Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

543. országos ülés 1896. janvár 27-én, hétfőn. J \ szüntessük, azért terjesztettem be határozati javaslatomat, a melyet ismételten ajánlok elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Bartha Miklós képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Bartha Miklós: Személyes kérdésben kérek szót. Gr. Csáky Albin képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása ezímén emelt az imént szót, a mi annyit jelent, mint hogyha én akarattal félremagyaráztam volna szavait. Gr. Csáky Albin: Félreértette! Bartha Miklós : ... És hogy ez annyit jelent, az abból is kiviláglik, hogy ezt a kifejezést használta argumentumaimmal szemben: Senkisem foghatja reám, minthogyha én ezt meg ezt tettem volna. Nem is fogtam a képviselő úrra semmit; én szavait félre nem magyaráztam, azok értelmét félre nem ismertem. Szavainak értelméből a logika rendjén következtettem mind azt, a mit mondtam, ennélfogva nem érdemeltem azt a kifejezést, minthogyha én ráfogásokkal éltem volna a képviselő úrral szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző : Makfalvay Géza ! Makfalvay Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés általános tárgyalásakor november hóban mondott beszédemben bőven foglalkoztam egész kormányzati rendszerünk hibáival és visszaéléseivel, rámutatva, hogy az nem a jog, szabadság és törvénytisztelet magasztos elvein alapú], hanem . . . (Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Horváth Gyula: Kérünk csendet! Makfalvay Géza : . . . hanem anyagi érdekekben, részrehajlásban és erőszakban találja gyökereit és indító okát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. Hosszantartó motgás a jobboldalon.) Beöthy Ákos: Kérem, elnök úr, tessék csendet csinálni! (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérek csendet! Makfalvay Géza ? Bőven foglalkoztam tár sadalmi életünk hibáival, rámutatva azon kapcsolatra, a mely a társadalom és a kormány közt fennáll, és a melynél fogva az egyiknek bűne a másik bűnének forrásává válik. A költségvetést hónapok óta tárgyaljuk, és az ellenzék minden árnyalatáról minden tételnél folyton, bővített vagy kisebb kiadásban fölmerültek a panaszok, sokszor már a legnagyobb ingerültséggel. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De a kormány, ha általánosságban panaszkodtunk, azt mondotta, hogy általános panaszok adatok nélkül mit sem érnek ; ha pedig egyes eseteket, adatokat hoztunk fel, akkor azoJKäfJ' eltagadták, vagy azt mondották, hogy més/jfm ,. igazak is ezen adatok, egyes esetekből általános következtetést vonni nem lehet, sőt ráadásul még azzal vádoltak, hogy mi üres, elkopott frázisokkal s panaszokkal untatjuk a házat s lopjuk a napot, a helyett, hogy hasznos munkát végeznénk. S ha rámutattunk azokra a rút redőkre, melyek közéletünk arczát eléktelenítik, és a melyek belső romlottságának külső bélyegét képezik, akkor azt az arczot befestették, redőit betapasztották szépségtapaszszal, feicsiczomázták, feldíszítették, és mint egy nyájas, ártatlan, bájos üde arczot akarták nekünk bemutatni, azt mondván, hogy mi nem tiszta tükröt tartunk a társadalmi élet arcza elé, hanem homorú vagy domború tükröt, és azért látunk torzarczot. Egyszerre, nem tudom a véletlen müve volt-e, vagy a nemezisé, egy eset került napfényre, melyet sem eltagadni, sem simítani, sem szépíteni nem lehet, mert minőségének kétségbevonhatlan bizonyítékait magánhordja egy eset, mely megdöbbenést keltett kint és bent egyaránt, mert kisült, hogy a közérdek ürügye al«tt a hivatalos állás miként érvényesült önző, anyagi czélokra, mert kisült, hogy a törvényhatóságok, a szegény községek és az államkincstár pénze milyen könnyen és milyen úton vándorolhat mások zsebébe, és kisült, (Úgy van! a baloldalon.) minő atyai gondoskodással kezeli a kormány az állampénztárt, és minő jutalmakat oszt ebből politikai szolgálatokért, vagy legalább minő önjutalmazást enged meg e czíinen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez az eset már magában véve is szomorú lenne, de annál szomorúbb, mert lehullott általa a lepel közéletünk testéről, és ott áll az most egész meztelenségében, tele sebhelyekkel és fekélyekkel. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Egy szikla mozdult meg a hegy tetején és legördült összezúzva önmagát, de a szikla helyén megnyílt a kráter, melyen be lehet tekinteni a mélységbe, és látni lehet, hogy micsoda káros elemek forrnak én tombolnak ottan. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És midőn ezen esemény napfényre került, Ugron Gábor t. képviselőtársam, az eliő megdöbbenés hatása alatt, egy határozati javaslatot terjesztett be, melynek czélja volna hasonló esetek meggátlása. Megvallom, hogy ezt a határozati javaslatot czélravezetőnek és kielégítőnek nem tekintem. Gondolom, maga sem tekintette, de azért elfogadtuk. S íme, a szombati napon feláll gróf Csáky Albin t. képviselő úr, és az ellenzék élénk helyeslése és a szabadelvű párt padjainak néma hallgatása közt (Felkiáltások a jobboldalon : Nem igaz! Tapsoltunk!) rádupláz Ugron Gáborra, és egy határozati jantsS&Nt terjeszt elő, mely tovább megy, mely gátját aSepp vetni annak, hogy államtisztviselők és I -< I 2*