Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

548. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. 139 meg elcsapja a direktort és a kormánybiztos visszaveszi azt, a kit rég kielégített már a magyar állam. Bocsánatot kérek, ezt akárminek lehet nevezni, de ez nem rend és nem parlamentáris eljárás. Én addig, míg az intendánsi állás nem szabályoztatik, nem fogom a belügyminiszter urat megtámadni ezekért, mert ezeket lehetetlen ráfogni egy államférfiúra, hanem meg fogom az intendánst támadni, Ivánka Oszkár: A belügyminiszter felelős ezekért! Fenyvessy Ferencz: Az előttem szólott t. képviselőtársam egy igen csinos beszédet ex temporizált. Nagy örömmel hallgattam ezt, csak azt sajnálom, hogy ő az operánál is extemporizál, a mi nagyon káros. Nem én teszem, nem én tettem őt nevetségessé. Én tiltakozom az ellen, mert a ki hallotta beszédemet és olvasta, az igazat ad nekem ebben. A kormánybiztos úr felhozta Fumagalli esetét, a mire én azt mondtam, hogy igen furcsa felfogás a kormánybiztos úr részéről, hogy ő a színház javára írja azt, mikor egy híres nagy művész nem lép fel. Ez, ha nevetséges, nem én tettem azzá. Én helyeslem, hogy felléptették azon nagy vendégművészt, a kit én is örömmel hallgattam és néztem végig. Sajnálom, hogy beteg lett; de ha már felléptetik, ne álljon elő az intendáns és a kormánybiztos úr azzal, hogy a színház javára esik, ha egy nagy vendégművész nem lép fel. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én oly darabokat akarok forszírozni, a melyekbe a közönség nem jár. Igen sajnálom, hogy t. képviselőtársam ezzel szemben így fogja fel hivatását. Az operaházat nem azért szubveaezionálja az állam, hogy csak oly darabokat adjanak elő, a melybe a közönség szeret járni, hanem azért, hogy nagy műdarabokat is mutassanak be, a melyek Európa csodálatát vívták ki, melyek egy klasszikus korszakot képviselnek, még ha nem is jár el a közönség. (Derültség.) Az ilyen darabokat azért kell előadni, hogy a közönség műízlését fejleszszük, (Zaj. Felkiáltások: De ha nem jár hele a közönség!) és nem azért, hogy valamely darab mit hoz a kasszába, mert ha a m. kir. színházak is erre az anyagias álláspontra helyezkednek, akkor csakugyan igaza van Pázmándy Dénes t. barátomnak, hogy ám inkább csukják be az operaházat. Ha áll az, a mit a kormánybiztos úr mond, akkor ne adjunk elő Shakespere-därabokat sem, mert azokba is kevesen járnak. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy én nem értek a színházhoz. Ha én nem értek hozzá, az az én privát bajom, de ha a kormánybiztos úi nem ért hozzá, az az államnak is baja. (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Az én tudatlanságom csak a magam szégyene, de az országnak egy krajczärjába sem kerül; (Általános derültség.) de ha a kormánybiztos úr ügyetlenkedik, az évenkint 6000 forintjába kerül az országnak. (Felkiáltások a szélsőbalon: Többe is!) Távolról sem tettem kifogást a kinevezés ellen, mert azt tartottam és tartom ma is, a mit Lincoln mondott egy előkelő úrnak, a ki hivatalt keresett nála és rangjára hivatkozott: »Ha van önnek tehetsége e hivatalra, az ön nemesi állása akadályul a kinevezésnél nem fog szolgálni.* De mikor kormánybiztost s nem intendánst neveztek ki, azt hittem, ezt a jubileumi évre való tekintettel teszik. De a kormánybiztos úr e szempontból nem tett eleget hivatásának és kötelességének, mert ismétlem, a nemzeti színháznál ma sem készülnek elő a nagy ünnepre, vagy ha készülnek is, csak régi darabok előadásával teszik ezt s nem alkalmi darabbal. Sajnálom, hogy a kormánybiztos úr nem járt el úgy, mint egy magánszinház, a Vígszínház, mely megkérte a költőkirályt, Jókait, írjon neki alkalmi darabot a jubileumra. Még csak egyet. (Halljuk ! Halljuk !) A kormány érdekében nem tartom helyesnek, ha a mindenkori intendánsok abban lelik örömüket, hogy elődjüket befeketítik. A kormánybiztos úr tegnap is, ma is azt tette, mikor vádolta a volt direktorságot, hogy ez az oka ennek és annak. Ez nem helyes, mert megcsökkenti a bizalmat a rendszer ellen, mely az intendánsi állást kreálta. Igen kérem t. tagtársamat a maga érdekében is, nagyon ragaszkodjék állásához, mert legközelebbi utódja úgy fog elbánni önnel, mint ön bánt el elődjével. (Derültség a szélsőbalon.) Illyés Bálint jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. ház! Eddigelé b. Nopcsa Elek igen tisztelt kormánybiztos úr megezáfolta minden állításainkat, legjobban pedig azokat, a miket egyáltalán nem is állítottunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tegnapi beszédében és ma is folyvást oly fölfogással él kifejtett nézeteimmel szemben, mintha én . . . (Mozgás és zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Helyre !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyöket! Bartók Lajos : . . . mintha én akkor, a midőn a nemzeti színháznak selejtes, alantas, művészi előadást ki is záró, magában nem involváló repertoár-darabjait, a külföldi komikumnak modern, de csak a párisi harmad- és negyedrangú külvárosok és a Folies-Caprice-ok színpadjaira való darabjait száműzni kívánom, ezzel a nemzeti színház szinpádáu a modern szinratíirod-.ilomnak vétót mondok, és bezárom előtte a nemzeti színház kapuit. Pedig ezt nem állította 13*