Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-548
548. országos ülés 1896. február 1-án, szombaton. 143 pesti nemzeti színház 450.000 forintos kölcsönének törlesztésére 38.000 forint. Elnök: A tétel el van fogadva. Schóber Ernő jegyiső: (Olvassa.) A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 14.000 forint. Illyés Bálint jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezúttal csak röviden kívánok szólani a tételhez, miután a megelőző években sem mulasztottam el a kolozsvári színházra felhívni a ház, illetőleg a kormány figyelmét. Most az államosításról van szó. A kolozsvári színház egyike a legrégibb színházaknak, a mely százéves jubileumát már meg is ülte s a hol még megvan a régi, magyar történeti művészi hagyományos szellem, de bizony már mondhatni csak a romjaiban. E színház rendkivííl sokat szenvedett a magánvállalkozás rendszere alatt és különösen ez teszi kívánatossá, hogy államosíttassék. Azt hiszem, felesleges ismét a magyarsági s nemzetiségi szempontokat említenem. Én mindössze azt kívánom, hogy az államosításhoz szükséges nem is jelentékeny segélyösszeg — mintegy 20— 25 ezer forint — hozzácsatolása által tegyük lehetővé, hogy befejeztessék végre az összes vidéki színházaknak kapcsolata is a nemzeti színházzal és az operával. Ha végrehajtatik az, hogy a fővárosi színházak is a kultuszminisztérium tárczájába helyeztetnek át, akkor mindenesetre a dologhoz tartozik, hogy úgy a kolozsvári, mint az összes vidéki színházak ügye is államosítva legyen, legalább nagyobb részében. Ez annál is inkább szükséges, mert magának a két pesti anyaintézetnek, mely tulajdonképen művészi büszkeségünk, igen nagy szüksége van arra, hogy valahonnan kiegészíthető legyen. Régebben ez sikerűit is; például Orczy alatt egész raja lepte el a Kolozsvárról jött új erőknek a nemzeti színházat, a kik a hosszú Paulayrezsím oszlopai voltak és a népszinház létesítéséhez is tehetségükkel járultak. (Igás! a szélsőbalon.) Ezért kérem a t. kormányt, méltóztassék az államosítást legszívesebb figyelmére méltatni és keresztülvinni. Ha ez idő szerint anyagi akadályok forognak fenn, ha tehát a milléniamra, a mikor igazán leginkább alkalom és jogczím lenne reá, ez nem történhetik meg, történjék meg mindenesetre a lehető legrövidebb idő alatt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyúttal engedje meg nekem a t. ház, hogy e tételnél a t. kormány figyelmébe ajánljam a vidéki színészetet. (Közbeszólás a szélső baloldalon: A néptanítók!) Igaz, a tanító-osztály is súlyos anyagi viszonyok közt van, és igaz az a régi latin mondás: »Quem dii odere, paedagogum fecere.« De mégis sokkal mostohább helyzetben van a vidéki színészet, mely minden rongyossága, pőresége daczára nagyon megérdemli, hogy a nemzet szívén viselje, mert a múltban is nagy szolgálatokat tett. De hogyan tudja teljesíteni misszióját, hogy ha itt felülről is a hanyatlás példáját tapasztalja? Bizony akkor a vidéki színészet is a legalantasabb múzsának uszály hordozójává kell hogy sülyedjen, s már a megélhetés reménye nélkííl majdnem a koldulás görcsös botja jut kezébe. Hiszen 10.000 forintot adni a vidéki színészetnek, ez szatírának sok, kegyelemkenyérnek kevés. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Maguknak e vidéki színészeknek száma ezer. Hentaller Lajos: Kétezer! Bartók Lajos: Méltóztassanak már most elképzelni, hogyan lehet segíteni a vidéki színészeten, különösen a millénium évében, mikor az egész vidéki közönség Budapestre gravitál ? A vidéki szinészetnek nem lesz kenyere, földönfutóvá lesz és bizonyára az igazgatók egymásután fognak bukni és velük a vidéki színészet. Azért kérem, méltóztassék a vidéki színészetet nagyobb összeggel, talán 50.000 forinttal a jövő évi budgetben támogatni, és a jelentősebb városokban a színházakat államosítás által hozzuk direkt kapcsolatba a kormányzattal, és tegyük lehetővé, hogy a budapesti színházaknak a művészi szukreszczencziát szolgáltassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévízy János jegyző: Pázmáudy Dénes ! Pázmándy Dénes: Legyen szabad kérnem a t. házat, hogy a legközelebbi ülésen tarthassam meg beszédemet, mivel hosszabban kívánok szólani, Elnök: A képviselő úr beszédét a jövő ülésre kiv, nja halasztani. Úgy hiszem, a t. ház ebbe beleegyezik. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor fog tartatni, a melynek napirendjét a belügyi tárcza költségvetésének további folytatólagos tárgyalása fogja képezni. Méltóztassanak most a közoktatásügyi bizottság jelentését meghallgatni. Gr. Teleki Sándor, a közoktatási bizottság előadója: Van szerencsém bemutatni a közoktatásügyi bizottság jelentését (írom. 1044) a közoktatás állapotáról, és az országos tanítói nyugdíjés gyámalap állapotáról. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztani és az 1896-iki budgettel egyidejűleg napirendre tűzni. Elnök: A bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésével együtt fog napirendre tűzetni. A napirend meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 50 perczlor.)
