Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

140 548. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. egyikünk sem, és a t. kormánybiztos úr nem védelmezi a nemzeti színház szinvonalat, a midőn azt mondja, hogy nekünk a közönség ízlését kell követnünk, ez a közönség pedig a nemes szellemű, fenkölt irányú, magas szárnyalású, ideális műveket nem nézi meg. Ha ez így állana, akkor ez nem a nemzeti színháznak, de annak, a mely veszedelmesen közel kerül a nemzeti színház szomszédságába: a millennáris FoliesCaprice-nak a színpadja lenne. (Élénk helyeslés a bal- és szélsä hátoldalon,.) Mert nem a közönsé"

1 ízlésének kell vezetnie a nemzeti szinházat, de a nemzeti színház kell hogy vezesse a közönséget, és nemes irányban fejleszsze ízlését. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalán a kormánybiztos úr minden áron ki akar térni azon direktíva elől, a melyet itt felszólalásainkkal úgy ez oldalról, mint a kormány oldaláról is eléje adunk, s újra meg újra hangsúlyozzuk, hogy csak oly regimének van jogosultsága, a mely mind az operánál, mind a nemzeti szinháznál a jövő zenéjévé a nemzeties szellemet, de mindenekfölött a szellemet teszi, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) mert alantas ideákkal talán lehet pillanatnyilag anyagi sikert elérni, de nem lehet kormányozni ezen kulturális intézményeket, különösen ott, a hol a nemzetnek kel! megadni a lendületet, a nemzet ízlését kell szabályozni, a nemzet gondolkodásának kell úgyszólván a legfőbb créme-t megadni. Itt nem szabad más intencziónak vezetnie, mint a tisztán nemesnek, és tisztán művészinek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt újólag kívánom hangsúlyozni az opera tételénél, mert e nagyon is költséges intézetnél, ismétlem, semmi javulás sem állott be a kormánybiztos működése óta A nemzeti sziliházról elmondhatjuk, hogy igenis ott, a múlt régiméjéből megtartottak bizonyos jó dolgokat; de a mi jó a múltban, az nem az intendáns úr érdeme, ellenben a mi rossz megmaradt, az a kormánybiztos úr bűne, mert hisz azért van ott, hogy szervezze az egész intézetet, alakítsa annak belső organizmusát, különösen azon szellemben, a melynek a nemzeti színházban uralkodni kell. Ámde az opera a teljes dezoluczió, a teljes depraváezió oly mértékére sülyedt alá, hogy — meg vagyok róla győződve, s erre figyelmeztetem is a házat — nem leszünk képesek a milleniumi ünnepélyeken tisztességes, vagy bárcsak tűrhető előadásokat is rendezni. Fenyvessy Ferencz: Ez igaz! Bartók Lajos: Katasztrófák fognak beállani, a műsor örökös változtatási, a legnagyobb bomlás, majd harmad-, negyedrangú, elcsépelt o«ztrák zenéjű balletek előránczigálása fog következni a nemes stiltí opera helyett. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Meg fog történni, hogy a külföldről kétségbeesetten hoznak operai hőssziiiésznőket, mintán elbocsátották a meglevőket, és fognak hozni 32.000 forinton, mikor az idevalónak nem adtak 12.000 forintot. Tervben van ép most, hogy egy idegen nyelvű primadonnának 32.000 forintot fognak adninyolcz hónapra. Az operaháznak előadásai most már igazán nem mennek zenei élvezetszámba, hanem egy különös pikáns nézőtéri látványossággá változnak át, hová az igazi habitiiék azért jönnek el, hogy operetteszerű látványosságban gyönyörködjenek, melyet a színházba estéiikint erőszakkal behurczolnak, mint a régi katonai toborzásoknál, a minő látványt ez a közönség nyújt. A bérlők felmondanak, a látogató közönség azon csalódások után, azon jellemezhetien eliárás után, mint volt a legutóbbi, melyet Fenyvessy t. barátom említett, a Fumagalli-féle előadáson, hol egész estig nem jelentik meg a változást, holott már előző nap tudták, csakhogy a közönség bejöjjön a színházba, az eljárás bizonytalansága, az ingadozás, a szereplők örökös változása, ingadozás magában a zenekarban, az együtíességben, a mi a tagok idegessé tételének, a rendszer teljes képtelenségének bizonyítéka: mindezek után nem találja meg azt a képet, melyet egy ily elsőrangú míüntézetnek kell nyújtania, hol valóban a fényűzés nek, az ízlésnek, az előkelőségnek kell együtt honolnia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Reprezentálni akar mindig a kormánybiztos úr; de hát mit akar reprezentálni ? Talán a demokrácziút képviseli, hogy míg a régi időben a művészetért éltek a nagyúri Meczénások, most a művészetnek kell kitartania a nagyurakat, (Tets&és és derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy személyes jutalmakat adjanak egyes embernek, ki soha képességének jelét nem adta, jogczímet arra soha nem szerzett, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) annak alárendeljenek, megalázzanak, tönkretegyenek egy egész művészeti ágát? (lg íz! Úgy van ! a ssélső baloldalon) Ennek jogosultságát én nem látom be, mint népképviselőnek mindenesetre tiltakoznom is kell ellene s visszautasítanom, hogy a protekezió rendszere odamenjen, hogy a művészetet áldozzák fel neki. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Bartók Lajos: Az egész vitából két nagy előny mégis van. A képviselőház emlékezni fog arra, hogy e vita alkalmával, melyben igen nagy élénkséggel vett részt, jelszóvá tette a nemzeti szellemet a művészet mindkét ágában, tudva azt, hogy egy parlament politikai működése nem lehet teljes, míg kívülről a társadalom, az irodalom, a művészet ahhoz hozzá nem