Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

M. január 27-én, MtfSn. 8 543. országos ülés 18í de ő ügyvéd s azután szónok is lévén, ismeretségre tesz szert, klientelája nagy lesz, belyása is nagy lesz. Az egyik oldalon érvényesíti klientelája érdekében egész befolyását, a másik oldalon ennek érvényesítését eszkomptáltatja a klientelával. De ugyanez állhat a földmívelégre is, arra a képviselőre, a ki tényleg földmíveléssel foglalkozik, és áll arra a képviselőre is, a ki iparos és tőkepénzes. Szóval, t. ház, ha ebben a végletekig megyünk, s ha az epurácziót és gyanúsítást a végletekig viszszük, akkor oda fogunk jutni, hogy semmiféle parlamentben nem lehet jóformán más ember képviselő, mint a kinek vagyona nincs, és a ki kötelezi magát arra, hogy anyagi hasznot magának semmiféle úton szerezni nem kivan, mert jogos úton szerezhetne ugyan, de a gyanú hozzáférhet mindig. Nem magamról beszélek, nem vagyok érdekelve, nem beszélek általában egyes esetekről sem; de én azt hiszem, hogy ezen háznak egyre szüksége van, hogy mindaz, a mi ezen országban létezik, legyen az földnrívelés, ipar vagy kereskedelem, legyen az tudomány vagy művészet, annak itt képviselve kell lennie. Ezzel nem azt mondtam, mintha én azt, a mit a határozati javaslattal elfogadtam, vagy a mit a közszellem megkívánt, megtagadnám, vagy annak teljes érvényesülését nem kívánnám; csak arra akarom figyelmeztetni a t. házat, hogy itt teendő lépéseinél, határozatainál, intézkedéseinél mértéket kell tartani. Mert meg vagyok győződve, hogy ha semmi egyéb sem fogadtatik e], mint azon határozati javaslat, a melyet gróf Csáky Albin t. képviselőtársam beterjesztett, de ha ez sem fogadtatott volna el, hanem csak felhozattak volna azok, a mik és a mint felhozattak, már ez is megteremtette volna a közszelleniet, hogy irányt adjon egyesek ténykedéseinek és felfogásának. Ez az, a mit ezen ügyre vonatkozólag megjegyezni kívánok. Ezek után még csak egyet akarok mondani. Én elismerem jogosultságát annak, hogy minden egyénnek helytelensége, bűne, megrovásban, büntetésben részesítendő. Az a kéz, a mely tisztátalan, tisztíttassék meg, az a kéz, a mely vétkes, az büntettessék meg és tétessék ártalmatlanná. (Helyeslés jobbfelöl.) De midőn ezt elismerem és követelem, akkor önérzetem teljes enerzsiäjával követelem azt is, (Halljuk! Halljuk !) hogy sem én, sem az a párt, a melyhez tartozom, bárkinek egyéni cselekedetei által érintetteknek soha ne tekintessünk. Ezek azok, a miket mondani akartam. Elfogadom a határozati javaslatot. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Kikerülte figyelmemet (Halljuk! Halljuk!), hogy a beszédét most bevégzett képviselő úr beszédének elején, vonatkozással Polónyi képviselő úrra, olyan kifejezést használt, a melyet képviselőtárssal szemben használni parlamentárisnak nem tekinthetek, és erre azonnal figyelmeztettem volna, ha hallottam volna, most pedig utólagosan kijelenthetem, hogy kifejezése nem volt helyes. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) Személyes kérdésben kérek néhány szót. (Halljuk!) Azon úton, a melyen én megindultam, t. képviselőház, a múltak példáin okulva, el lehettem készülve és el is vagyok készülve, hogy a mint a múltkor a belügyminiszter úr velem gorombáskodott, a mire különben még rátérek, úgy a t. képviselő úr most durváskodik. Hát, t. képviselőház, a magam részéről egész ünnepélyesen és nyíltan kijelentem: semmi kifogásom nincs az ellen, ha önök én reám neheztelnek és haragudnak, (Felkiáltások jóbhfelől: Dehogy!) és kijelentem, hogy ennél nagyobb és durvább támadást is el fogok tűrni. Megnyugszom az elnök úr nyilatkozatában, de kijelentem, hogy ilyesmikkel engem eltántorítani vagy megrettenteni nem fognak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Bartha Miklós! Bartha Miklós: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A Herman Ottó t. képviselő úr által (Halljuk!) benyújtott határozati javaslat rám rokonszenves benyomást tett. Azonban arról, hogy elfogadom-e a határozati javaslatot, vagy nem fogadom el, nem nyilatkozhatom, mert az a határozati javaslat oly nagy terjedelmű törvényhozási akcziót ölel fel, hogy arról első hallásra, én a magam csekély tehetségét megmérve, a szükséges komolysággal nem nyilttk ózhatom. (Helyeslés.) De a szőnyegen forgó tárgyról, tudniillik a főispáni intézményről sem kívánok ezúttal szólani, (Halljuk! Halljuk!) ámbár erre az előttem szólott Sréter képviselőtársam igen kedvező alkalmat nyújtott nekem akkor, midőn a főispáni intézményt, mint politikai eszményképet rajzolta, nem pedig, mint igen-igen durva és csúnya politikai valóságot. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De minthogy elvbarátaim ezen intézménynek értékéről tüzetesen és behatóan nyilatkoztak immár, és gondolom még fognak nyilatkozni, ennélfogva ismétlem, hogy én a főispáni intézményről sem gyakorlok ezúttal kritikát, hanem rövid felszólalásomban kizárólag csak a gróf Csáky Albin t. képviselő úr által benyújtott határozati javaslatra terjeszkedem ki. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr arra kívánja utasítani a kormányt, hogy az minden közhivatalnokot és