérdést komolyan szanálni akarja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A ki ez elöl a vizsgálat elől kitér, (Felkiáltások: Gyanús!) nem mondom, hogy gyanúi 3 , de kiszolgáltatja mindazokat a főispánokat és képviselőket, kik valaha vasútépítéssel foglalkoztak, a közvélemény gyanújának és rágalmának. (Élénk helyeslés a bal- és sxélsö baloldalon.) Azt mondom én is, a mit Herman Ottó t. képviselőtársam : »suum cuique U. Az ártatlant különböztessük meg a bűnöstől. Beöthy Ákos: A tiszta birkát a rühestül! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós : Tegyük meg a szükséges lépéseket arra, hogy az ártatlanokat a gyanúnak még árnyékától is megmentsük, és arra, hogy a bűnösök meglakoljanak. Ezért ismétlem, hogy gróf Csáky Albin határozati javaslata igen sok, a mennyiben mindenkit sújt, tehát az; ártatlant is, és igen kevés, a mennyiben mindenkit felment, tehát a bűnöst is. (Ügy van! balról.) Ennélfogva arra kérem a t. házat, hogy gróf Csáky Albin határozati javaslatát, melyet ismétlem, elfogadok, legyen kegyes a következőkkel kiegészíteni: (Olvassa.) »Határozza el a képviselőház, hogy a gróf Csáky Albin képviselő úr által benyújtott határozati javaslat a következő sorokkal egészíttessék ki: Azon helyi érdekű vasutak összes iratainak megvizsgálására pedig, melyeknél főispánok, vagy országgyűlési képviselők voltak engedélyesek, a képviselőház egy 15 tagú parlamenti bizottságot küld ki, mely a háznak jelentést tenni tartozik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kormány utasíttatik, hogy az összes idevágó iratokat a kiküldött bizottság rendelkezésére bocsássa.* (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Gróf Csáky Albin képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Gr. Csáky Albin: T. ház! A házszabályok szűk korlátai között csak az a jogom van, hogy félreértett szavaim értelmét helyreigazítsam. Én azt gondolom, hogy a ki némi figyelemben részesítette tegnapelőtti felszólalásomat, vagy talán szíves volt azt utólagosan alapokban elolvasni, mert ott igen híven volt közölve, nem foghatja rám semmiféle szín alatt, ég semmiféle körtíimcnysk között, mintha határozati javaslatommal a közhivatalnokoknak tömegét, vagy e ház tagjait bármi tekintetben stigmatizálni, megbélyegezni akartam volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Sőt ellenkezőleg, egészen más szempontból indultam ki, a mit amint emlékszem és tudom, egészen világosan ki is fejeztem. A közhivatalnokokat és a ház tagjait megmenteni akartam azon gyanúsítástól, mely most a viezináiis vasutak építési ügyével kapcsolatosan minduntalan felmerül. Én azt gondoltam, hogy e czéJom elérésére legjobban az vezet, hogy a ház egyszer s mindenkorra kimondja, hogy sem közhivatalnok, sem országgyűlési képviselő ily engedélyt nem kaphat. (Helyeslés.) Semmi körülmények között nem bocsátkozhatom egyes engedélyesek eljárásának megítélésébe, mielőtt az illető ügyét a maga egészében , minden részletében nem ismerem. Mert mi jogon, mi czímen ítéljem egyes társaim, vagy közhivatalnokok eljárását, a nélkül, hogy ai ügyet magát lényegében ismerném ? (Általános helyeslés.) Á lehető legnagyobb igazságtalanságot követtem volna el, úgy a közhivatalnokokkal, mint a ház tagjaival szemben, ha más gondolatnak akartam volna kifejezést adni e házban. (Helyeslés jobbfelöl.) Hanem igenis meg akartam szűntetni azt, hogy a viezináiis vasutak ügye minduntalan arra használtassák fel, hogy ahhoz bizonyos gyanúsítások kapcsoltassanak. Hivatkozott a t. képviselő úr előbbeni működésemre, mondván, hogy mint volt miniszternek lehettek mindenféle tapasztalataim, és hogy valószínűleg ezekre alapítottam tegnapelőtti elhatározásomat. Tapasztalásom abból áll, a mit most is kimondottam, hogy e viezináiis vasúti engedélyek a gyanúsítások bő forrását képezik, és hogy e forrást végre-valahára egyszer meg-
